Mészáros Márton blogja

Életének 85. évében elhunyt Taródi István, aki 1951 óta építette saját erődjét, a Taródi-várat, ezért soproni várúrnak is nevezték.

A soproni Taródi-vár 2008-ban

A Taródi-vár a magyarországi vízionális építészet leghíresebb és valószínűleg legjelentősebb alkotása. Nevét építőjéről és tulajdonosáról, Taródi Istvánról kapta, aki először 1945-ben, szülei telkén kezdte építeni első várát, melyet 1951-ben költöztetett át saját telkére. Taródi 1959 őszén döntött úgy, hogy a favárat kővárral váltja fel, és még a télen kiásta a lakórész alapjait. Ettől fogva évekig reggel ötkor már ott volt a várnál, hogy előkészítse az aznapi munkát, majd a hivatalos munkaidő után folytatta az építkezést úgy, hogy csak este 9-10 körül ért haza. A lakórész felépítése után élete valamivel egyszerűbb lett, mert kiköltözött a várba. A várba különböző becslések szerint mintegy 150–200 vasúti kocsira való követ épített be — döntően egyedül, időnként fiaival, legfeljebb egy-egy alkalmi segítővel. 1986-ban, nyugdíjazása előtt, komolyan gondolkodott azon, hogy befejezi az építkezést, de aztán nem bírta abbahagyni: 75 éves koráig dolgozott rajta. A vár előkertjében örökzöld növények nőnek – közöttük mintegy két tucatnyi, hazánkban egzotikus ritkaságnak számító fajta. A vár alapterülete mintegy 4300 m²; a legmagasabb torony húsz méter magas.  Az irigykedő helybeliek és a bulvárlapok időnként a Bolondvár néven emlegetik az építményt. A vár ma is látogatható, kora reggeltől sötétedésig fogadják a vendégeket. Belépődíj nincs, a turisták lehetőségeikhez mérten támogatják a létesítmény fenntartását.

Taródi István, a "soproni várúr" dolgozik a Taródi-vár előtt 1966-ban. (Lajos György képe)

Taródi István háromszor házasodott és három fia valamint egy lánya született. 85 éves volt.

This entry was posted on 2010. február 23. at 10:51 and is filed under Média. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.