Mészáros Márton blogja

„Nem is biztos, hogy egy alkotóművésznek fel kell nőnie teljesen”

Interjú Karinthy Márton magyar színigazgató-rendezővel, közéleti íróval

Készítette: Mészáros Márton

Karinthy Márton színigazgató-rendező, író, Karinthy Frigyes unokája az általa alapított Karinthy Színházban Budán 2011. október 9-én (Fotó: Mészáros Márton)

Karinthy Márton színigazgató-rendezővel, közéleti íróval, Karinthy Frigyes unokájával az általa alapított Karinthy Színházban (volt Hököm Színpad) beszélgettem a színház létrejöttének harmincadik évfordulója alkalmából. Karinthy hétköznapi emberként is éppolyan humoros és barátságos, mint amilyennek elképzeltem.

Mészáros: 2011. szeptember 1-jén ünnepelte harmincadik születésnapját a Karinthy Színház. Fel tudta-e fogni ennyi idő után, hogy hazánk egyetlen magánkézben lévő színházának ön a megálmodója és az igazgatója is?

Karinthy: Isteni érzés! Egyrészt azért, mert eddig nem volt még Magyarországon olyan magán-színigazgató, aki ilyen sikeres lett volna, mint én a Karinthy Színházzal. Pláne nem úgy, hogy az első évtizedében a színháznak még javában szocializmus volt. Régen, még a háború előtt Bárdos Artúrnak összesen huszonhét évig volt magánszínháza, persze három részletben; mindig megszűnt, de ő mindig folytatta egészen a színházak államosításáig. Nagyon nagy büszkeség számomra, hogy már őt is felülmúltuk. Azt mondhatom, hogy a mi színházunk nem csak maszekszínház, hanem egy színház Budán, ami szintén számottevő. A közmondás szerint pedig Budán nem marad meg egy színház sem. A miénk kivétel.

Mészáros: A sokak által csak politikusként ismert Csurka István műveit harminc éve nem játszotta senki, ön mégis színpadra állította Csurkától Az eredeti helyszínt. Mesélne erről, honnan jött az ötlet?

Karinthy: Ma is azt játsszuk. Azért döntöttem mellette, mert úgy gondolom, hogy ez egy jó darab. Nem a szerzők politikai hovatartozását szoktam nézni, hanem csakis magát a darabot. Az eredeti helyszín pedig egy nagyon aktuális Csurka-vígjáték, amely igaz 1976-ban, a kommunizmus alatt játszódik, de ennek ellenére mégis olyan, mint ha csak a máról szólna. Pozícióharcok, törtetés, kontraszelekció, törleszkedés, művészi válság, az egyik ember áttiporása a másikon – ezek mind-mind olyan témák, amelyek napjaink emberére is igazak. Ez egy gyilkosan szatirikus darab, de mégis, mint mondtam, úgy érzem, hogy nagyon aktuális még mindig.

Mészáros: Meg van elégedve a nézőszámmal?

Karinthy: Most is teltház van. Igaz, a mai nézők java nyugdíjas bérlettel jött, ugyanis a nyugdíjasok nem szeretnek este színházba járni, ezért nekik csinálunk délutáni előadásokat is. Persze ezt meg is hálálják nekünk azzal, hogy a lábukkal szavaznak, vagyis, hogy eljönnek. De nem lehet panaszom a nézőkre, mert kitartanak még ebben az egyre inkább romló gazdasági helyzetben is.

Karinthy Márton színigazgató-rendező, író, Karinthy Frigyes unokája az általa alapított Karinthy Színházban Budán 2011. október 9-én (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Minden nap van előadás?

Karinthy: Nem. Nincs állandó társulat, hetvenhat színházzal egyeztetünk jelenleg több, mint száz színészről, ezért nagyon ki kell dekázni minden előadást. Ezek a színészek, akik játszanak a színházunk darabjaiban, mind foglalkoztatott művészek és éppen emiatt nehéz leszerződtetni őket. Körülbelül húsz-huszonöt előadást játszunk egy hónapban.

Mészáros: Milyen érzés volt felnőni Karinthy Frigyes unokájaként és Karinthy Ferenc fiaként? Kevesen büszkélkedhetnek ilyen ősökkel…

Karinthy: Igen, ezzel én is tisztában vagyok. Emlékszem, Pécsi Sándor, apám Kossuth-díjas színész-barátja egyszer azt mondta, hogy ez a gyerek már az anyatejjel szívta magába a színházat. Azt persze akkor még nem lehetett tudni, hogy éppen kellékes, színész vagy színigazgató leszek, de az egyértelmű volt, hogy a színház körül fogok tevékenykedni. Gyakorlatilag hét éves koromtól kezdve reggeltől estig színházban nőttem fel. A színházból pedig nincs menekvés, és ha úgy tetszik, akkor ez is egy ördöggörcs.

A kérdés viszont itt az, hogy sikerült-e felnőni. Ezen dolgozunk nap, mint nap, hogy sikerüljön. Tulajdonképpen a könyveim is erről szólnak, hogy sikerül-e felnőnöm, vagy sem. Nem is biztos, hogy egy alkotóművésznek fel kell nőnie teljesen. Azt hiszem, hogy az a jó, ha valahol a lelkében gyerek marad minden művész.

Mészáros: Azoknak, akik nem olvasták a könyvét, röviden elmondaná, hogy mit is jelent az a bizonyos ördöggörcs?

Karinthy: Karinthy Gábor nagybátyámmal kezdődik minden, nála jelentkezett először az a betegség, amit saját maga nevezett el ördöggörcsnek. Megfoghatatlan korkép, skizofréniával is beazonosították az évtizedek során, de volt olyan, aki azt mondta, hogy nem is biztos, hogy köze van a hasadásos elmezavarhoz. Lehet, hogy autista volt a nagybátyám, de lehet, hogy borderline személyiségzavarról volt szó. Ez az ördögöcs kifejezés viszont minden korképnél többet mond. Egy görcsberándított helyzetben lévő alkotóról szól, akinek az alkotói képességét veszélyezteti a betegség. Ez egy nagyon veszélyes dolog, de ez csak az első vonulata a történetnek. Az ördöggörcs azóta már szimbólummá vált, de nem csak Karinthy Gábort érintette ez a betegség, hanem az egész családom útját kísérték át az újabb és újabb traumák. A könyvet egyébként megvették filmre is, tehát valamelyik részlete széles vásznon is látható lesz majd, ha végre találnak hozzá rendezőt.

Mészáros: Ön nyíltan felvállalja a homoszexualitását. Mit gondol, milyen okai lehetnek annak, ha valaki homoszexuálissá válik?

Karinthy: Ez nem olyan egyértelmű; én az irodalmi munkásságomban írtam erről, de sosem beszéltem erről nyilvánosan. Sok „sztárral” ellentétben én sohasem coming outoltam (a coming out egy angol kifejezés, amely arra utal, amikor valaki nyilvánosan felvállalja, hogy leszbikus, homoszexuális vagy biszexuális – MM.) és nem éltem meg ezt büszkeségként. Aki figyelmesen olvassa a könyveimet, azok számára kiderül ez a probléma, pontosabban ez a problémahalmaz. Nem jó a megfogalmazás, hogy én ezt nyíltan vállalom, itt arról van szó, hogy nem titkolom a másságomat, már ha ez másságnak számít. És ha már irodalomra adtuk a fejünket, akkor ennek a dolognak a mélyebb rétegeit is meg kell vizsgálnunk. De még egyszer mondom, inkább csak olyan szinten tartom magamat homoszexuálisnak, mint például Thomas Mann vagy Csajkovszkij. Hogy csak a nagyokhoz hasonlítsam magamat…

Karinthy Márton színigazgató-rendező, író, Karinthy Frigyes unokája az általa alapított Karinthy Színházban Budán 2011. október 9-én (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Értem, de az eredeti kérdésem az volt, hogy mit gondol milyen tényezők játszanak közre abban, hogy valaki meleggé lesz?

Karinthy: Erről Czeizel Endrét tessék megkérdezni, én nem tudom a választ. Rengeteg tényező játszhat ebben szerepet, akár lelki okok, akár születésünk pillanatától létező problémák. Ez is egy olyan téma, amely megérne egy egész regényt. Hogy mitől van ez és hogy mik azok az okok, amik valakit homoszexuálissá tesznek? Nem tudom, ez is az élet egyik nagy rejtélye. Ezt sem tudjuk ugyanúgy, mint hogy kiből lesz irigy, kiből lesz intrikus, kiből lesz szar ember, kiből lesz jó ember. Gyanakodni lehet, hogy mitől deformálódik az ember ezzé és azzá, de a pontos választ még senki sem lelte meg. Azt hiszem, hogy éppen Czeizel volt az, aki leírta az egyik könyvében, hogy az egyik kromoszómának az ága az, ami átalakíthatja az emberek idézőjelbe tett természetes affinitását. Az persze már megint más kérdés, hogy sokan álszent módon azt mondják, hogy a melegek rosszak, gonoszak, sötétben bujkálóak és még lehetne sorolni. Bonyolult a kérdés, éppen ezért úgy gondolom, hogy magát az Úristent kéne megkérdezni a szexualitás témakörben.

Mészáros: A kollégái és a barátai egy meglepetés partival lepték meg a 60. születésnapján. Milyen érzés hatvan esztendősnek lenni?

Karinthy: Igen, így volt. Nem is tudom, hogy volt-e már ilyen nagy meglepetésben részem. A születésnapomon a feleségem meghívott vacsorára, azt mondta, hogy foglalt asztalt, beültünk a kocsiba és csak akkor lett gyanús a dolog, amikor nem messze a színháztól megálltunk és letettük a kocsit. Teljes csend és sötétség volt bent, holott én azt hittem, hogy próba van itt. Már kezdtem gyanakodni, hogy nincs minden rendben, amikor megláttam, hogy milyen sok kocsi áll a környéken. Bementem a színház épületébe és kétszáz színész, író, rendező fogadott hatalmas ovációval. Tényleg meghatatott a szeretetük és a ragaszkodásuk. Hosszú hónapokon át szerveztek, egyeztettek csak azért, hogy nekem örömet szerezzenek.

Visszatérve a kérdésre az emberi élet tele van rossz és jó döntésekkel, de én azt vallom, hogy az ember nem tudja mindig megítélni, hogy melyik döntése volt jó vagy esetleg kevésbé jó. Anyám mondta mindig, hogy az autóvezetés folyamatos döntések sorozata; soha sem lehet tudni, hogy mi van az út végén, hol jobbra, hol balra kell fordulnunk. Ezek a kanyarok, döntések pedig életet menthetnek. Az élet is pontosan ilyen kacskaringós, mint amilyen a vezetés.

Mészáros: Végül elérkeztünk az utolsó kérdésünkhöz. Beszélne egy kicsit arról, hogy mik a tervei?

Karinthy: Máris eljutottunk az utolsó kérdéshez? Hamar eltelt az idő. Nos, a jövő mindig kifürkészhetetlen, de vannak már konkrét tervek. Egy színigazgató soha sem állhat meg, számunkra nincs pihenés. A művészeknek mind van egy gyermek énje, amely segítségével képesek álmodni. Álmodni valami újat. Soha sem tudok megállni. A Csurka-darabnak már lassan meglesz a tízedik előadása, utána pedig következnek az újabbak. Ezek közül az egyik Fodor Lászlónak A templom egere, amely egy híres vígszínházi darab volt a gazdasági világválság idején az 1930-as években. Remek karakterek vannak ebben a darabban, a főszereplő Kovács Patrícia lesz. Őt általában vampként láthatjuk a mozivásznon, azonban ebben a darabban egy másik oldaláról fog bemutatkozni. Egy érzelmes, ám de fanyar darab ez egy olyan színházban, amely célul tűzte ki, hogy életben tartja a magyar vígjáték irodalmat. Csurka István műve is így került színpadra, de tavaly például egy Moldova-darabnak tartottuk az ősbemutatóját.  A templom egerének bemutatója után lesz egy újabb ősbemutatónk, ami a klasszikusok sort fogja folytatni. Ezúttal egy Mikszáth-darabot, a Szent Péter esernyőjét fogjuk bemutatni. Szívmelengető darab. Ennek a szereplői még nincsenek mind meg, de azt már kijelenthetem, hogy egy nagyon erős gárda van alakulóban.

Karinthy Márton színigazgató-rendező és Mészáros Márton Budán a Karinthy Színházban 2011. október 9-én

This entry was posted on 2011. október 11. at 16:40 and is filed under Interjú, Média. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.