Mészáros Márton blogja

Megdőbbenve és mélységes sajnálattal tudatom, hogy ma délelőtt a Honvéd Kórházban, életének 67 élet évében elhunyt Bujtor István, hazánk egyik legkiválóbb művésze; Balázs Béla-díjas színész, rendező, producer, forgatókönyvíró. 

Bujtort július 31-én a Veszprém Megyei Kórházba kellett szállítani, ahol hosszú ideig mesterségesen tartották kómában, azonban tegnap már elhagyhatta a kórházat, hogy rehabilitációját Budapesten folytathassa, egy nappal később azonban megmagyarázhatatlan okok miatt, tragikus hirtelenséggel elhunyt. A Népszava információi szerint átszállítása óta nem voltak agyi életjelei.

A színészdirektor 2008. január 1-én lett a veszprémi Petőfi Színház igazgatója. Hobbija a vitorlázás volt, és hatszoros magyar bajnok lett.

A közgazdász diplomával is rendelkező Bujtor István neve egy életre összeforrt az általa oly sokszor megformált Ötvös Csöpivel, hangja pedig minden Bud Spencer filmben megszólalt, akivel több alkalommal személyesen is találkozhatott.

A művész 1964-ben indult pályája óta 90 alkotásban játszott, 3 filmnek volt a producere, 10 filmet rendezett, és 8-at ő maga írt.

2002-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét kapta meg, de számára mégis a közönség szeretete volt a legnagyobb elismerés.

Bujtor István halála ellenére is megtartották ma este a Veszprémi Petőfi Színház évadnyitó előadását, a Bereményi Géza által rendezett Régimódi történet című darabot. A művészre emlékezve a társulat több tagja részvétét fejezte ki, és a színház előtt mécsesek égnek a fényképe előtt.

A Népszava Bujtorról: “…élethabzsoló volt, mint Gundel Károly unokája, nagy evések, jóféle piálások híve, imádta a szép nőket, rendszeresen teniszezett, és köztudottan vitorlázott, sokszoros magyar bajnokként szelte a Balatont. Patinás hajóját, a több mint hetvenesztendős Rabonbánt, úgy kezelte, mintha élőlény lett volna, szinte beszélgetett vele. Duzzadt az energiáktól. Emlematikussá vált színházi szerepében, a Száll a kakukk fészkére című közismert regényadaptációban, a roppant energiájú, szálfatermetű indiánt adta, aki csak ült és ült a bolondokházában, látszólag tűrte a főnővér mosolygó terrorját, de a produkció végén annyira bedühödött, hogy roppant erejével áttörte a rácsot, kirontott a rabságból. Ehhez kellett Bujtor robosztus alkata, és zsigerekből táplálkozó színészete. Lerítt róla a testi erő, de ahhoz már tehetségre is szükség volt, hogy látassa, hogyan gyűlik benne a feszültség, miként válik szinte eleven bombává, és ez hogy teszi képessé, hogy emberfeletti erővel átszakítsa a rácsot, mindenre elszántan kirontson a szabadba. Valaha ma már valószínűtlen hosszúságú sorok kígyóztak a pénztárak előtt, hogy láthassák a mozi darabjait, azóta is rendszeresen ismétlik őket a tévécsatornák. Sok filmben szerepelt, A kőszívű ember fiaiban ugyanúgy, mint a Szemüvegesekben, a Sándor Mátyásban, vagy Jancsó Miklós több alkotásában. Amikor nem volt nagyon szem előtt, mint például az utóbbi időkben, akkor is népszerű maradt!”

This entry was posted on 2009. szeptember 25. at 13:19 and is filed under Média. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.