2010. szeptember 3-án, 84 éves korában a görögországi Korfu szigetén nyaralása közben váratlanul meghalt Magyarország egyik legkiválóbb színművésze, a Kossuth-, és Jászai Mari-díjas Bánffy György. A legendás színész 1927-ben Hunyadi-Buzás György néven látta meg a napvilágot Budapesten, édesanyja, Pápay Klára (1900-1984) is színésznő volt. Nevét a kommunizmus alatt azért kelett megváltoztatnia, mert az akkori rendszer nem engedte, hogy a színészek történelmi, nemesi neveket viseljenek.
1971 óta volt a József Attila Színház tagja, előtte többek között a Nemzeti Színház és a Fővárosi Operettszínház tagjaként lett ismert. Drámai színész volt, kiváló beszédtechnikája, orgánuma jól érvényesült előadóestjein is, mindezeken felül főiskolán is tanított és a vadászegyesület elnöke volt. 1985-től 1994-ig országgyűlési képviselő volt, ebből négy évig a Magyar Demokrata Fórum, az MDF színeiben és 1989-ben ő volt az, aki felszólította az Országgyűlést, hogy oszlassa fel önmagát. 2007-ben részt vett a budai várban, a Sándor-palota előtti téren azon a tüntetésen, amely Gyurcsány Ferenc akkroi magyar miniszterelnök botrányos őszödi beszéde ellen fejezte ki ellenszenvét. (Emlékszünk még a kormányfő „Európában ilyen böszmeséget még ország nem csinált, mint amit mi csináltunk”, “nyilvánvalóan végighazudtuk az utolsó másfél-két évet” és az “elkúrtuk” szavaira?)
Bánffy György neve számomra egyet jelentett Arany János A walesi bárdok című zseniális versével, amelyet hihetetlen átéléssel Bánffy szavalt el. Halálának körülményeiről még nem jelentettek be semmi konkrétat.
Bánffy György Kossuth-, és Jászai Mari-díjas maygar színész (1927-2010)
Mészáros Márton blogja 
Hozzászólás