1956. október 23-án a budapesti diákok az egyetemekről kiindulva békés tüntetéseket szerveztek Budapesten, a megmozduláshoz több ezer fiatal csatlakozott, hogy így lázadjanak a kommunista diktatúra és a világháború vége óta tartó szovjet megszállás ellen.
Az 1956-os forradalom kirobbanását illetően kevésbé ismert tény, hogy a forradalom nem is Budapesten kezdődött, hanem Debrecenben; itt már október 23-án reggel több ezer egyetemista gyűlt össze.
Egyébként október 23-án nem csak a forradalomra emlékezünk, ma van a harmadik Magyar Köztársaság kikiáltásának 22. évfordulója.
Az 1956-os szabadságharc hősi hallottaira és a még élő hősökre emlékezve, a kommunisták gaztetteire emlékeztetve ajánlom a Piros a vér a pesti utcán verset.
Tamási Lajos: Piros a vér a pesti utcán
Megyünk, valami láthatatlan
áramlás szívünket befutja
akadozva száll még az ének,
de már mienk a pesti utca.
Nincs már teendő: ez maradt,
csak ez maradt már menedékül,
valami szálló ragyogás kél,
valami szent lobogás készül.
Zászlóink föl, újjongva csapnak,
kiborulnak a széles útra,
selyem-színei kidagadnak:
ismét mienk a pesti utca!
Ismét mienk a bátor ének,
parancsolatlan tiszta szívvel,
s a fegyverek szemünkbe néznek:
kire lövetsz, belügyminiszter?
Piros a vér a pesti utcán,
munkások, ifjak vére ez,
piros a vér a pesti utcán,
belügyminiszter, kit lövetsz?
Kire lövettek összebújva ti,
megbukott miniszterek?
Sem az ÁVH, sem a tankok
titeket meg nem mentenek.
S a nép nevében, aki fegyvert
vertél szívünkre, merre futsz,
véres volt a kezed már régen,
Gerő Ernő, csak ölni tudsz?
… Piros a vér a pesti utcán.
Eső esik és elveri,
mossa a vért, de megmaradnak
a pesti utca kövein.
Piros a vér a pesti utcán,
munkások – ifjak vére folyt
-, a háromszín-lobogók mellé
tegyetek ki gyászlobogót.
A háromszín-lobogó mellé
tegyetek három esküvést:
sírásból egynek tiszta könnyet,
s a zsarnokság gyűlöletét,
s fogadalmat: te kicsi ország,
el ne felejtse, aki él,
hogy úgy született a szabadság,
hogy pesti utcán hullt a vér.

Hozzászólás