2012. november 17-én Tiranában újratemették I. Zogu albán királyt. Az albán fővárosban tartott ceremóniára az uralkodó földi maradványait a Párizs melletti Thiais község területén lévő Párizsi Temetőből hozták haza. Zogu 1961. április 9-én, 65 éves korában franciaországi emigrációban hunyt el Suresnes város kórházában.
Zogu muzulmán család gyermekeként született Albániában. Katonai tanulmányai befejeztével a Balkán-háborúban jeleskedett, mindössze tizenhét esztendősen 24 ezer fős sereggel védte hazáját a szerb és montenegrói támadásoktól. Az első világháború idején megpróbálta létrehozni a független Albániát és visszaállítani I. Vilmos hatalmát, aki 1914-ben fél évig az ország uralkodója volt. A terv végül kudarcba fulladt, 1916-ben pedig tagja volt a Bécsben az új osztrák-magyar császárt üdvözlő albán delegációnak és egyúttal megkapta a Ferenc József-rendet is az utolsó osztrák császártól. Az osztrákok attól tartva, hogy Zogu egy független Albánia kikiáltásán ügyködik, közölték vele, hogy a háború végéig nem hagyhatja el a császárvárost, majd amikor a világháború lecsengésével útnak indult Albániába, az olaszok fogták el és végül csak 1919-ben léphetett hazája földjére. Hazatérve viszont az újonnan alakult kormány tagja lett, 1922-ben pedig miniszterelnök lett. Egy esztendővel később rálőttek, de túlélte a merényletet, a következő évben pedig forradalmat robbantottak ki ellene. Zogu ekkor Jugoszláviába menekült, de sikeresen visszaszerezte hatalmát.
1925 és 1928 között albán köztársasági elnök volt. 1928. szeptember 1-jén Zogu elnök királlyá kiáltatta ki magát. Eredeti elképzelése szerint a Bécsben őrzött Szkander bég (Kasztrióta György albán fejedelem) sisakjával szerette volna megkoronáztatni magát, de nem tudta megszerezni az ereklyét, azonban a másolattal sem koronáztatta meg magát. Albániában alkotmányos monarchiát hozott létre. Édesanyjának az Albánok Anyakirálynője címet adományozta, testvéreinek hercegi, illetve hercegnői címet és bevezette a zogista tisztelgést. Az uralkodó próbált minél inkább elhatárolódni a közszereplésektől, állítólag támadástól tartva, hiszen megannyi személyes és politikai ellensége volt.
1931-ben Bécsben merényletet kíséreltek meg ellene, ám még ezt is túlélte. A pletykák szerint a király egész uralkodása alatt rettegett attól, hogy megmérgezik. Uralkodása alatt megpróbált tenni az olaszok térhódítása ellen, de törekvéseinek ellenére egyre nőtt Olaszország gazdasági befolyása a balkáni országban. Zogu uralkodásának tizedik évében, 1938-ban feleségül vette a magyar Apponyi Géraldinet. A hölgy családja elszegényedett, amikor az uralkodó emberei megkeresték a király leánykérési ajánlatával, amire azután mondott igent, hogy Zogu vendégül látta egy szilveszteri partin Tiranában. A nagy kulturális különbségek ellenére beilleszkedett az udvarba és nagy népszerűségre tett szert az albánok körében. A királynénak nem kellett áttérnie férje iszlám hitére, hanem megtarthatta katolikus vallását.
A királyi párnak egy gyermeke született, Leka trónörökös. Azonban a gyermek még néhány napos sem volt, amikor Albániát megszállták az olaszok, így Zogunak és a királynénak az újszülöttel Görögországba, majd Törökországba kellett menekülnie. Nagy-Britanniában, Egyiptomban, az Egyesült Államokban, végül pedig Franciaországban talált magának biztos menedéket a királyi család. Habár a királyt 1939-ben fosztották meg trónjáról, arról csak 1946. január 2-án mondott le.
A szóbeszéd szerint emigrációban is jó kapcsolatot ápolt Faruk egyiptomi királlyal (1920-1965), akinek szintén megdöntötték a hatalmát. Élete utolsó éveit viszont szegénységben töltötte, 1961-ben egy Párizs közeli kórházban hunyt el. Családja később Dél-Afrikában telepedett le, és csak a rendszerváltás után térhetett vissza Albániába, ahol tevékenyen részt vettek a politikai életbe. Geraldine királyné 2002-ben hunyt el, fia, Leka trónörökös pedig 2011-ben halt meg.
A most újratemetett uralkodó unokája, ifjabb Leka herceg az albán külügyminisztériumban dolgozik. Zogu király exhumálást az albán kormány támogatta Albánia függetlenségének 100. évfordulóján.
Mészáros Márton



Hozzászólás