527 évvel és három nappal a halála után, 2012. augusztus 25-én széleskörű archeológiai kutatást indítottak az utolsó olyan angol király holttestének felkutatása reményében, aki csatában vesztette életét. III. Richárd immáron több mint félévezrede föld alatt nyugvó maradványait az egykori ferences apátság területén, egy leicesteri parkoló alatt találták meg. Az uralkodó csontjait tavaly szeptemberben találták meg, most február 4-én pedig a brit kutatók hiteles eredménnyel álltak elénk: a DNS-vizsgálatok pontot tettek az i-re, igazolták, hogy a csontváz valóban III. Richárdé. De lássuk csak, hogyan került elő a rövid ideig, röpke három évig hatalmon lévő király teteme, akiről Shakespeare drámát írt!
III. Richárd (1452-1485) angol uralkodót ábrázoló olajfestmény
IV. Eduárdot 1461-ben koronázták királlyá, az új uralkodó pedig nem tétovázott: öccsét, a szóban forgó Richárdot Gloucester hercegévé nevezte ki, aki az évek során Anglia legnagyobb hatalmú emberévé nőtte ki magát. Amikor Eduárd meghalt a trónt gyermek fiára, ifjabb Eduárdra (a trónon V. Eduárd) hagyta, a kiskorú uralkodó régensének pedig Richárdot nevezte ki. Azonban hamarosan kiderült, hogy a néhai király bigámiában élt, így utódai törvénytelenek, ezért a huszonkilenc éves Richárd magát koronáztatta királlyá. III. Richárd bátyja gyermekeit a londoni Towerbe vetette, ahol rejtélyes körülmények között vesztették életüket. A király uralkodását azonban nem csak a gyermekgyilkosságok szennyezték be, a York-párt vezére, Buckingham felkelést szított Richárd ellen, amit sikerrel levert az uralkodó. A belső lázadással még igen, de a külső támadásokkal azonban már nem tudott megbirkózni: 1485-ben Bosworthnál vereséget szenvedett seregeivel, és meg is halt az ütközetben. A király utolsó szavai állítólag ezek voltak: „árulás, árulás, árulás!” Halálának hírére serege szétszóródott. A győztes Tudor-házi Henrik követte a trónon VII. Henrik néven.
Henrik az ütközet után Leicesterbe szállította Richárd holttestét, ahol két napra közszemlére állította ki. Később elődje holttestet elszállították a helyi Grey-Friars-kolostorba, ahol el is temették. Uralkodásának tizedik évében, 1495-ben Henrik márvány-alabástrom emlékművet állított a király sírja fölé, azonban halála után fia, az angol történelem mai napig egyik legérdekesebb uralkodójának tartott, asszonyai közül kettőt lefejeztető VIII. Henrik elszakadt a katolikus egyháztól, és feldúlta a kolostorokat. A rongálásban a Grey-Friars-kolostor sem maradhatott ki, így III. Richárd sírjának pontos helye a következő csaknem ötszáz évre a feledés homályába merült. Egyes feltételezések szerint a királyi maradványokat a Soar folyóba vetették, más feltételezések szerint viszont a test eredeti helyén maradt. Az utóbbi teória juttatta el a régészeket a leicesteri parkolónál található középkori templom romjaihoz, ahol bebizonyosodott, hogy III. Richárd földi maradványait rejtette a föld.
A kutatócsoport először a 17. században élt leicesteri polgármester, Robert Herrick kertjének nyomaira bukkant. A politikus háza a Greyfriars területén állt annak idején, a kor neves építészének, Christopher Wrennek a beszámolójából pedig kiderül, hogy egy alkalommal felfigyelt a kertben álló kőoszlopról, amelyen az „Itt nyugszik III. Richárd, Anglia egykori királya”felirat díszelgett. A régészek hamarosan egy nő és egy férfi csontjaira leltek. Az ásatási helyszínen talált férfi maradványairól kiderült, hogy Richárd holtteste. A csontváz elhelyezkedése egybevág azokkal a korabeli forrásokkal, miszerint a Grey-Friars-kolostorba helyezték örök nyugalomra a királyt, mivel a parkoló a romokra, és azok mellé épült. A talált csontmaradvány hátán, koponyáján be nem gyógyult sebeket fedeztek fel, amely valószínűsítette, hogy az illető valóban csatamezőn lelte halálát, akárcsak Richárd. A csontváz tulajdonosának gerincbántalmai voltak, emiatt az illető jobb vállát magasabban tartotta, mint a balt. Ez szintén egybevág III. Richárd személyiségével, mert a krónikások gyakorta nevezték „púposnak”. A király gyilkosai megalázták az uralkodót, mert nyomokat találtak arra, hogy valamilyen szúróeszközzel farba döfték, miután összeverték és megcsonkították. Meglepő módon arra is vannak bizonyítékok, hogy az elhunytat sietősen helyezték föld alá, mert még csak koporsóba sem tették temettetői. Sajnos emiatt, az uralkodó több csontját is eltörték, amikor a parkoló aszfaltja alól kiásták, mivel a csontváz mindössze 60-90 centiméterrel a föld alatt helyezkedett el.
A Dundee Egyetem kutatói egy különleges számítógépes technika segítségével rekonstruálták az uralkodó arcát, amely meglehetősen egyezik a róla készült olajfestményekkel, képmásokkal. Az eredmény szintén megerősíti, hogy Richárd koponyáját és csontjait találták meg, mert ahogy kortársai írták, arca nőies volt, akárcsak az arcrekonstrukció.
A tetem személyének tisztázását különböző vizsgálatokkal érték el. A genetikai vizsgálatokat a király legidősebb nővérének, Annának az egyik bizonyítottan vérszerinti leszármazottjának, a Londonban élő kanadai szekrénykészítő-bútorasztalos Michael Ibsen nyálmintáival és az uralkodó állkapocsból izolált mitokondriális DNS-sel hasonlították össze. A DNS-teszt végül egyöntetűen bizonyította, hogy a Plantagenet angol királyi dinasztia utolsó uralkodója, III. Richárd angol király holttestére bukkantak.
Mészáros Márton
Mészáros Márton blogja 
Hozzászólás