2013. március 13-án este a katolikus egyház 266. pápájává választották Jorge Mario Bergoglio argentin bíborost, Buenos Aires érsekét. De, hogy valójában ki is az a szentéletű egyházfi, aki Ferenc pápa néven kezdi meg pontifikátusát, a világ előtt szinte teljesen ismeretlen.
A most megválasztott pápa, Jorge Mario Bergoglio 1936. december 17-én Buenos Airesben született. Öt gyermek közül ő az egyik. Munkásosztályhoz tartozó családjában apja olasz származású vasúti munkás volt. Kezdetben vegyésznek készült, Buenos Airesi Egyetemen szerzett vegyészi diplomát, de végül a papi hivatás felé fordult. 1958-ban belépett a jezsuita rendbe. A san migueli Villa Devoto szemináriumban folytatott teológiai és filozófiai tanulmányai után irodalmat, pszichológiát és teológiát tanított, majd novíciusmester lett. Végül harminchárom évesen, 1969. december 13-án szentelték pappá. 1973 és 1979 között a jezsuita rend argentin tartományfőnöke volt
1980 és 1986 között San Miguel papnevelde szemináriumának rektora volt. Doktori disszertációját Németországban készítette el, ezt követően a spanyolországi Córdobában szolgált gyóntatóként és lelkivezetőként. 1992. május 20-án II. János Pál pápa kinevezte Buenos Aires segédpüspökének és Auca címzetes püspökének, még ebben az évben püspöknek szentelték. 1997. június 3-án Buenos Aires koadjutor érseke, vagyis az érsek helyettese lett, majd 2008. február 28-án az argentin főváros érseke lett. Bíborossá II. János Pál pápa nevezte ki 2001. február 21-én.
Bíborosként több posztot is betöltött a Szentszéken: 2005 és 2011 között az Argentin Püspöki Konferencia elnöke, de három vatikáni kongregációnak is tagja. 2005-ben jelen volt II. János Pál temetésén, majd az üres trón időszakában a bíborosokkal együtt irányította a Szentszéket a konklávé megnyitásáig. Azt mondják, hogy akkor a titkos pápaválasztáson Joseph Ratzinger német bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa után ő kapta a legtöbb, vagy második legtöbb voksot. 2010-ben az argentin újságok sokat foglalkoztak vele, miután élesen bírálta Ernesto Kirchner (1950-2010) argentin elnök kormányát, amiért “imorális, illlegitim és igazságttalan” volt, amikor hagyta növekedni a társadalmi egyenlőtlenségeket Argentínában.
Kiemelkedően intelligens, több nyelven beszélő ember. Nevéhez fűződik az argentin katolikus egyház megújítása, amely konzervatívságáról volt híres Latin-Amerikában. Bergoglio bíborost a konklávé második napján, az ötödik választási fordulóban választották meg. Sem a nemzetközi média, sem a fogadóirodák nem tartották számottevő esélyesnek, pápává választása mindenki számára meglepetés volt. Amikor Jean-Louis Tauran protodiakónus bíboros izgalomtól reszkető hangon kilépett a Szent Péter-bazilika erkélyére, hogy bejelentse az ősi szokás szerint, hogy „van pápánk” (habemus papam), egyben azt is közölte, hogy Jorge Mario Bergoglio bíboros a Ferenc nevet veszi fel pápaként. Ezzel Ferenc pápa az 1978-ban mindössze 33 napig uralkodó I. János Pál pápa óta ő az első, aki eleddig nem használt pápai nevet választott.
Miután a nemzetközi hírügynökségek I. Ferenc pápaként adtak róla hírt, a Vatikán szóvivője, Federico Lombardi késő éjszaka közleményt adott ki, amelyben leszögezte, hogy az új pápa neve Ferenc pápa, a név előtt nem szerepel az egyes sorszám. Az egyházfő csak akkor válik I. Ferenccé, ha már lesz egy II. Ference a római katolikus egyháznak.
Az új pápát választó 115 bíboros nehéz döntést hozott, amikor 1200 évvel a legutóbbi nem európai egyházfő után újra egy Európán kívüli pápát választottak meg, méghozzá egy olyan személyt, aki nem egyedülálló teológusként, tudósként ismert, hanem valószínűbb, hogy embersége és mások iránti tisztelete miatt „szeretet-pápaként” vonul be a történelembe. Sokan Ferenc pápa megválasztását a napjainkban egyre inkább elhatalmasodó fogyasztói társadalom elleni szembefordulás jeleként értelmezik, valamint az egyház Jézushoz és az evangéliumhoz való visszatérést azzal, hogy a „szegények” pápáját emelték a pápai trónusra. Mindenekelőtt szót kell ejtenünk Ferenc pápa szerénységéről és lelkipásztori munkájának alázatos teljesítéséről, valamint arról, hogy ismeri a legszegényebb rétegeket is, ezért mindig kiáll a szegények és az elesettek mellett. 2001-ben például emlékezetes látogatást tett egy kórházban, ahol AIDS-betegekkel találkozott, a fertőzöttek lábát mosta és megcsókolta azt.
Amikor megjelent a bazilika középső ablakán, a Szent Péter téren az új pápára várakozó mintegy 200 ezer ember hangos éljenzésbe tört ki. Bergoglio bíboros félénken, mégis méltósággal jelent meg a világ előtt pápaként először, majd első beszéde után Urbi et Orbi áldását adta a hívőkre.
Szerénységét mutatja, hogy érseki kinevezése után sem vett magának autót, pápává választása előtt is tömegközlekedéssel járt, ételeit is maga készítette, és aszketikus, lemondó szemlélettel éli életét. Érdekesség, hogy a pápaválasztó konklávéra is turistaosztályon utazott, hazájában pedig rendszerint egyszerű étkezdékben evett, még barátai drága éttermi meghívásait nem fogadta el. Bergogliót sokoldalú személynek tartják: jól főz és jól úszik, nagy könyvbarát, aki olaszul és németül is folyékonyan beszél, de az angollal állítólag még hadilábon áll. Míg elődje, XVI. Benedek hajlott életkorára hivatkozva mondott le, addig Ferenc pápa egészségi állapota – habár kilenc évvel fiatalabb Benedeknél – jó, bár fél tüdővel éli életét, mert tüdeje felét egy gyermekkori gyulladás miatt el kellett távolítani.
Szereti a labdarúgást, a Buenos Aires-i San Lorenzo nevű focicsapat szurkolója, kedvenc írója pedig Shakespeare és Dosztojevszkij. Nem érintett az egyház körül kirobbant egyik botrányban sem, de a világ mégis reformokat vár tőle. Habár a fogamzásgátlás, az abortusz, az azonos neműek házassága és az eutanázia ellenzése miatt konzervatívnak tartják vallási ügyekben, az a hír járja róla, hogy kész a párbeszédre. Ferenc tehát az első jezsuita egyházfő, az első az amerikai kontinensről.
Mészáros Márton

Hozzászólás