Mik azok a mikronemzetek?

A mikronemzetek olyan nemzetközileg nem elismert országok, országrészek, melyek rendszerint kis területűek, és szuverenitását csak az őket kikiáltó kis csoport ismeri el.

Peter Ravn Rasmussen dán történész „Mi a mikronacionalizmus?” című esszéjében fogalmazta meg a mikronemzetek definicóját. A férfi szerint a mikronemzet egy olyan entitás, melyet úgy alkottak és tartanak fenn, mint egy nemzetet vagy egy államot, mely általában magával hordozza a nemzet, és hasonlóképpen az államiság jellemzőit. S habár egy mikronemzetet puszta szórakozásból indítottak el (pl.: Talarossa Királyságot egy unatkozó tizenéves alapította 1979-ben) megvan a lehetősége arra, hogy egy igazi nemzetté fejlődjön, és esetleg elérje az államiságot.

Ilyen mikronemzetek alakultak ki felfedezők utazásai során, melyekben a felfedező önmagát kiáltotta ki uralkodónak, illetve önmaga köré rendezett be udvart az általa felderített területen.

Ilyen királyság volt Charles Marie David Mayréna francia felfedező által 1888-ban megalapított Sedang Királyság, mely a mai Vietnám déli területén volt. Az indokínai kormányzó felkérésére Mayréna egy expedíciót szervezett, hogy békéről tárgyaljanak a helyi őslakosokkal. Azonban ő a helyi törzsfőket megnyerve saját királyságot alapított. Országa gazdaságát megalapozva természeti kincseket szállított volna egy belga üzletembernek fegyverekért cserébe, azonban a francia flotta tengeri blokádja nem tette lehetővé a kereskedelem megindulását. Bélyegeket nyomtatott, saját pénzt veretett, azonban 1890. november 11-én bekövetkezett halálával véget ért állama.

John Clunies-Ross skót hajóskapitány az 1780-as években kolóniát alapított az addig lakatlan Kókusz-szigeteken. 1886-ban Viktória királynő örökadományként birtoklási jogot adott a családjának a Brit Birodalom szigete fölött. A család egy gazdasági birodalmat épített és a család a szigetekből királyságot hozott létre.  A világháborúk után közigazgatási területébe sorolták, majd Szingapúr, végül Ausztrália ellenőrzése alá került, majd 1978-ban II. Ross (1928-) két és fél fontért eladta a szigetet Ausztráliának, 1983-ban pedig az ausztrál kormány az “uralkodót” a szigetek elhagyására kötelezte.

Az 1960-as és az 1970-es évektől ismét elkezdődött a mikronemzetek alapítása. Ezek közül az elsőt, a Sealand Hercegséget 1967. szeptember 2-án alapította az akkor 35 éves Paddy Roy Bates, korábbi angol hadnagy, majd kikiáltotta magát az „ország” hercegének.  Maga a sziget egy II. világháborús tengeri erőd, a Rought Towers, mely kívül feküdt a háború utáni Anglia 3 tengeri mérföldes tengeri határán, ily módon kiáltotta ki Bates hercegségét.

Az önerőből kikiáltott, de nem regisztrált államszerű egység, a Sealand Hercegség az Északi-tengeren található, az Egyesült Királyság partjaitól néhány kilométerre. A „hercegség” címerében olvasható a család mottója: E Mare Libertas, vagyis „Szabadság a tengerből”. Az országot csak Anglia ismerte el hivatalosan önálló államként.

Az Egyesült Királyság mint hajót követelte vissza a területet, azonban a brit bíróság megállapította, hogy mivel a tengeri határon túl van a platform így nincs joga döntést hozni a kérdésben. Innen a függetlensége.

1975 szeptemberében Roy, Sealand hercege alkotmányt bocsátott ki, melynek megírására Alexander Gottfried Achenbach-ot kérte fel. A férfi német állampolgár volt, azonban a herceg sealandi állampolgárságot ajánlott föl neki és kinevezte miniszterelnökévé, valamint a tanácsadói kabinetjének elnökévé.

1978 augusztusában Achenbach miniszter elérkezettnek látta az időt, amikor a herceg elutazott a szigetről, hogy az önálló országgá nyilvánított terület fölött átvegye az irányítást. Ezt a lépést a ma száműzetésbe vonult kormány azzal magyarázza, hogy a herceg megpróbálta eladni az ország területét lemondva hercegi címéről ezzel megsértve az alkotmányt, így a kormány feladata volt, hogy átvegye a hatalmat.

Achenbach üzletember lévén német és holland származású zsoldoskatonákat üzleti tárgyalás címszóval a szigetre hozatott, majd segítségükkel indította meg a „sealandi korona” elleni támadását. Az akció kulcspontja a régensherceg (Őfelsége Michael herceg, Michael Bates) elrablása volt, mely biztosította volna a hatalom átadását. A régensherceget a sziget állóoszlopaiban lévő szobák egyikéből kialakított cellába zárták, majd túszként egy holland hajóra tették. Miután a fiút pénz és útlevél nélkül Hollandiában partra vetették, a távollevő herceg zsoldosokat toborzott, majd felfegyverzett embereivel helikopteren visszarepült Sealandre. Ezt követően az ellenálló erők megadták magukat, és a herceg visszaszerezte az irányítást a hercegsége felett, a puccs német és holland résztvevőit pedig Achenbach-hal egyetemben hadifogolyként elfogta. Hollandia és Németország kormányai közös petícióban fordultak Londonhoz állampolgáraik szabadon engedése ügyében, azonban az, a korábbi bírósági végzés értelmében kijelentette, hogy nem avatkozik közbe a Sealand Hercegséggel kapcsolatos ügyekbe, mivel az Egyesült Királyságnak nincs joga a sziget felett, lévén az kívül fekszik a 3 tengeri mérföldes körzetén.

Achenbach elfogadta a sealandi állampolgárságot, így őt a sealandi törvények alapján (melyeket saját maga dolgozott ki) felségárulás bűne miatt kell elítélni. Németország ezt elutasította, mondván, hogy Sealand nem elismert ország, így nem létezik sealandi állampolgárság, ami alapján elítélhetnék Achenbach-ot. Így további párbeszédek következtek: a német követ most már közvetlen Sealenddel tárgyalt. Azt, hogy közvetlen hozzájuk küldték a követet a szigetország úgy értelmezi, hogy Németország elismeri függetlenségét, mivel egyenjogú tárgyalópartnerként tekint rá.

A tárgyalásokat siker koronázta, a herceg elengedte a holland és német hadifoglyokat, azonban a felségárulással vádolt miniszterelnököt nem. A Genfi Egyezmény értelmében az összes hadifoglyot el kellett engednie, így hamarosan a lázadó miniszterelnök is távozhatott. Az 1978-as Sealandi puccs, mely a Sealand Hercegség és az Achenbach miniszterelnök holland, illetve német zsoldos csapatai között zajlott és mindkét fél oldaláról veszteség nélkül ért véget.

A kis országot idővel felfedezte a maffia is: egyre több hamis sealandi útlevél jelent meg. Összesen kb. 150 000 hamis útlevél került forgalomba. A Miamiban 1997-ben meggyilkolt Gianni Versace olasz divattervező gyilkosa szintén sealandi útlevéllel igyekezett hamis személyazonosságot teremteni magának. Az állam létezésének fenntartására saját pénzt verettek, bélyegeket nyomtattak, sőt, saját rendszámtáblát is készítettek.

A Sealandi Hercegség terület 550 m², népessége 10 állandó lakos, hivatalos nyelve az angol, az államfő tisztséget a herceg, Paddy Roy Bates látja el, míg a kormányfő a fia, Michael Bates.

Roy, Sealand hercege (sz. 1922) 1944-ben vette el a 18 éves angol modellt, akiből 1967-ben Joan, Sealand hercegnője (sz. 1926) lett. Az uralkodópárnak két gyermeke született, Penelopé hercegnő (sz. 1950) és a trónörökös, Michael herceg (sz. 1952). Michaelnek két fia van, James herceg (sz. 1986) és Liam herceg (sz. 1988).

Hasonló típusú mikronemzet alakult meg nem egészen egy évvel később, 1968-ban az Adriai-tengerben 11 km-re Olaszország partjaitól, a Rózsa-szigeti Köztársaság néven, hivatalos nyelvén Respubliko de la Insulo de la Rozoj. A mesterséges szigeten Giorgio Rosa, korábbi olasz mérnök rendezte be államát 0,0004 km² területen. Az olasz kormány válaszul Rosa adóelmaradásaira az olasz csendőrség négy emberét és egy adógyűjtőt küldött a szigetre. A mesterséges sziget kormányának tiltakozására, miszerint Olaszország megsértette nemzete szuverenitását, az Olasz Haditengerészet felrobbantotta a létesítményt, melyet a száműzetéseibe vonult kormány megörökített bélyegein.

A Seborga Hercegség szintén Olaszország területén lévő mikronemzet, melyet Giorgio Crabone (sz. 1936) alapította 1963-ban, mint a történelmi Seborga Hercegség (954-1946) jogutódját. I. György néven a választásos monarchia élén kormányozza a falut, melynek 1999-ben 362 lakosa volt. A helyi virág virágtermesztők csoportjának vezetőjét, Crabone-t 1963-ban herceggé választották I. György néven, majd 1995. szeptember 24-én megerősítettek címében: életre szóló hercegi címet kapott.

Seborga memzeti valutáját az International Bank is elismeri a település határain belül. Seborga tagja a Nem Képviselt Nemzetek és Közösségek Szervezetének és 10 országban rendelkezik konzulátussal, de sem Olaszország, sem a világ egyetlen másik országa nem ismeri el függetlenségét.

1995. április 23-án népszavazást rendeztek a 4 km²-es városban, melynek 98%-a a függetlenség mellett szavazott.

Manapság a világon közel 20-30 mikronemzet létezik, azonban egyiket sem ismerték el. Aerican Birodalom néven az 5 éves Eric Lis alapított mikronemzetet, melyet „császár”ként kormányoz azóta is, de egy brit filmes, Danny Wallace is alapított “birodalmat”, akárcsak Kevin Baugh, aki diktátorként kormányozza Molossiát.

3 hozzászólás to “Mik azok a mikronemzetek?”

  1. re's avatar re Says:

    Fantasztikusan megírtad ezt a bejegyzést! Gratulálok hozzá! Még sok ilyet! 🙂

  2. franz ferdinand's avatar franz ferdinand Says:

    Ez nagyon érdekes…de tök jó!

  3. odret's avatar odret Says:

    Én anno kikiáltottam aszobám függetlenségét még 12 éves koromban. De az Impérium megbukott, mert minden élelmet Magyarországról importáltam, így egy idő után tönkrement agazdaság. 😀

Hozzászólás a(z) re bejegyzéshez Kilépés a válaszból