Mészáros Márton blogja

Az én tetszésemet nem nyerte el az Ízek imák szerelmek (Eat Pray Love); ez valószínűleg annak köszönhető, hogy nem én lehettem a célközönség a film készítői számára, hanem inkább az öregedő, középkorú nők, a másik ok pedig az, hogy sosem szerettem Julia Robertset.

A Brad Pitt által “producerelt” film Elizabeth Gilbert amerikai írónő 2006-ban kiadott igaz történet alapján készült könyvének feldolgozása, a főszereplője pedig egy boldog házasságban élő nő, aki váratlanul rádöbben, hogy életét más mederbe kell terelnie, és egy fájdalmas szakítás után világkörüli útra indul, hogy megtalálja önmagát.

Az Olaszországban, az Egyesült Államokban, Indiában és Balin 2009 nyarán és őszén forgatott produkció operatőre remek munkát végzett, a tájak gyönyörűek, de az alkotás meglehetősen hosszúra, 140 percesre sikeredett és néha már nagyon vontatott. A szereplők sem a legjobbak, bár úgyvéelm ez a film hibája. A legerősebb Javier Bardem Oscar-díjas spanyol színész karaktere, aki megint zseniálisan alakítást nyújt, viszont James Franco és a főszereplő, Julia Roberts játéka már kevésbé üditő, inkább fárasztónak és idegesítőnek lehetne nevezni. Arról nem is beszélve, hogy számomra Roberts már öreg volt 43 évesen erre a szerepre, és egyébként őt sosem tartottam jó színésznőnek.

Csodálkoznék azon, ha ez a nyálasra sikerült, érzelmes, tipikus női film valamelyik férfinak is tetszene. Ha azt mondja, hogy mégis így van, biztos hazudik.

Julia Roberts Oscar-díjas amerikai színésznő az Ízek imák szerelmek (Eat Pray Love) című film egyik jelenetében

This entry was posted on 2010. október 16. at 20:49 and is filed under Filmkritika. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.