A Fekete hattyú többet ad annál, amit egy átlagos film adhatna nekünk. De ki mondta, hogy ez egy átlagos film? Ez sokkal több egy klasszikus filmnél, vagy egy szimpla balett-filmnél; a Fekete hattyú egy erotikus és mély pszichothriller. Olyan, amelyet még ez előtt sosem láttunk.
Darren Arronofsky amerikai rendező már többször bebizonyította, hogy képes jó filmeket létrehozni, legutóbb például a Mickey Rourke főszereplésével készült A pankrátorral (The Wrestler) tudatosította ezt. A Fekete hattyú megrendezésével viszont most már örökre beírta nevét a filmtörténelembe.
A történet egy fiatal balerináról szól, aki ambiciózus édesanyjával lakik és mindene a tánc. A lány megkapja a Hattyúk tava főszerepét, de egy személyben kell megformálni az ártatlan fehér és a gonosz fekete hattyút is. Ninánál – így hívják a hölgyet – időközben több pszichés baj jelentkezik, téveszmék, hallucinációk gyötrik és rettegni kezd attól, hogy kolléganője, Lily elhalássza előle a már meglévő szerepét. Nina tökéletesen el tudja játszani a fehér hattyút, de a fekete hattyúként túl merev. Ahhoz, hogy azonosulni tudjon mindkét szereppel le kellene küzdenie az örökös megfelelési vágyait és beleadni apait-anyait az alakításba. Aztán végre elérkezik az előadás nagy napja, kezdetben minden flottul megy, addig míg a lánynak újabb hallucinációi nem lesznek. A fellépés szünetében az öltözőjében találja Lilyt, akit megöl egy tükör szilánkkal átszúrva a hasát. Azonban rá kell eszmélnie, hogy ezt csak képzelte, viszont saját testén felfedezte a döfés vérző nyomát.
A fináléban a szerepe szerint le kell ugrania egy szikláról; Nina hihetetlenül jól teljesít és leugrik. Vége az előadásnak, de ő még mindig ott fekszik azon a matracon, ami azért van ott, hogy megóvja az eséstől. A táncosok gratulálnak neki, de csak most tűnik fel nekik, hogy a lány testét vér borítja. A rendező rémülten kérdezgeti, hogy mégis mi történt, de ő csak annyit mond, hogy “érzem, hogy tökéletes, tökéletes volt.” A kép elfehéredik és már csak a közönség hangja hallatszik, akik ovációjukkal és tapssal ünneplik Ninát.
A Fekete hattyú stábjában mindenki kimagaslóan jó munkát végzett; az operatőrtől kezdve az utolsó statisztáig. A vizuális trükkök kitűnőek, akárcsak az erotikus jelenetek (pl. Nina és Lily leszbi jelenete) és a zenék is nagyon passzolnak a filmhez. A színészekről is csak szuperlatívuszokban beszélhetünk, Natalie Portman “tokkal, vonóval” hozza a balerina szerepét, az utóbbi évek egyik legnagyobb női alakítását nyújtja. Nem véletlenül kapta meg idén érte az Oscar-díjat. Különösen jó alakítást láthatunk az alkotás többi szereplőjétől, Vincent Casseltől, Mila Kunistól és Winona Rydertől is.
A film komoly mondandóval rendelkezik; bemutatja, hogy mire képes egy ember a tökéletességért. Itt kezdődik a művészet.


Hozzászólás