A napokban találtam rá erre a Reviczky Gyula (1855-1889) versre, amely a magyar költő halálának az évében jelent meg először. Egyik új kedvencem!
Reviczky Gyula: Pán halála
Alkonybiborban úszik a hajó.
A tenger keble álmodón piheg.
Csélcsap Zefír, az arra illanó, Hableplét pajkosan lebbenti meg.
Langyos párázat rezg a légben;
A holdtányér az alkonyégen
Bágyadt szinéből lángba olvad át…
Köröskörül merengő némaság.
Lent a hajóba’
Pattog a nóta.
Durva hajósnak
Víg lakomátul
Keble kitágul;
Szűk nyaku korsók összekoczódnak.
Perdül a koczka, csalfa szerencse
Pörgeti arra, pörgeti erre.
Ölben a lányok,
Ing a ruhájok,
Szív az ajak hiblájai mézet.
»Lezbia, csókolj! éljen az élet!
Éljen a kedvnek mámora, gőze
Éljen a vágy, mely minden időbe’
Inni mohón kéjserleget unszol.
Nincs zene, bor, lány, hol Koczitusz foly!«
(Részlet)
Reviczky Gyula magyar költő (1855-1889)
Mészáros Márton blogja 
Hozzászólás