Reklámok

Archive for the ‘Életem’ Category

Elment az érdes hang birtokosa – Joe Cocker halála

2014. december 23.

Szegényebbek lettünk egy kivételesen nagy művésszel: Joe Cocker, az elmúlt ötven év zenéjének meghatározó alakja váratlanul elhunyt 2014. december 22-én. Az érdes hangú zseni, akit II. Erzsébet királynő is kitüntetett, mindössze 70 évet élt.

Az énekes váratlan halálát tüdőrák okozta, jelentette be ügynöke, Barrie Marshall. Joe Cocker az Egyesült Államokban, Coloradóban lévő otthonában hunyt el. Korábban egyszer sem beszélt egészségügyi panaszairól, ezért és napjaink társadalmában relatíve “fiatalnak” számító életkora miatt halála igazán meglepte a világot.

A Grammy-díjas angol blues- és rock-énekes élete korai szakaszába szegény munkásgyerek volt: benzinkutasként, lakatosként és gázszerelőként is dolgozott. Első együttesében Vance Arnold művésznéven vált ismertté. 1968-ban fedezte fel a Procol Harum együttes menedzsere, első lemezén pedig olyan zenei legendákkal dolgozott, mint Jimmy Page és John Paul Jones, akik később a Led Zeppelin együttessel váltak ismertté. Joe Cocker karrierjében az igazi áttörést a Woodstock jelentette, a fesztivál közönsége nem csak megőrült érte, hanem együtt zenélt a Rolling Stonesszal is.

Joe Cocker Grammy-díjas brit énekes (1944-2014)

Joe Cocker Grammy-díjas brit énekes (1944-2014)

Joe Cocker leghíresebb dalai közül kiemelkedik a With A Little Help From My Friends című sláger, amely eredetileg a Beatles dala volt. A szenzációs feldolgozásról Paul McCartney így vélekedett: “Teljesen kifordította a dalt, egyfajta soulhimnusz lett belőle, és én örökké hálás leszek neki, hogy ezt így megcsinálta…” Cocker életpályájában nagy szerepet játszottak az ütős feldolgozások és a saját dalok is: mindenki emlékszik az Egy tiszt és egy úriember című filmhez készült Oscar-díjas dalra, az Up Where We Belong-ra, vagy éppenséggel Kim Basinger vetkőzésére a kultikussá vált 9 és fél hét című filmből, amikor a You Can Leave Your Heat On című később sztriptíz-himnusszá vált világslágere szól. Szintén klasszikus tőle a Unchain My Heart, a mozgalmas Cry me a River vagy You’re so Beautiful című lírai popdal. A felsorolt dalok mindegyike Joe Cocker koncertrepertoárját képezte haláláig.

Közvetlenül halála után mintegy millió ember nyilvánított részvétet a művész hivatalos, gyakorta frissített Facebook oldalán, amelyet 1,7 millió ember követ. Cocker sokaknak adott – akik egyszer hallották hangját, többé nem feledik. Aki látta színpadon is, azok számára felejthetetlen kép marad, ahogyan a dalok végén a páratlan hangok kiéneklése közben eltorzította arcát, mintha szó szerint erőfeszítést igényelne, hogy kipréselje magából a hangokat, amelyek legendássá tették. Az utóbbi évtizedekben sorra jelentkezett új albumokkal, amelyek nagy sikereket értek el, a 2010-es Hard Knocks és a 2012-es Fire It Up számomra is különösen kedvelt albumok.

A tüskés hajú, pocakos énekes rendszeresen koncertezett, utolsó nagy koncertjét Londonban adta a nyáron, de 2015-re már újabb koncertturnét jelentett be. Az új évezredben három alkalommal adott koncertet Budapesten: 2002-ben, 2005-ben és 2011-ben. Utóbbi alkalommal már magam is rajongói közé tartoztam, így különösen örültem, amikor a koncert előtt lehetőségem nyílt találkozni vele. Személyesen is ugyanaz maradt, amit a külvilág felé kommunikált: egy becsületes, kedves ember – utánozhatatlan hanggal a torkában.

Mészáros Márton

Joe Cocker Grammy-díjas brit énekessel Budapesten 2011-ben

Joe Cocker Grammy-díjas brit énekessel Budapesten 2011-ben

Reklámok

Emily Dickinsonnal egy kora téli estén

2014. november 24.

“Én senki vagyok! Te ki vagy?” /Emily Dickinson/

Mégis mit tegyen az ember, ha szenvedélybeteg? Már régóta nincs hely a könyvespolcaimon, nincs a könyves szekrényeimben sem, néhány könyv halomban áll egy másik sor könyv mögött, mások csak elegánsan besuvasztva a vitrinbe. (Újságokról most ne is beszéljünk, azokkal is termeket lehetne megtölteni.) Sajnos a szenvedélyes könyvgyűjtésnek ára van, így még azokon a napokon sem maradok új könyv nélkül, amelyeken igyekszem tudatosan távol tartani magamat a könyvesboltoktól.

Egy régi jó barátot megörököltem az édesanyámtól, aki most már csak hobbi szinten foglalkozik könyvekkel, ugyanis nemrég felszámolta a drágaságokkal telített kincses ládának számító könyvesbolt barlangját. Ennek ellenére még mindig képes beszereznie a legnehezebben elérhető könyveket is valami csodálatos módon, remek állapotban, én pedig élek a lehetőséggel, olyan könyvek felkutatását kérve, amelyeket egyetlen antikvárium sem tud már beszerezni. Miután néhány hét leforgása alatt sértetlen formában hozzájutottam Habsburg Ottó egykori nagy múltú őséről, V. Károly császárról írt tanulmányához, felbuzdulásomban arra kértem, próbálja megszerezni számomra Emily Dickinson verseskötetét, amely teljesen érthetetlen okok miatt immáron huszonöt éve hiánycikké vált a magyar könyvterjesztésben. Amikor először találkoztam Károlyi Amy, vagy éppen Tóthfalusi István Dickinson-versfordításaival, már akkor sandán pillantottam körbe: mégis, hogyan lehetséges az, hogy a világirodalom ilyen gyöngyszemei magyarul nem érhetőek el? Persze, persze, tudom az elcsépelt gondolatot arról, hogy az emberek ma nem olvasnak verset, a magyar pedig különösen allergiás a költészetre. Ez azonban téves megállapítás.

Most, amikor esténként a kezemben tarthatom az Európa Kiadó 1989-ben megjelent kötetét, az Emily Dickinson versei című kiadványt, jól eső érzéssel tölt el, hogy bármikor levehetem a verseskönyvek alatt roskadozó polcról a 19. században a világtól elzártan élő amerikai költőnő műveit. Alkotásai rendkívüliek és megírásuk után kétszáz évvel is kortalanok, amelyekben minden élethelyzetben örömömet tudom lelni. S van-e ékesebb jele annak, hogy mennyire értékelem az élet apró dolgait is, minthogy mérhetetlenül felvillanyoz az, hogy méretéből adódóan egy akár zsebre is vágható Dickinson-kötettel lettem gazdagabb?

Mészáros Márton

Emily Dickinson versei

Emily Dickinson versei

Öblök a drámai csúcsok között

2014. augusztus 12.

Mi az, ami elsősorban eszébe jut az embernek Montenegróról? Legyünk őszinték, azon kívül, hogy tudja, hogy egy balkáni kis ország, mást nem igazán társít hozzá. Pedig Crna Gora nagy múltú és szép ország a Balkán-félszigeten, a tengerpartja pedig pompás. Hatnapos látogatás Montenegróban.

Indulás este, érkezés délután

Montenegró nem a Magyarországhoz legközelebb eső ország Európában, ezért a megközelítés sem kifejezetten egyszerű. Lehet repülővel is utazni, mi azonban hatékonysága miatt az autózást választottuk. Budapestről este nyolc órakor, egy ledolgozott tízórás munkanap után indulva csak másnap koradélután érkeztünk meg Montenegróba. Első utunk Budvába, az Adria egyik legnagyobb múlttal rendelkező üdülővárosába vezetett, amely két úton közelíthető meg autóval. A Bosznia-Hercegovina alsórendű útjain átvezető út valóban rövidebb kilométerben (850 km), míg a leginkább Horvátországon áthaladó, némi kerülővel megtehető másik út (1060 km), azonban ha valakinek az idő és nem a kilométer számít, akkor az utóbbit ajánlanám, ugyanis autópályán jobban lehet haladni, mint a lepukkant bosnyák falvak között. A rendkívül szép természeti látványosságokkal kecsegtető út érintette odafelé a Kotori-öblöt, amely leírhatatlanul káprázatos látvány.

Turista a montenegrói Budvában 2014. július 30-án (Fotó: Mészáros Márton)

Turista a montenegrói Budvában 2014. július 30-án (Fotó: Mészáros Márton)

A szerbek üdülőparadicsoma

Budva sok mindenről híres. Például arról, hogy 2013-ban itt tartották az ország első meleg felvonulását, amelyet agresszív szélsőségesek megzavarása miatt kevésbé nevezhetünk eredményesnek, illetve arról, hogy ez a város az adriai tengerpart települései közül a legrégibb. Ahhoz azonban kétség nem fér, hogy nem véletlenül érdemelte ki a montenegrói turizmus metropolisza nevet. Kilométeres sor vezet be a tengerparti üdülőhelyre, ahol a tizenegyezer fős lakosságra kb. két turista jut. Ha olyan tömeg azért mégsincs, mint a Copacabanán, jó és rossz időben egyaránt sokan fordulnak meg itt. Huszonegy kilométeren keresztül tucatnyi strand lelhető fel, azonban ezek többsége kavicsos, viszont ez nem akadály, mivel rendkívül kiépített tengerpartról beszélünk, ahol jól felszerelt pihenőövezetek találhatóak. Nekünk sikerült egy olyan majdhogynem luxuszónának beillő részt találni, ahol bőrhuzatos napágyak, napernyők, baldachinos ágyak és mindig segítőkész alkalmazottak várják a pihenni vágyót. Egyedül a bárpult mellett elhelyezett két óriási hangfal dübörgése zavarta meg néha a kikapcsolódást, de elvégre a fiatal társaság zöme velem ellentétben nem egy könyvbe elmélyedve élvezte a nyarat. Persze, az ember a csobbanást sem hagyhatja ki: a tengervíz nyáron 25 Celsius-fok közötti és nem olyan hirtelen süllyed.

Ahogy azt már korábban olvastam, a montenegrói emberek különösen becsületesek. Ott tartózkodásunk alatt valóban tapasztalhattuk az őket jellemző kedvességet és udvariasságot. Amikor egyszer elbizonytalanodtunk az útirányban, egy cipőbolt eladója nem csak odatelefonált a célállomásunkra, hanem felajánlotta, hogy a saját autójával elfurikáz minket oda. Kisstílű bűnözőktől még az egyébként veszélyesnek gondolt tengerparton sem kell félni és a mindenféle limlommal és hamisított ruhákkal, órákkal kereskedő árusok sincsenek. A budvai autók zöme szerbiai rendszámú, ami arra enged következtetni, hogy elsősorban szerbek jönnek ide kikapcsolódni, bár harsány magyar eszmecserét is hallottunk a napernyők között.

Ha már Budvában szálltunk meg, nem hagyhattuk ki az óváros megnézését, amelyről úgy hírlett, a térség kultúrájának bölcsője. Ebből a marketingszagú megfogalmazásból kevesebbet láthattunk, mint amire számítottunk, de érkezésünkkor az ortodox templomban éppen egy meghitt szertartásnak lehettünk tanúi, ugyanis a hívők elmélyülten imádkoztak, az érkezők pedig kegytárgyakat csókoltak meg. Az öreg város egyébként semmiben sem különbözik a tengerparti kisvárosoktól. A kacskaringós utcák, a kis terek, a nyitott ablakban doromboló macska, a nyári performanszok, a kikötött csónakok sorakozása és a fel-alá sétáló turisták jelentéssel töltik meg a településnek ezt a részét is, ahonnan ki vannak tiltva az autók. Mivel a budvai tengerpart másik oldaláról érkeztünk aznap, örömmel mentem fel a citadellára, ahonnan az egész tengerpartot szemügyre vehettem. Az azúrkék víz látványa mellett az óváros képe is elénk tárul fentről, ahonnan egyébként tökéletes rálátás nyílik a Szent Miklós-szigetre is, amely Budvával szemben található a tengerben.

Ókori városrészlet a montenegrói Budvában 2014. július 30-án (Fotó: Mészáros Márton)

Óvárosrészlet a montenegrói Budvában 2014. július 30-án (Fotó: Mészáros Márton)

Podgorica. Főváros?!

A döbbenet volt az első benyomásom Podgoricáról. A negatív, sajnálkozással és meglepettséggel teli döbbenet. Hiszen valahol mélyen elkeserítő, hogy van egy ország Dél-Európában, amelynek a fővárosa már a római korban is lakott település volt, de amely mostanra körülbelül olyan elhanyagolt és szegény, mint egy borsodi romatelep. Nyilvánvalóan lerobbant külsejét akkor érte el, amikor 1946 és 1992 között Tito tábornok tiszteletére Titogradnak hívták és szegénységben tengődött. És ha már Titónál járunk, érdemes megemlíteni, hogy sok helyen vannak könyvárus bodegák, ahol a mainstream-kedvencek mellett több könyv foglalkozik a néhai jugoszláv államfő életével.

Ha az ember egy tíz percig elkalandozik, már azon kapja magát, hogy át is hajtott az egész fővároson. Hogy tulajdonképpen, hol kezdődik a városközpont, nehéz megmondani, de sejthető, hogy a nagy zsidótemető, a magyarországi viszonylatban teljesen átlagosnak számító városháza ott van, ahol az élet zajlik. Mivel Podgorica két részre osztható, a kirohadt ablakú lakótelepi épülettömbökre és a szegény, összetákolt évtizedes házakra, csak a szerb ortodox egyház Krisztus feltámadása székesegyházát tudnám kiemelni az igazán szép látványosságok közül. Az odavezető út viszont mesés, gyakran a felhők fölött kanyarognak a hegyi utak, amelyek mentén zöldség- és gyümölcsárusok nagyon olcsón adják a valóban ízletes terméseiket.

A Krisztus feltámadása székesegyház a montenegrói Podgoricában 2014. augusztus 1-jén (Fotó: Mészáros Márton)

A Krisztus feltámadása székesegyház a montenegrói Podgoricában 2014. augusztus 1-jén (Fotó: Mészáros Márton)

„Szűz Mária királynő mindenki szívében ott van…”

Elhibázott döntésnek látszik, hogy a helyi montenegrói lakosok segítségét bevonva bármit is megtaláljon az ember ebben a kedves kis országban. Elsősorban azért mentünk Cetinjébe, hogy elismerésünk gyanánt leróhassuk tiszteletünket I. Miklós, Montenegró egyetlen királya és felesége, Milena királyné sírja előtt. Nikola a Petrovic-ház örököseként az 1880-as évek végén került hatalomra fejedelemként, azonban 1910-től nyolc éven át királyként gyakorolta a hatalmat, míg a forradalmak évében el nem üldözték. Feleségével együtt a 20’-as évek Franciaországában halt meg, de 1989 után hazahozták földi maradványaikat és a régi királyi fővárosban, Cetinjében újratemették őket.

Azzal, hogy a legkülönfélébb helyi embereket megkértük, hogy segítsenek elmagyarázni, hogy hol van az a kolostor, ahol eltemették őket, olyan nehéz feladat elé állítottuk őket, amilyenre szerintem még visszagondolni is ijedtséget jelent számukra. Úgy képzelje el mindenki, hogy a valamikori fővárosban körülbelül egy Hősök terényi területen található egy kolostor, ahol a vladikákat, a püspök-uralkodókat eltemették, a régi vár, Miklós király éppen felújítás alatt álló kis palotája és a Cipur-templom. Mint kiderült, utóbbi ad otthont az egyetlen montenegrói királyi pár két koporsójának, de mire erre rájöttünk, már bezárt a templom. A felsorolt intézmények egyik dolgozója sem beszélte az angolt, ami mélyen elkeserített minket. Éttermekben, járókelőktől is próbáltunk információhoz jutni, kisebb-nagyobb segítséggel. Néhányan megértették, mit keresünk, de lövésük sem volt róla, hol lehet a királyi pár. Végül a kolostor papját sikerült elcsípnünk, aki perfektül beszélt angolul. Elmagyaráztuk neki, hogy mit keresünk, és láss csodát, elsőre megértette. Azonban neki se volt elképzelése arról, hol lehet a keresett sír. De ha királynőt keresnek, nem kell messzire menniük, mondta dús szakállát cirógatva. „Szűz Mária, a királynőnk, a keresztények királynője itt van ebben a templomban és jelen van mindenki szívében” – tette hozzá félig mosolyra húzódott szájjal, majd még elbeszélgettünk vele egy kicsit.

A cetinjei kolostor épülete Montenegróban 2014. augusztus 2-án (Fotó: Mészáros Márton)

A cetinjei kolostor épülete Montenegróban 2014. augusztus 2-án (Fotó: Mészáros Márton)

Rákok vs. burek?

Este hat óra után már teljesen kihaltnak tűnt Cetinje, így éttermet választottunk, ahol számomra szokatlan, összehajtott pizzát ettünk. Vannak igényesebb helyek, de minden olyannak hat, mintha egy vidéki városban, vagy egy kisvárosban lenne az ember. Talán éppen ezért, megnyugtató érzés volt a drámai hegyek között a szerpentinen visszaautózni Budvába, ahol finomabbnál finomabb beaf steakek és isteni garnélarákok vártak. Ha már itt vagyunk, természetesen a Balkán híres eledelét, a bureket sem hagyhatjuk ki, amelyből szinte mindenütt van kínálat. Hat nap nem elég ahhoz, hogy kellő tapasztalatot gyűjtsünk egy ország megismeréséhez, de Montenegró olyan kicsi és kevés ember által lakott állam, hogy így is kellő élményt raktározhat el az odalátogató.

Mészáros Márton

Rákok a terítéken a montenegrói Budvában 2014. július 31-én (Fotó: Mészáros Márton)

Rákok a terítéken a montenegrói Budvában 2014. július 31-én (Fotó: Mészáros Márton)

Szolgálati közlemény: Mátyássy-interjú a Filmvilágban

2014. augusztus 8.

Csakhogy senki ne érezze úgy, hogy a nyárra nincs ellátva olvasnivalóval, ajánlom figyelmetekbe a Filmvilág című utolsó magyar filmművészeti folyóirat 2014. augusztusi számát, amelyben Mátyássy Áron filmrendezővel beszélgettem legújabb filmje, a Víkend című állami támogatással készülő nagyjátékfilm kapcsán. A Gryllus Dorka, Simon Kornél és Lengyel Tamás főszereplésével készült thriller ősszel kerül bemutatásra.

Egyúttal felhívnám a figyelmeteket a Könyvesblog online irodalmi magazin felületén megjelent recenziómra, amelyet Massimo Gramellini Álmodj szépeket című sikerregényéről írtam. Mit kezd egy kilencéves az édesanyja halálával?

Mészáros Márton

A Filmvilág 2014 augusztusi száma

A Filmvilág 2014 augusztusi száma

Lakásvásár Juhász Annánál

2014. július 1.

Juhász Anna irodalmi szervező, kulturális menedzser az irodalom szerelmese, aki eltökélten hiszi, a költészet hatalom. Igaza is van, a kultúra, a vers hatalmas érték, talán értékeit elszóró, rohanó világunkban még nagyobb, mint egykoron volt. Most lehetőségünk nyílt bepillantást nyerni Anna másik oldalába is, amelyet a divat határoz meg.

Ménesi Market címmel lakásvásárt hirdetett meg saját budai otthonába, amelynek keretei között egy kellemes nyári szombaton kiárusítja nem használt ruháinak többségét. Anna elkezdte kiválogatni ruhatárának mélyéről (talán nem is olyan mélyről) azokat a ruhákat, amelyeket eladásra kínált, és szép sorjában lefényképezte őket, vagy előkeresett olyan fotókat, amelyen az adott ruhakölteményt viseli (jobb modellt még csak mondani sem tudunk), és feltöltötte őket a közösségi oldalra. Hihetetlen sebességgel csatlakoztak a kezdeményezéshez érdeklődők százai, a képek pedig ezreket értek el az internetnek hála. Amikor szombaton tíz órakor „megnyit” a ruharablási esemény, már néhányan fél órája válogatnak a ruhák között, Karafiáth Orsolya költőnő pedig már előző nap részt vett egy „elővásáron.” Mire a hivatalos kezdési időpont után fél órával megérkezem, már lányok tucatjai vannak abban a két szobában, amelyet Anna a ruhák és a vásárlósereg rendelkezésére bocsátott. Akárcsak egy igazi butik: fogasok, ruhatartók tucatjai, több száz ruha, mellények, ingek, alkalmi felsők, negyven cipő és ékszerek mindenütt és a vásárlásba belemelegedett hölgyek.

Juhász Anna budapesti otthonában rendezett lakásvásáron 2014. június 28-án

Juhász Anna budapesti otthonában rendezett lakásvásáron 2014. június 28-án (Fotó: Mészáros Márton)

Hogyan értesült ez a sok ember a lakásvásárról, teszem fel a kérdést. Facebookról, jön a válasz, hiszen Anna eseményeiről közel kétezer ismerőse elsősorban onnan informálódik. Hogy mi az első benyomása a vásárra érkezőknek? Pici döbbenet, amiért a házigazda egyáltalán megválik ruháitól, másrészről nagy öröm, mert mindenki tudja, hogy Annának csak jó ruhái vannak, és mindenki imádja, ahogyan öltözködik. Persze a zsákmányolási szellem is dolgozik minden nőben, hiába olyan a női agy, hogy megvesz szinte minden ruhát, amibe beleszeret, de gyakran nem hordja egy alkalomnál többször. Anna kiárusításának okát firtatva a jelenlévők azt állapítják meg, Anna annyira közösségi ember, hogy semmi érdekes nincs abban, hogy otthonában rendez vásárt ruháiból. Meg ez amúgy is egy jó vásárlós, igazi csajos program, meg vicces is ilyen apropóból együtt lenni, mondják. Az érintett viszont azt meséli, a divat nagyon régóta jelentős szerepet játszik az életében az irodalom mellett, de csak a divattal foglalkozni számára nem „vált be” – egyszerre tartja ugyanis fontosnak a külső és a belső szépség megteremtését. Nem szokta hirdetni, de egy időben Olaszországban személyi stylistként is dolgozott, ami annyit tesz, hogy (a nagyobb butikokhoz hasonlóan, ahol  külön arra alkalmaznak embereket, hogy személyre szabva segítsenek a vevőknek öltözékben, stílus megtalálásában) Anna is igényre szabottan foglalkozott számtalan női vásárló ruhatárának és stílusának kialakításában. Budapestre hazaköltözve az irodalom átvette a vezetést Anna életében, de magánemberként megmaradt a vásárlási szenvedély – a ruhák, cipők, táskák felhalmozását élvezheti most a sok barátnő és látogató.

„Ezeket a ruhákat, amiket most eladok, nem hordom. Többen találgatták már, mi áll a háttérben, de nem költözöm, és mégcsak el sem utazom. Bár nagy ma a forgatom a házban: teljesen véletlen, hogy a lakásommal szemközti szomszéd éppen ma költözik be! Az évek alatt rengeteg ruhát halmoztam fel, sokat csak fellépésekre vettem, ezek szinte mind csak egyszer voltak rajtam. Az előző héten volt az utolsó rendezvényem, és most rájöttem, hogy szeptemberig nincs több. Azt hiszem már függő vagyok, így csináltam egyet magamnak” – összegzi Juhász Anna a folyamatot, amely ide vezetett. Időközben csak jönnek és jönnek az emberek, még angolul beszélő vevő is akad, de Jónás Vera Londonban élő énekesnő és Czinkóczky Csaba újságíró, filmes is megfordul a vásáron. Egyedül a roskadásig pakolt könyvespolcokat hiányolom Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő lányának lakásából, de választ kapok: az alkalmi öltözőnek használt hálószoba rejti a könyvesboltnyi mennyiségű köteteket, a nagy könyvtár pedig a szülőknél maradt.

Mészáros Márton

Lakásvásár Juhász Anna budapesti otthonában 2014. június 28-án (Fotó: Mészáros Márton)

Lakásvásár Juhász Anna budapesti otthonában 2014. június 28-án (Fotó: Mészáros Márton)

Megtekinthető a Fakulás

2014. június 24.

A Fakulás című rövidfilmem megtekinthető a YouTube internetes videómegosztón 2014. június 23-től. Az alkotást idén februárban forgattuk le Budán a főszerepet alakító Jászai Mari-díjas Tordai Teri és Gáspár Kata színésznők, Farkas Dániel operatőr, Hollósi László hangmérnök, illetve tucatnyi segítőkész barát, családtag, ismerős és korábban ismeretlen segítségével.

A kisfilm a 8. BIG Diákfilmfesztiválon, a X. Vas Megyei Filmfesztiválon és az észtországi Tsiistre-ben megrendezett I. Finnugor Filmfesztivál (FUFF) is vetítették.

Mészáros Márton

Farkas Dániel operatőr, Gáspár Kata és Tordai Teri főszereplők és Hollósi László hangmérnök társaságában a Fakulás című kisfilm felvételén 2014. február 3-án (Fotó: Szilasi Katalin)

Farkas Dániel operatőr, Gáspár Kata és Tordai Teri főszereplők és Hollósi László hangmérnök társaságában a Fakulás című kisfilm felvételén 2014. február 3-án (Fotó: Szilasi Katalin)

85 évesen megjelent Mészáros Sámuel első kötete

2014. június 15.

2014. június 12-én, a 85. Ünnepi Könyvhét alkalmából jelent meg nagyapám, Mészáros Sámuel első kötete, az Elfojtott szó. A szerző tudta nélkül, meglepetéskötetként piacra dobott könyv sikeresek bizonyult a könyves mustrán.

1929-ben Diósgyőrben született nagyapám, Mészáros Sámuel akkor kezdett el verseket írni, amikor elvesztette feleségét, szeretett nagymamámat, Nagy Klárát. A szerző első művei 2012-ben láttak napvilágot, ezt további versek tucatjai követték, amelyekből most egy hetvennyolc művet magába foglaló kötet született, amelyet közelgő 85. születésnapja alkalmából rendeztem sajtó alá, és jelentettem meg. Meglepetés gyanánt nem kérdezhettem meg az érintettet, hogy milyen címe legyen a kötetnek, ezért fantáziámra hagyatkozva az Elfojtott szó című verse után döntöttem az Elfojtott szó cím mellett. A cím metaforikus üzenettel is bír, ugyanis Mészáros Sámuel egészen nyolcvankét éves koráig hallgatásra kényszerítette magát. Azóta viszont versei révén bekerült a sajtóba, megkapta a Magyar Rekordoktól a legidősebb pályakezdő költő címet, és egy irodalmi társaság is elismerte más szerzőkkel közösen két antológiában is megjelent verseit.

Mészáros Sámuel: Elfojtott szó című kötete

Mészáros Sámuel: Elfojtott szó című kötete a Líra Kiadó standján a 85. Ünnepi Könyvhéten

A szerző, aki könnyekig meghatódva fogadta a meglepetéskötetet, örömmel jött volna dedikálni a Könyvhét szombat délutánra meghirdetett dedikálására, azonban egészségügyi okokra hivatkozva, biztosabbnak látta, ha otthon marad. Azonban az előre beharangozott dedikálás több érdeklődőt is vonzott, és két sajtófelület már garantálta is, hogy beszámolnak a férfiról, aki nyolcvanöt évesen debütált, sőt még egy rádióadásba is kapott meghívást.

Garbo Kiadó által megjelentetett Elfojtott szó borítóján a szerző ráncos, öreg kezei láthatóak, amint papírra veti egy versét. Az előszót Pomogáts Béla Széchényi-díjas irodalomtörténész, a Magyar Írószövetség volt elnöke jegyzi, a kötet hátoldalán lévő ajánlót pedig magam írtam. A versek mellett a szerző életrajza és verseinek listája is megtalálható a műben. A kötet az Ünnepi Könyvhét mellett a Garbo Kiadó boltjában, a Lila ködben, illetve Alexandra, Líra és Ulpius könyvesboltokban is kapható.

Mészáros Márton

Mészáros Sámuel: Elfojtott szó című kötete

Mészáros Sámuel: Elfojtott szó című kötete

Magyar szentmise Rómában

2014. április 28.

Erdő Péter bíboros, a magyar római katolikus egyház feje tartott szentmisét a római Santo Stefano Rotondo templomban XXIII. János és II. János Pál pápák szentté avatásának előestéjén, 2014. április 26-án. Az eseményen több száz magyar hívő vett részt: legtöbben a másnapi történelmi kettős szentté avatásra érkeztek az olasz fővárosba.

Erdő Péter bíborossal Rómában 2014. április 26-án

Erdő Péter bíborossal Rómában 2014. április 26-án

A bíboros beszédében úgy fogalmazott, mind az 1958 és 1963 között hatalmon lévő XXIII. János, mind az egyházat 1978 és 2005 között vezető lengyel II. János Pál pápa pontifikátusának idején nagy figyelmet fordítottak a nélkülözők, az elesettek és a szenvedők helyzetének jobbá tételére. A szentmise végén a Szuverén Máltai Lovagrend egyenruháját viselő Semjén Zsolt nemzetpolitikáért felelős miniszterelnök-helyettes a Magyar Érdemrend Lovagkeresztjével tüntette ki a Rómában élő Dr. Rabi József orvost az olaszországi magyarokért végzett szolgálatért és a Máltai Lovagrenddel végzett karitatív tevékenységért. Az idős orvos meghatottan hallgatta a méltatást, és könnyeivel küszködve vette át az elismerést, valamint Áder János köztársasági elnök levelét.

A misén és az ünnepségen a közel ezer fős magyar hívők mellett Orbán Viktor kormányfő családjával, Balog Zoltán emberi erőforrások minisztere és Dörner György, az Új Színház igazgatója is részt vett. Az eseményen két illusztris taggal bővült gyarapodó selfie-gyűjteményem, amelyet itt meg is osztok.

Mészáros Márton

Orbán Viktor miniszterelnök úrral Rómában 2014. április 26-án

Orbán Viktor miniszterelnök úrral Rómában 2014. április 26-án

Futott az alsóerdősori gimnázium is

2014. április 16.

Az Alsóerdősori Bárdos Lajos Gimnázium is megmérettette magát a 29. Vivicitta városvédő futáson Budapesten 2014. április 13-án. A hetedik kerületi iskola csapatát négy tanár, valamint nyolc gimnáziumi diák alkotta.

Az alsóerdősoriak a Telekom Minicittá elnevezésű 3,2 km-es távját teljesítették a Margit-szigeten megrendezett futóversenyen. A kilencedikes Kisvarga Kristóf volt a legeredményesebb: 16 perc elteltével ért a célba, ezzel a több ezer résztvevő közül a legelső húsz között futott be. Természetesen a többiek is sikeresek voltak, de rájuk az összetartás volt jellemző – szép időt futva, büszkén érhettek célba.

A Vivicitta futásra az elmúlt évi létszámhoz képest 5100 fővel nőtt a résztvevők száma, összesen 20 750 nevezést regisztráltak.

Mészáros Márton

Az Alsóerdősori Bárdos Lajos Gimnázium csapatának néhány tagja a Margit-szigeti rendezvényen 2014. április 13-án

Az Alsóerdősori Bárdos Lajos Gimnázium csapatának néhány tagja a Margit-szigeti rendezvényen 2014. április 13-án

Franciaországban vetítették az Emberséget

2014. április 13.

A 2014. április 4-5. között megrendezett Európa-napok elnevezésű eseményen vetítették az Emberség című első rövidfilmemet a franciaországi Redon városában.

A Bretagne félszigeti kisvárosban kilenc önkéntes által szervezett filmvetítésre Redon mozijában került sor. A különböző nációjú önkéntesnek egy rövidfilmet kellett kiválasztania hazájukból, így különösen nagy megtiszteltetés, hogy Magyarországot a Bicskey Lukács főszereplésével készített kisfilmem képviselhette.

A 2012-ben készített Emberség francia fordítással volt megtekinthető, Strincz Szilvia önkéntes beszámolója szerint sok érdeklődő látogatta a programot, a film pedig sokaknak tetszett. “A fordításomat ellenőrző franciatanárnak ez volt a kedvenc filmje, akárcsak a két olasz önkéntesnek, mert életszerűnek találták. Amiért ezt választottam az, hogy egyszerűen profi, és nem olyan, mint sok film, hogy miután láttad, elfelejted. Elgondolkodtat arról, mi fontos igazán és aki gondolkodik, az előbb-utóbb cselekszik is. Nagy kedvencem a plakát a hősők felirattal a film végén, szép és egyértelmű szimbólum” – írta.

Mészáros Márton

Bicskey Lukács színművész az Emberség című film egyik jelenetében

Bicskey Lukács színművész az Emberség című film egyik jelenetében