Mészáros Márton: Arthur király
Élt ezen a földön réges-régen egy nagy vezér,
Bátrabb volt, mint bárki más,
Ő volt a leghatalmasabb hadvezér, ki valaha is megfordult e Földön,
Csak azért született, hogy életében végig tündököljön.
Kisfiúként a titkok földjén élő tündérek varázslatot bocsájtottak rá,
A jóslat szerint belőle válik majd egy napon a legkiválóbb lovag,
Követni fogják őt sokan,
Kötetnyi legenda marad majd utána.
Avalon tündérei megjósolták neki, hogy tovább fog élni, mint bárki más,
Történhet életében bármiféle árulás,
Ő itt marad, s Britannia vér szerinti királya lesz.
Merlin a nagy varázsló volt védőpajzsa,
Apja helyett apja, ki Sir Ectorra bízta,
Hogy nevelje fel, mint saját gyermekét,
S adja rá saját fegyverzetét.
A fiút Arthurnak hívták,
Egy napon pedig rábízták, menjen ki a temetőbe,
Hogy sorsát beteljesítse.
Egyedül ő tudta kihúzni a kőbe vágott kardot,
S cserébe az Úr hős harcost faragott belőle,
Őbelőle lett a britonok legnagyobb vezére.
A jóslat teljesült,
Arthur királyban egy hős testesült,
Népe térdre borulva esküdött neki örök hűséget,
Amikor az érsek fejére helyezte a koronát.
Arthur király országlása alatt Britannia virágzott,
A „Medve” pedig maga köré gyűjtötte legjobb lovagjait s családtagjait,
S belőlük váltak a kerekasztal lovagjai,
Kik minden este találkoztak Camelot várában,
Arthur király házában.
A lovagok innen indultak harcolni,
Gyilkosokat és sárkányokat hajszolni,
S megpróbáltak a hazaárulástól, becstelenségtől tartózkodni.
Hadjárat után Camelotba hozza Arthur a szép Ginervát,
S mivel nincs ellene vád,
Rá adja bársonyruháját és a királynői koronát.
Lancelot, az uralkodó leghűségesebb bajtársa,
Beleszeret a király házastársába,
S elvész a Ginerva iránt érzett szerelme homályában,
A megcsalás híre pedig eljut Arthur udvarába.
A hűtlen királyné elmenekül a lovaggal,
Mögöttük vágtat seregével hites ura.
Az idő alatt még szegény Arthur üldözi nejét,
Majdnem elveszti egész birodalmát s fejét.
Dugába dől minden, amit évtizedek alatt felépített,
Hazatérve árulás és káosz fogadja,
Közben a lázadó sereg már a szárnyát bontogatja,
S a fővárost fosztogatja.
Arthurnak meg kell vívnia ellenfelével,
Az egyik ütközet során átdöfi a lázadóvezér testét fegyverével,
Azonban az áruló is halálos sebet ejt a királyon.
Arthur érzi már, hogy nincs hátra neki sok,
Visszaküldeti a kardját a Tó asszonyának,
S megkéri lovagjait, hogy ne búsuljanak.
A haldokló király így szól népéhez:
„Életem végéhez közeledve kérlek titeket, drága vitézek,
Ne ejtsetek egy könnyet sem értem,
Visszatérek hozzátok, ha bajba kerül népem.”
Arthur királyt egy csónakba tették hű alattvalói,
És egész Britannia a gyásztól megdermedve áll a tengerparton,
S figyelik, amint uralkodójuk testét a hófehér ködben viszi a víz Avalon felé.
És Arthur király azóta is várja a hajnalcsillagot,
Mely érte jön és szemébe köszön:
„Gyere nagyfejedelem, országodat végveszedelem fenyegeti,
Britannia népe a te nevedet emlegeti!”
Budapest, 2011. május 22.