Az 1960-as évek zenei forradalmában számtalan előadó, együttes tűnt fel, azonban csak keveseknek adatott meg, hogy a felszínen maradjanak. Volt, aki azóta meghalt, másoknak megkopott a hangja, egyes művészek visszavonultak, másoktól a közönség fordult el. Egy walesi bányászcsalád balhés kölyke, Thomas Jones Woodward a Cardiff közeli Pontypriddből viszont azóta diadalmenetet jár. Legutóbb éppen Győrben adott ingyenes szabadtéri koncertet a 4 Évszak Fesztivál keretében 2014. augusztus 23-án.
Már hetekkel a koncert előtt lázban tartotta a magyar közönséget a bejelentés, miszerint Tom Jones elfogadta Győr városának meghívását a hagyományos nyárzáró koncertre, amelyre a dinamikusan fejlődő város minden évben szupersztárt hív. Persze, Tom Jones “gázsija” a világ egyik legnagyobb hangjaként értelemszerűen nem olcsó, de a rendezvényt támogató nagy cégek mélyen belenyúltak a zsebükbe, hogy Győr főterét ezúttal a walesi tigris öblös hangja töltse meg. Számítani lehetett arra, hogy a koncert napján esni fog, azonban Jones fellépése előtt, délután fél négykor a városvezetés úgy határozott, hogy a koncertet megtartják az esős időjárás ellenére is.

Tom Jones világhírű walesi énekes ingyenes koncertet ad a győri nyári fesztivál zárónapján, 2014. augusztus 23-án (Fotó: Mészáros Márton)
A kilenc órára kiírt kezdés előtt már két órával gyülekeztek az érdeklődők a Városház téren felépített színpad előtt. “Számomra megéri két órát állni a koncert előtt, de legalább az első sorban vagyok. Foghatom a korlátot, amely Tom Jones-tól választ el” – mesélte örömködve egy hetvenéves néni, aki győzködésemre sem akarta elhinni, hogy Mr. Jones bizony négy évvel idősebb nála. Fiatalkorában az ő zenéit hallgatta, annyira szereti, hogy azt kérte a fiától, vegye fel a dalait kazettára, egyszer pedig még “Jugóba” is lement Tom Jones-lemezért, amely akkor még nem volt itthon kapható. Engem, akinek a győri volt a negyedik Tom Jones-koncertem, nem lepett meg a sok fiatal, azonban a néni elképedve látta, hogy körülötte a legidősebbek hatvan-hatvanöt évesek, és mindenütt sok tizen-, huszonéves áll. A várt 80 ezres közönség végül nem jött össze az egyre erősödő eső miatt, de a tér így is zsúfolásig telt, a mellékutcákban kihelyezett kivetítők is vonzották az embereket.
A koncert előtt az állig felhúzott kék esőkabátot viselő Borkai Zsolt polgármester köszöntötte a résztvevőket, majd előbb a zenekar tagjai, aztán Tom Jones érkezett a színpadra, akit hatalmas ováció kísért. A barátságtalan idő ellenére Tom Jones talán még a megszokottnál is felszabadultabb volt, látszott rajta, hogy élvezi, amit csinál. S azt, amit csinál, maximális profizmussal és alázattal teszi. Fiatal előadókat megszégyenítő energiával másfél órán keresztül szórakoztatta a közönséget, csibészes személyiségéből fakadóan egyfajta showman, ha énekel pedig, láb nem marad egy helyben. Habár életkora miatt már nem koncertelem a híres csípőmozgás, azért Tom Jones lábában még benne van a boogie. A mostani koncerten a jól ismert régi nagy slágerek kicsit háttérbe szorultak, néhányat áthangszerelt formában tálalva kaptunk, de a hangsúly a legutolsó két album, a rendkívül sikeres 2010-es Praise & Blame és a két évvel későbbi Spirit in the Room dalain volt, és szerencsére kaphattunk egy kis ízelítőt az idei új albumból is, amely éppen olyan, amilyet várunk: erőteljes, kicsit rock, blues, gospel, soul és rhythm and blues, de leginkább őszinte. Az pedig, mi más lenne, mint az egyöntetű siker jele, hogy egy hetvenes éveit taposó énekes koncertjéért ronggyá ázik több ezer ember, végig éneklik, táncolják a fellépést, révült extázisban hallgatják a megismételhetetlen csodát, majd feltöltődve elandalognak az éjszakába?
Mészáros Márton