1937-ben világunk kevesebb volt egy világháborúval, de javában zajlott a spanyol polgárháború. Kevesebbek voltunk megannyi világhírű művésszel, de helyette ott volt több tucat olyan tudós, művész és híresség, akik már az árnyvilágba költöztek. Ebben az évben kapott Nobel-díjat Szent-Györgyi Albert, és ekkor indult el világkörüli útján László Miklós Illatszertár című darabja. Az első előadást a Révay utcai Pesti Színházban tartották, és 75 évvel később, 2012. december 30-án újra itt a Révay utcában, ezúttal már a Centrál Színházban mutatták be újra a darabot. Az eltelt évtizedekben a darab megjárta a fél világot, sikerrel játszották Bécsben és a Broadwayon is, sőt még hollywoodi filmet is forgattak a történetből.
Az Illatszertárral véletlenül hozott össze a sors, mert az utolsó pillanatban tudtam csak meg, hogy az eredeti előadás, amire jegyet váltottam, betegség miatt elmarad, de helyette megtekinthető ez a drámai elemekkel átszőtt bohózat. Bevallom, az első felvonás megrémisztett, de az ijedelmemmel nem csak én voltam egyedül. Miután legördült a függöny, több néző is pusmogni kezdett, és egyesek szemforgatva sziszegték, hogy jobbra számítottak. Aztán a szünet végeztével szétnyílt a függöny, és visszatértünk a boldog békeidők illatszertárába, ahol egyszerre csak beindult a történet. Itt éreztük először, hogy tulajdonképpen vígjátékot nézünk, mindenki dőlt a nevetéstől, amikor Asztalos úr és Balázs kisasszony egymásnak esett, amikor Asztalos másodszorra is kinyomta a fogkrémes tubust, s a tetőpont az volt, amikor fény derült a szerelmes levelek címzettjére. Szándékosan nem említem részletesen a karaktereket, mert az igazság az, hogy a szerepek nincsenek túl bonyolítva, némelyikük alig szólal meg öt-hat mondatnál többet.
A színházigazgató-rendező Puskás Tamás már régóta tervezte az Illatszertár bemutatóját. Van munka az előadásban, ez tagadhatatlan is. A színészek közül különösen az öreg Hammerschmiedet játszó Kern Andrásra, és az Asztalost és Balázst alakító Simon Kornélra és Pokorny Liára érdemes figyelni, de a darab fényét emeli a dandy Kádár urat megszemélyesítő Bereczki Zoltán – aki ezzel a szereppel debütál a Centrál színpadán –, valamint a kisgyermekes, átlagos életet élő férfit nagyszerűen hozó Cserna Antal, Papp János, Borbás Gabi és egy igazán nyúlfarknyi szerepben Verebély Iván jelenléte. Kern András, aki annak idején a tv-játékban Asztalos úr volt, szemmel láthatóan nagyon élvezi a darabot, amelyben most már beleöregedett a szigorú, morózus főnök karakterébe. Számomra egyedül Szemenyei János játéka tűnt néhol túl soknak, de a biciklis bolti szolga ügyetlensége ennek ellenére nevettető volt.
A finom humorral ízesített szerelmi történet egy olyan korba repít vissza minket, ahol volt még igazi elegancia, tisztelet és becsület. Ahol az udvariasság természetes volt, s ahol „alászolgája”, vagy „adjon isten” volt a köszönés a mai szlengek helyett. Az Illatszertár mostani, lassan több századik feldolgozása majdhogynem hibátlan, és ami örömmel tölt el: a romantikus és karácsonyi téma miatt sem sodródott át a giccs határára, hanem megmaradt olyannak, amilyennek lennie kell.
Mészáros Márton
Cserna Antal és Pokorny Lia színművészek László Miklós: Illatszertár című előadásában a Centrál Színházban
Mészáros Márton blogja 