Mészáros Márton blogja

“Elhivatottan kell végeznünk a munkánkat”

Interjú Ábrahám Edit magyar színésznővel, a Barátok közt című filmsorozat Berényi Claudiájával

Készítette: Mészáros Márton

Ábrahám Edit magyar színésznő az év színésznője kategóriában elnyert Arany Medál-díjjal a kezében Budapesten 2011. szeptember 21-én (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Köszönöm, hogy szánt rám időt. Napi hány órát tölt itt a stúdióban?

Ábrahám: Ez teljesen változó. Kedd és péntek között forgatunk, ez azt jelenti, hogy a smink és a haj reggel hét órakor kezdődik, utána pedig forgatunk a stúdióban. Persze vannak napok, amikor hol többet, hol kevesebbet vagyok bent, ez attól függ, hogy az adott napra mennyi jelenetem van kiírva. Ma például délután egy órára kellett jönnöm és hat jelenetem volt. Leforgattunk mindent és az interjú után fogok hazamenni. Természetesen mindig előfordulhatnak csúszások is, akár fél órával is kifuthatunk az időből, de ez nem gyakori. Szóval ez annyira változó, hogy van úgy, hogy egész nap itt vagyunk, de van, hogy egyáltalán nem kell bejönnünk. Hétvégén nem dolgozunk, de ennek ellenére ez egy nagyon feszített munkatempó.

Mészáros: Ön hisz az ezotériában, több agykontroll tanfolyamot is elvégzett. Gyakran használja az itt megtanult tapasztalatait a mindennapokban?

Ábrahám: Az igazság az, hogy az elején sokat használtam, most már viszont nagyon komoly dolgoknak kell ahhoz történni, hogy az ember bevesse ezt a tudását. Természetesen nem felejtettem el, és ha úgy adódik, akkor használom, mert tudom, hogy az ember nem is gondolná, de ezek a dolgok működnek. Ha nem csal az emlékezetem, akkor az első agykontroll tanfolyamot körülbelül tíz-tizenkét éve végeztem el és azokban az időkben nagyon sokat segített nekem.

Mészáros: Egyedül nevelte fel a fiát, milyen most kettejük kapcsolata?

Ábrahám: Most már barátinak tudnám nevezni a kapcsolatunkat. Éli a saját életét, én pedig igyekszem nem beleszólni a dolgaiba. Vele nagyon sok mindenről lehet beszélni, természetesen bensőséges, jó kapcsolat van kettőnk között.

Mészáros: Péternek vannak ambíciói, hogy az édesanyját kövesse a pályán?

Ábrahám: Nem, ő nem akar színész lenni, mint a szülei, inkább a zene érdekli. Ő mindenképpen zenei pályára készül.

Mészáros: Sikereket ért már el?

Ábrahám: Igen, a zenekarával időnként fel szoktak lépni az Old Mans Pubban. Ott szoktak játszani havonta egyszer-kétszer, a fiam pedig az énekes az együttesben. De erről nem szeretnék többet elárulni, ez az ő területe. Mennek a dolgok a maguk útján és egyébként babonából sem szeretnék pletykálkodni. Azt viszont úgy gondolom, hogy sokan tudják, hogy az X-Faktorban elindult és van egy videoklipje az interneten. Ez egy karácsonyi dal, amit bárki megnézhet a YouTube-on. Ha beírod, hogy Andorai Péter – Please come home for Christmas, akkor megtalálod. Meglehet hallgatni hogy énekel, nagyon jó szerintem. De majd a közönség úgyis véleményt mond.

Mészáros: Köszönöm, hogy említette, erről a dalról például nem is tudtam. Az összes médiaszereplése során belső békesség árad magából. Milyen embernek tartja magát?

Ábrahám: Ezek jó nehéz kérdések. Hogy milyen embernek tartom magam? Hú, a környezetemet kéne megkérdezni arról, hogy én milyen ember vagyok. Persze az embernek van saját magáról egy képe, de többnyire ez az a kép, amilyen szeretne lenni. Tehát az ember nyilvánvalóan idealizált képet próbál festeni magáról, jobbnak, szebbnek látja magát gyakran, mint ahogy a környezet megítéli. Én harmonikus embernek tartom saját magamat és jóban vagyok önmagammal, ennek köszönhetően pedig természetesen jóban vagyok a külvilággal is. Szeretném, ha el tudnám fogadni az egész világot olyannak, mint amilyen és egyúttal megtalálni a saját helyemet is.

Mészáros: Akkor azt mondja, hogy elfogadta saját magát és nincs baja önmagával?

Ábrahám: Elfogadom nagyon sok olyan dologban magamat, amiben régen nem fogadtam el. Próbálom magamat a hibáimmal együtt elfogadni, jól lehet néha ez nehéz és kénytelen vagyok javítgatni. Tudom, hogy senki sem hibátlan, de ugyanakkor vannak olyan dolgok is, amelyeken lehetetlen lenne változtatni. Az ilyen esetekben vagyok kénytelen elfogadni magamat úgy, ahogy vagyok.

Mészáros: Nem mondhatnánk, hogy a szakmában elismerik azokat a színészeket, akik hosszú időn keresztül játszanak egy sorozatban.

Ábrahám: Ezzel én is tisztában vagyok, a szakma tulajdonképpen megbélyegzi és lenézi azokat a színészeket, akik napi sorozatban vállalnak szerepet. Eladta magát, sorozatsztár, lehet hallani ilyenkor. Ezen túl kell lépni, ennek ellenére száz százalékosan, elhivatottan kell végeznünk a munkánkat. Egyébként én azt mondom, hogy ki lehet teljesedni egy sorozatban is; attól még, hogy valaki egy napi sorozatban játszik, lehet jó színész. Sőt, napi szinten kell megméretetnie magát egy színésznek, ez még gyakran nehezebb is, mint filmekben játszani. Igaz a színház is más dolog, ott az is nehézség, hogy az adott jelenetet nem lehet felvenni többször, mint nálunk, ott közönség előtt kell hitelesnek lenni. Az viszont biztos, hogy mindenütt, mindig jó formában kell lenni. Mi már eljutottunk szakmailag egy olyan színvonalra, hogy merem azt mondani, hogy akár egy filmszerepben is megállnám a helyem. Ezt most nem csak magamra értem, hanem az összes többi kollégámra is. Az most persze egy másik dolog, hogy itthon kevesebb mozifilm készül, így kevesebb is a lehetőség.

Mészáros: A legtöbb embernek Ábrahám Editről az jut eszébe, hogy „ez a nő egy tehetséges színésznő, miért nem játszik színházban?”. Pedig régen Ön sok darabban bizonyított. Mi ennek az oka?

Ábrahám: Ez azért van, mert amikor én eljöttem a színházból, akkor csak vendégként játszottam a Vígszínházban és nem kaptam igazán nagy feladatokat. Most a sorozatban jelentős szerepet játszok, emellett nem vállalnék el kisebb színházi szerepeket. Arra pedig természetesen nincsen garancia, hogy főszerepet kapnék színdarabokban is. Ez az egyik oka, hogy már nem szeretném alább adni és csak nagy szerepeket vállalnék, ha vállalnék. A másik ok, hogy a feszített tempó mellett nagyon nehéz lenne időt szakítanom a színházra. Történetesen, ha most nem beszélgetnénk és színházban is játszanék, akkor már most elindulnék a színházba, hiszen este már fél hétkor bent kell lenni és tízig ott lenni. Ez persze azt jelentené, hogy akkor a családommal egyáltalán nem találkoznék, mert a nap egyik felében forgatok, este pedig színházban lennék. Ha a család és a színház között kell választanom, akkor egyértelmű, hogy a családot választanám. És ez nekem így jó, ahogy van. Tökéletesen megfelel, hogy este hét-nyolc óra fele otthon vagyok és a családommal lehetek. A színházról még annyit, hogy ha látok egy-két jó előadást a színpadon, akkor adott esetben tudom magamról, hogy én ezt a szerepet sokkal jobban el tudnám játszani, mint az illető. Gyakran érzem úgy, hogy tetszik az előadás és ilyenkor mindig azt mondom magamnak, hogy „de szeretnék én is ott lenni a színpadon”. Ez a hiányérzet megvan bennem, de valószínűleg még nem jött el az ideje annak, hogy visszamenjek a színpadra.

Mészáros: Mint, minden vérbeli színésznőnek, gondolom önnek is vannak szerepálmai.

Ábrahám: Az a baj a szerepálommal, hogy ha az adott szerep megtalálja a színészt, akkor az sokszor rosszul szokott elsülni. Nagyon kevés esetben vagyunk képesek eljátszani a szerepálmunkat, az ember mindig mást képzel magáról és mást lát a külvilág is, tehát az a jó, ha engem látnak meg egy szerepben. Akkor jó csak a szerepálom, ha a rendező engem tud elképzelni arra a szerepre vagy karakterre. Ez veszélyes dolog, de ennek ellenére persze nekem is vannak olyan szerepek, amelyeket szívesen eljátszanék. Szívesen játszanék néhány Shakespeare főszerepet, de operettben is el tudnám képzelni magam, például a Bál a Savoyban La Bella Tangolitáját úgy gondolom, hogy el tudnám játszani és még énekelni is. Pár éve volt a Rómeó és Júliának a bemutatója, abban képes lennék hitelesen életre kelteni Capuletnét, vagy valamelyik idősebb női szereplőt. Úgy érzem, hogy most már beértem nagyon sok szerepre, amelyeket el tudnék játszani vagy énekelni.

Mészáros: Szóba került most az éneklés. Önt hallhattuk énekelni az István, a királyban is és a Szombat esti láz című műsorban is. Nem gondolkozott azon, hogy érdemes lenne egy albumot készítenie?

Ábrahám: Már egy ideje motoszkál a fejemben egy album ötlete, de nagyon nagy munka lenne. Nem mondtam még le róla, de jelenleg nincs napirenden. Én abban hiszek, hogy egyszer mindennek el fog jönni az ideje és tudom, hogy fogok még játszani színházban és esetleg énekelni is fogok. Ha egyszer maga az album összeáll a fejemben, hogy mit szeretnék nyújtani ezzel a közönségnek, akkor el fogom készíteni. A kérdés csak az, hogy ezekkel a dalokkal mit szeretnék üzenni, adni azoknak, akik meghallgatják a lemezt. Addig még ez az üzenet pontosan nem fogalmazódik meg bennem, addig nem szeretnék csak úgy l’art pour l’art énekelni vagy dalestet csinálni. De a dal és tánc keveréke tényleg elgondolkodtató, esetleg valami olyat tudnék elképzelni, ahol mindkettő szerephez jut.

Mészáros: Milyen fajta zenéket szeret?

Ábrahám: Mindenevő vagyok! Abszolút mindenfajta zenét szeretek; legyen az egy jó heavy metál, egy Alice Cooper, vagy pop zene, vagy akár rock, én mindenfajta zenei irányzatot szeretek. Minden hatással van rám, amiben dallamot vagy ritmust fedezek fel. A pop zenét is nagyon szeretem, de a komolyzenéért is oda vagyok. Van egy-két opera és komolyzenei darab, amit nagyon szeretek, de ez nem jelenti azt, hogy olyan nagy operakedvelő vagyok, mint Claudia. Az élőzenének viszont tényleg nagyon nagy hatása van az emberre.

Mészáros: Legutóbb milyen koncerten járt?

Ábrahám: A közelmúltban nem voltam koncerten, de, hogy legutóbb melyiken is voltam az jó kérdés. Madonna után voltam valakinek a koncertjén, de hogy kinek az most pont nem ugrik be. Voltam az elmúlt években Coldplay, Robbie Williams, Madonna és Tom Jones koncerten, de most az istenért sem ugrik be, hogy melyik volt az a koncert, amelyiken a legutóbb jártam. Ezek azért nem olyan fontos kulcskérdések az életemben. Áh, megvan! Roxette! Roxette koncerten voltam június elején. Őket nagyon szeretem és úgy gondolom, hogy pár sort el is tudok énekelni tőlük. Ők tényleg nagyon nagy kedvenceim!

Mészáros: Angolul egyébként jól beszél?

Ábrahám: Sajnos nem. Nagyon sok mindent megértek, de beszélni már kevésbé tudok. Az igazság az, hogy ha az ember felnőtt korában tanul meg egy nyelvet, akkor azt mindig nehezebb elsajátítani, mint egy olyat, amit már fiatalon elkezd tanulni. Egy időben egész jól beszéltem angolul, de mivel nincs senkivel gyakorlási lehetőségem, ezért szép lassan kezdek elfelejteni mindent, amit megtanultam. Volt úgy, hogy egy magántanárral tanultam, akkor egész jól belejöttem, és amikor mentünk Amerikába, akkor folyékonyan tudtam beszélni kint is. Tavaly pedig szintén összekerültünk angol emberekkel és szinte meg sem tudtam nyikkanni. Ez van, ha az ember nem használ valamit, elfelejti. Ez egy nagy kihívás az életemben, előbb vagy utóbb újra meg kell tanulnom angolul. És biztos, hogy meg is fogok!

Mészáros: Akkor azt mondja, hogy nincs nyelvvizsgája?

Ábrahám: Nincs, de már társalgási szinten tudtam beszélni angolul. Jártam relaxációs nyelvtanfolyamra, szerintem ezek a legjobb módszerei a tanulásnak. Azokban az időkben tényleg úgy beszéltem, mint egy igazi amerikai vagy angol, a szókincsem is olyan jó volt, de mivel mostanában nem használom az angolt, már kezd kopni a tudásom. Ki kellett volna mennem angol nyelvterületre és akkor ott kellett volna tökéletesítenem, bebetonozni a nyelvtudásom.

Mészáros: Ön lassan 14 éve játszik a Barátok köztben, nem szokott elgondolkozni azon, hogy változtatni kéne és kipróbálni magát újabb szerepekben is?

Ábrahám: Meg kell mondjam, hogy a sorozat ad nekünk egyfajta biztonságot és az is jó dolog, hogy minden nap szerepelünk a tévében. Arról nem is beszélve, hogy minden hónapban ott van a bankszámlánkon a fizetés. Ezek óriási dolgoknak számítanak manapság és ezeket értékelni kell. Az ember nem könnyen hagy itt egy ilyen sorozatot, ami már szinte a családjává vált. Persze azért érdekelne engem is egy másikfajta kihívás, de valamit valamiért kéne tenni. Mindent csak áldozatok útján érhetünk el, és az a bizonyos lemondás a család lenne, arról pedig nem szívesen mondanék le. Így is rengeteget dolgozok, háztartást vezetek, vannak más elfoglaltságaim és mindezek után egy kicsi szabadidőm is. Szóval nem szívesen intenék búcsút a Barátok köztnek.

Mészáros: Mit szeret csinálni szabadidejében?

Ábrahám: Ez az évszakoktól függ; nyáron többet vagyok a szabadban, szeretek kirándulni, sétálni, gyalogolni és ezen kívül természetesen nagyon szeretek olvasni, zenét hallgatni, színházba, moziba járni. Nagyon sok minden érdekel, megpróbálom hasznosan elfoglalni magamat.

Mészáros: Szokta Ön nézni a sorozatot?

Ábrahám: Nem vagyok rendszeres nézője a sorozatnak, de időnként bele szoktam nézni, mivel ez számomra egyfajta kontroll. Itt van csak alkalmam rá, hogy visszanézzem magamat.

Mészáros: Jó színésznek tartja egyébként magát?

Ábrahám: Micsoda kérdés! (Nevet) Ez egy olyan dolog, aminek a megválaszolására nem biztos, hogy én vagyok a legalkalmasabb személy. Lehet, hogy a közönség vagy a környeztem jobb véleményt tudna mondani erről. Maximalista vagyok, ebből fakadóan pedig mindig megpróbálom a maximumot nyújtani. Úgy hiszem, hogy ha a lelkem mélyén nem tartanám magamat jó színésznek, akkor nem lennék ezen a pályán.

Mészáros: A sorozatban az Ön által megformált Berényi Claudia nem az a tipikus szereplő, akit mindenki a szívébe tud zárni. Mit gondol, vajon mégis mi teszi szimpatikussá a karakterét?

Ábrahám: Remélem, hogy én! Bízom benne, hogy a színészi alakításom visz Claudiába valami pluszt, valami olyan adalékot, amellyel meg tudom tölteni őt nem csak pusztán primer gonoszsággal, hanem érzésekkel és emberi tulajdonságokkal. Természetesen van bennem valami Claudiából és ugyanígy van benne is valami belőlem, de valójában én sokkal elfogadhatóbb, szerethetőbb, melegszívű ember vagyok, mint ő. Claudia sokszínű, árnyalt és én örülök neki, hogy az írok ilyen összetett személyiséggé, jól felépített karakterré faragták az évek során.

Mészáros: Elérkeztünk az utolsó kérdéshez. Most tudtam csak eljutatni Önhöz az általam alapított Arany Medál-díj trófeáját. Az elismerést a közönség szavazatai alapján kaphatják meg színészek, filmesek és írók. 2008-ban a közönség Önnek szavazta meg az év színésznője elismerést. Mit jelentenek Önnek az ilyenfajta sikerek?

Ábrahám: Oh, köszönöm szépen. Milyen szép kis díj! Természetesen nagyon örülök minden ilyen elismerésnek, amelyek a közönség véleményét tükrözik. Ez azt jelenti, hogy figyelnek rám és úgy látszik, szeretnek is. Ez egy nagyon hízelgő dolog. Köszönöm a nézőknek és a szavazóknak is.

Ábrahám Edit magyar színésznővel az interjúnk után Budapesten 2011. szeptember 21-én