Advertisements

Archive for 2012. július

Mozi ajánló – Mindörökké rock

2012. július 31.

Ha valaki nem tudta mire vélni a Mindörökké rock (Rock of Ages) eget rengető bukását, akkor javaslom az illető személynek, üljön be a moziba, és nyugodtan kínozza magát a filmmel.

A Mindörökké rock az 1980-as évek nyüzsgő, rocktól hangos Los Angelesében játszódik, ahova egy Sherrie nevű oklahomai lány érkezik szerencsét próbálni. Már a film első perceiben dalra fakadnak a szereplők, na már itt tudtam, hogy nagyon mellé nyúltak az alkotók. Még mielőtt valaki félreértene, nem a dalokat hibáztatom, hiszen badarság lenne az éneklésért felelőssé tenni egy musicalt. A filmet rendezőként jegyző Adam Shankman táncosként, koreográfusként vált ismerté, csak később nyergelt át a filmrendezésre. Múltját, ha akarná, sem tudná megtagadni, érződik a filmen, hogy egy ex-táncos keze nyomát viseli. A Mindörökké rockkal valami olyan fura műfaji keveredést követett el, amit nagyon nehéz megmagyarázni: Broadway-darabra hajazó musicalt csinált a 80’-as évek kemény rockos világából, pedig a kettő összeférhetetlen.

Az egyik első jelenetben a főszereplőlány éppen a rock fellegvárának számító The Bourbon nevű szórakozóhely környékén ismerkedik meg egy helyes sráccal, aki éppen a bárban dolgozik. A lány bőröndjét ellopják, a fiú viszont segít neki állást találni, méghozzá a lány tinédzserkori álmainak otthont adó Bourbonban. Időközben lehull a fátyol az ikonról, és egy ütős jelenetben megismerhetjük Stacee Jaxx-et, az igazi rockert, akitől ájultan hullnak földre a nők.

A női főszerepben az amerikai Julianne Hough látható, akinek láthatólag kellően sok affinitása van a zenéhez, huzamosabb ideig tartó jelenléte mégis idegesítővé válik a filmvásznon. Fárasztó énekhang, nyávogás, és túljátszás – nekem röviden ennyi maradt meg belőle. Szép test, de micsoda idegesítő hangot kapott hozzá. És ha már szépségnél tartunk, számomra a Rolling Stone újságíróját játszó Malin Akerman sokkal jobban lázba hoz, mint ő. Akerman különben is szép munkát végzett!

A szereplők minden téren szerteágazóak. Más világból jöttek, másfelé tartanak, más gondolatok éltetik őket, más tettek vezérlik, viszont egy közös bennük: dalra fakadnak. Mindenki a maga szintjén. A szebb hanggal megáldottabbaknak több lehetőségük van megcsillogtatni énekhangjukat, még az inkább prózai szerepekben megszokott színészek kevesebbet kornyikálnak, de valljuk be, egyikőjük hangja sem elviselhetetlen. A bigott politikusasszony szerepében lubickoló Catherine Zeta-Jones simán lepipálja fiatalabb társait a filmben, de ez a kis siker sajnos közel nem elég ahhoz, hogy ezzel bármit is javítson leszállóágban lévő karrierjén. Hosszú idő óta most először éreztem úgy, hogy nem teljesen ízetlen ez a nő.

Talán a túl sok szereplő okozza azt a kavarodást, ami miatt egyik karakter sem tud igazán kibontakozni. Néhány szereplő felvonultatása pedig már igazán provokatívnak tűnt a szememben: indokolatlan volt a gyönyörű hangú Mary J. Blige fekete énekesnő nyúlfarknyi feltűnése, akárcsak az önön femininitását legsikeresebben meglovagló Russell Brand (aki mellesleg szinte minden szerepben nagyszerű) és Alec Baldwin homi-jelenete, amelyet sikerült a készítőknek kellően humorosan tálalni. 

A filmet Tom Cruise menti meg a teljes bukástól, az ő általa megformált sakálrészeg, alkoholbűzös legenda szolgáltatja legérdekesebb karaktert a millió nőjével, testét borító tetoválásaival és rockbálvány imidzsével. Kellemes meglepetés volt ilyen szerepben látni Cruise-t, aki engem Staceeként valamiért kísértetiesen emlékeztetett az Interjú a vámpírral című filmben játszott szerepére.

Végső soron a Mindörökké rock remek paródia lehetne, de valljuk be, ehhez túl komolyan veszi magát. A tények viszont tények maradnak: egyáltalán nem nyújt kellemes kikapcsolódást, nem köti le a játékidő feléig sem a nézőt, túl giccses, túl csöpögős, és mindezek fejében még unalmas is. Ahogy a film egyre közeledik a végéhez, olyan távolinak tűnik a remény, amelyet dédelgettünk arról, hogy valami épkézláb végkifejletet kapunk, mint a Plútó a Naptól.

Mészáros Márton

Mindörökké rock (Rock of Ages) című film plaktája

Mindörökké rock (Rock of Ages) című film plaktája

Advertisements

Závada Péter: „Túlságosan is elfogadónak tartom magamat”

2012. július 31.

Interjú Závada Péterrel

Túlságosan is elfogadónak tartom magamat

Mészáros Márton interjúja Závada Péter költővel. Költővel. Mert írhattam volna rappert is. Ugyanis a 30 éves fiatalember az Akkezdet Phiai (röviden: AKPH) nevet viselő budapesti underground hip-hop duó alapító tagja is. Az Ahol megszakad című verseskötetének megjelenése óta még több megérdemelt figyelem szegeződik rá.

Závada Péter költő, az Akkezdet Phiai zenekar tagja Budapesten 2012. július 27-én (Fotó: Mészáros Márton)

Závada Péter költő, az Akkezdet Phiai zenekar tagja Budapesten 2012. július 27-én (Fotó: Mészáros Márton)

Mészáros: Milyen fogadtatásban volt része az első kötetednek, az Ahol megszakadnak?

Závada: Nem olvastál kritikákat? Ha nem, akkor azt mondom, hogy jó. (Nevet) Nagyon sokan támadják a kötetet. Elolvastam pár kritikát, és nagyon érdekesnek tartottam, hogy szakmai oldalról születtek nem szakmai kritikák. Elég sok közülük kifejezetten személyeskedő, és viszonylag kevés bennük a valóban objektív észrevétel— az utóbbiakkal egyébként nagyrészt egyet is értettem. Egy szó, mint száz: érezni, hogy sokakat, és sok minden idegesít. Például, hogy zenei közegből érkezem, vagy, hogy más ez a könyv, mint a tőlem megszokott rapszövegek. Az olvasók viszont szeretik. Ha jól tudom, közel háromezer könyv fogyott el. Ez verseskötetből különösen jó eredménynek számít. Azt is tudom, hogy ezt elsősorban a zenekar népszerűségének köszönhetem, és nem magamnak, alanyi jogon mint költő. De az Akkezdet Phiait sem tolta senki a fenekem alá, azt is én csináltam.

Mészáros: Milyen kivetnivalójuk volt még a kritizálóknak?

Závada: Egy olyan költői áramlatot lovagoltam meg, amely manapság már kevésbé divatos. Az elmúlt tíz évben főként apám generációjának a költőit olvastam, a fiatalabb kortársaimtól kevesebbet. Petri György, Tandori Dezső, Parti Nagy Lajos, Tóth Krisztina, Eörsi István, Kántor Péter, Térey János, Kovács András Ferenc és Kukorelly Endre voltak meghatározóak. Amellett, hogy minden mondat „beszakítja a papírt”, jellemző rájuk az általános önirónia, a humor, a nyelvi játék és lelemény – ezeket szerettem viszontlátni huszonévesen egy költeményben. Ez pedig manapság rohadtul nem trendi. Hogy valami jót is említsek, Keresztury Tibor a Literán az egyik szöveget a hét versének választotta, valamint a Magyar Narancs kritikusok által összeállított Minimum 11-es! listájára is felkerültem.

Mészáros: Elárulnál részleteket a könyvről?

Závada: Volt rengeteg régi szövegem, amiket most elővettem. Körülbelül tíz éve írok verseket, körülbelül öt évvel ezelőtt pedig elkezdtem küldözgetni őket folyóiratoknak. Ha jól emlékszem, először 2009-ben publikáltam. Időközben találkoztam Simon Márton költővel az egyik slampoetry rendezvényen. Mint kiderült, külsősként dolgozik a Librinek: fordít, lektorál, szerkeszt. Mondta, hogy szinte biztos benne, hogy a Libri kiadná a könyvemet, erre azt feleltem neki, hogy de nekem nincs is könyvem. Aztán januárra mégis lett. A könyv 60 %-ka azért már készen volt, a többit pedig fél év alatt írtam hozzá. Utána következett a szerkesztés, a Könyvhétre pedig megjelent a kötet.

Mészáros: Hogyan lettek a rapszövegekből versek?

Závada: Már a húszas éveim elejétől érdeklődtem a versírás iránt, a dalszövegírás mellett mindig volt ez a verses projektem, amit sohasem vertem nagydobra. Meg akartam várni, hogy megérjenek a szövegek arra, hogy kiléphessek velük a nyilvánosság elé. Titokban, álnéven küldözgettem őket irodalmi folyóiratoknak. A vers és a dalszövegírás két külön világ, mégis úgy érzem, nagyon közel állnak egymáshoz. A verset olvassák: több idő van az értelmezésre, az utalások megfejtésére, a szintaktikai és szemantikai rétegek felkaparására. Az Akkezdet Phiai Kottazűr című albumán elrappeltem két versemet, melyeket korábban a Jelenkorban már lehoztak. Érdekelt a fogadtatás, mármint, hogy ezt most versként vagy dalszövegként fogják értelmezni.  Ez a két szöveg végül belekerült a kötetbe. Ebből lett is némi kavarodás: az egyik kritikusom azt hitte, hogy rapszövegek is helyet kaptak a versek között.

Mészáros: Melyiket tartod sikeresebbnek?

Závada: Egyelőre a dalszövegeimet. Nyilván több időm volt rájuk: tizenöt éve foglalkozom a rappel. Ez a könyv, bár nem kapott egyöntetűen pozitív visszajelzéseket, talán megkockáztathatjuk, hogy valamelyest felbolygatta az állóvizet. Sokan beszélnek róla, sok kritika születik, sokan tiltakoznak. Hatása van, és ez fontos. Ez „csak” egy első kötet, ígérem, idővel még okosabb és még ügyesebb leszek.

Mészáros: Milyen gyakran írsz verset?

Závada: Régebben szinte minden nap foglalkoztam szövegírással. Mostanában inkább fejben dolgozom, és ha már legalább egy-két mondat megvan, amiből el tudok indulni, akkor kezdem csak el leírni. Olykor két-háromnaponta, de van, amikor csak havonta egy-két alaklommal írok. Sem grafománnak, sem ritkán írónak nem tartom magamat.

Mészáros: Honnan kapsz inspirációt?

Závada: Gyakorlatilag bárhonnan. Elkapott félmondatok, beszélgetések, utcai feliratok, emlékek, tárgyak. Szeretek ötletet átmenteni más tudományterületekről is. Például ha a sejtbiológia témaköréből valaki az ozmózisról mesél nekem, akkor én egyből valamilyen személyes, lelki párhuzamra asszociálok. Szerintem nagyon jó, ha az embert az íráson kívül más szakmák is foglalkoztatják. Már második éve tanulok drámát – elméletet és történetet –, s némi filozófiát.

Mészáros: Milyen a rossz vers?

Závada: Túlságosan is elfogadónak tartom magam: majdnem minden szövegben megtalálom azt, ami tetszik. Azt hiszem, olyan szöveg, aminek nincs joga a létezéshez, nem létezik. Ha mégis rossznak ítélek valamit, akkor azt a szöveg közhelyessége, banalitása miatt teszem, vagy azért, mert már valahol hallottam ugyanazt, csak éppen jobban. A rossz vers, ha muszáj meghatározni, nyelvileg, gondolatilag gyenge, lehet rajta érezni a stílus esetleges hullámzását.

Mészáros: Hogyan juthat el valaki odáig, hogy elismerjék költőként?

Závada: Elsősorban tudnia kell írni – ez a minimum. Ezen felül kell egy saját nyelv, valamint egy magánmitológia, ami képes poétikai rangra emelni az élet kisebb-nagyobb motívumait. A siker kulcsa továbbá az, hogy az ember valamit kurvára konzekvensen csinál. Kitalál valamit, és tűzön-vízen át kitart mellette. Ha támadják, van ereje azt mondani, hogy ez vagyok én, és ha tetszik, ha nem, ezt csinálom.

Mészáros: A te verseiddel mi a baj?

Závada: Az, hogy állandóan újabb és újabb áramlatok, stílusok tetszenek meg. Nincs egy kialakult, állandó, következetes hangom.

Mészáros: Mire vagy a legbüszkébb?

Závada: Sok mindenre: a zenekarra – hogy viszonylag rövid idő alatt igen széles közönséghez eljutott, hogy van két albumunk, hogy állati sok helyen, fantasztikus előadók előtt koncertezünk. A kötetre, hogy ilyen sokan megvették, és hogy meg mertem lépni ezt a lépést azzal együtt vagy annak ellenére, hogy az apám híres, Kossuth-díjas író. Arra, hogy felkértek az ARC plakátpályázat zsűrizésére. Büszke vagyok arra is, hogy tavaly a Színház- és Filmművészeti Egyetemen Kovács D. Dani rendezett egy darabot, aminek dramaturgja és szövegírója voltam, és hogy valószínűleg ugyanezzel a Kovács Danival dolgozhatom idén is egy újabb nagyszabású darabon.  Talán a legbüszkébb mégiscsak arra vagyok, hogy azok a költők, akikre gyerekként felnéztem, ma kollégának szólítanak.

Mészáros: Mit gondolsz, van igény a versekre a mai világban?

Závada: Azt gondolom, hogy másképpen van rájuk igény. Egy nagyon kicsit kell csak fenéken billenteni a verseket ahhoz, hogy ma is, szélesebb közegben is működjenek—feltéve persze, hogy akarjuk, hogy tömegek olvassanak verset. Végülis nem kötelező, és nem is lehet ez az elsődleges cél. Manapság minden a marketingről, a körítésről szól. A rap, a slam poetry sikere abban rejlik, hogy aktuális témákat aktuális nyelven jár körül, és mint ilyen, megszólítja a fiatalokat. A legfontosabb az, hogy nem szabad magad a közönség fölé helyezni. Sokan csak és kizárólag a szakmának írnak, aztán pedig panaszkodnak, hogy nem veszik a könyveiket. Hát, bassza meg, akkor egy kicsit ereszkedjenek le a közönségéhez. Akinek ez derogál – ezt is tökéletesen megértem- az fogadja el, hogy kevesen olvassák.

Mészáros: Gondolom, nem tudsz megélni a költészetből. Civilként mivel foglalkozol?

Závada: Négy éve fejeztem be az egyetemet, angol-olasz szakon végeztem az ELTE-n. Három évig tanítottam, két évet nyelviskolában, egyet gimnáziumban. A kérdésedre válaszolva a zenélésből élek, most már annyi koncertünk van, hála Istennek, hogy szerényen bár, de meg lehet belőle élni. Amúgy mindenféle alkalmi szövegírói melókat is vállalok, legutóbb éppen a Librinek lektoráltam egy Alessandro Baricco könyvet, a Mr Gwyn-t.

Mészáros: Ha valaki másnak a bőrében élhetnél, és saját magad alkothatnád meg ezt az új személyt, milyen lenne?

Závada: Szerintem ugyanilyen lennék, mint most. Csak előbb kezdtem volna el olvasni. Néha emiatt hátrányban érzem magam olyanokkal szemben, akik már 16 éves korukban elkezdtek versekkel foglalkozni. Ez olyan, mint a balett: nem lehet elég korán kezdeni.

Budapest, 2012. július 30.

A világ legöregebb fényképe

2012. július 31.

2012. július 30-án a németországi Mannheimban található Reiss Engelhorn Múzeumban mutatták be a sajtó előtt a világ legrégebbi ismert fényképét.

Joseph Nicéphore Niepcé francia feltaláló 1826-ban júdeai aszfalttal bevont ónlemezen rögzítette a „Kilátás a dolgozószobából” című képét, amelyet valóban a saját dolgozószobájából készített. Habár a felvétel készítésének pontos időpontja nem ismert – 1826 és 1827 nyara között –, a szakértők ezt a fotót tartják a világ legrégebbi fényképének.

Az ősfotót a LIFE magazin beválogatta azon 100 kép közé, melyek megváltoztatták a világot. A felvételt a nyilvánosság előtt a Fotográfia születése című kiállításon mutatják be a német múzeumban, amelynek megnyitója 2012. szeptember 9-én lesz. A tárlat jövő januárig lesz megtekinthető.

Mészáros Márton

Joseph Nicéphore Niepcé francia feltaláló „Kilátás a dolgozószobából” című képe 1826-ból

Joseph Nicéphore Niepcé francia feltaláló „Kilátás a dolgozószobából” című képe 1826-ból

Vilmos és Katalin minden nap szurkol az olimpián

2012. július 31.

A brit trónörökös fia, Vilmos herceg és neje, Katalin hercegnő is lelkes sportrajongó. A Cambridge-i herceg, és polgári származású hitvese rendszeres látogatója a nemzetközi teniszbajnokságnak Wimbledonban, de a lovassportokat is imádják.

Az ifjú hercegi pár is részt vett a 2012-es londoni nyári olimpia július 27-i megnyitó ceremóniáján, a 30 éves herceg nagyanyja, II. Erzsébet királynő nyitotta meg az olimpiát. Három nappal később a lovastusa terepversenyét nézték végig a Greenwich Parkban, 31-én pedig szintén a lovastusa csapat tagjainak szurkoltak, amikor ezüstérmesek lettek.

A hercegnő haja az előző napon készült képekhez viszonyítva árnyalatokkal világosabb, szembetűnő a hajfestés. Több brit lap is megjegyezte, hogy jót tett Kate Middletonnak a váltás.

Mészáros Márton

Katalin Cambridge-i hercegnő a 2012-es londoni olimpiai játékok megnyitóján 2012.július 27-én

Katalin Cambridge-i hercegnő a 2012-es londoni olimpiai játékok megnyitóján 2012.július 27-én

Egy kis olimpiai anekdota Szilágyi aranyérméről

2012. július 31.

Bruce Arthur, a kanadai TSN Sports vezető sportriportere a Twitter közösségi oldalon osztott meg a világgal egy olimpiai anekdotát, amelynek szavahihetősége biztosra vehető. Már csak azért is, mert mások is fül- és szemtanúi voltak a történetnek. Halljuk az eredeti történetet, amelyet annyian megírtak már.

„Egy magyar vívó megpróbált feljutni a médiabuszra. A szervezők kérték a hivatalos akkreditációt, erre a vívó felmutatott egy aranyérmet. Felengedték.” – írja Arthur.  Az a bizonyos kardvívó pedig nem más volt, mint a mi Szilágyi Áronunk, aki 2012. július 29-i győzelmével megszerezte Magyarország első aranyérmét a 2012-es olimpián. A fiatalember aranyérme jó belépő mindenhová.

Mészáros Márton

Szilágyi Áron ünnepel, miután győzött az olasz Diego Occhiuzzi ellen, és aranyérmet nyert a 2012-es londoni nyári olimpia férfi kard egyéni versenyének döntőjében 2012. július 29-én

Szilágyi Áron ünnepel, miután aranyérmet nyert a 2012-es londoni nyári olimpia férfi kard egyéni versenyének döntőjében 2012. július 29-én

Magyar lányok a legszebbek az olimpián

2012. július 31.

Az amerikai COED magazin 2012. július 30-i olimpiai száma szerint a magyar sportolónők a legszebbek az idei londoni ötkarikás játékokon. Jakabos Zsuzsanna rövid pályás Európa-bajnok úszónőnket választották minden idők legszexisebb olimpiai sportolójának.

A 23 éves Jakabos Zsuzsi szépségére már itthon is felfigyeltek, az olimpia július 27-i megnyitója előtt a magyar Nemzeti Sport olvasói a Bájosok Ligája elnevezésű szépségversenyen a második helyre rangsorolták.

Jakabos Zsuzsanna és Hosszú Katinka is tovább jutott a 200 méteres női pillangóúszás elődöntőjébe a londoni olimpia harmincegyedikei versenynapján. Hosszú Katinka az olimpián 400 méter vegyesen a döntőbe került, ahol negyedik helyen végzett, Jakabosnak viszont nem sikerült elődöntőbe jutni a 400 méter vegyesen. Ennek ellenére, a 200 méteres női pillangóúszás miatt izgulhatunk mindkettejükért!

 Mészáros Márton

Jakabos Zsuzsanna magyar úszó a harmadik olimpiáján vesz részt

Jakabos Zsuzsanna magyar úszó a harmadik olimpiáján vesz részt

Mozi ajánló – Sleeping Beauty

2012. július 30.

Talán végzetes hibát követek el azzal, ha alulértékelek egy olyan művészfilmet, mint amilyen Julia Leigh ausztrál rendezőnő első filmje, a Sleeping Beauty. Egy film élvezheti egyszerre a művészfilm és a tömegfilm besorolást is, mégis a legtöbb esetben a művészfilmek sorsa a bukás, és csak filmfesztiválokon, korlátozott nézőszám előtt kis művész mozikban van esélyük sikert aratni. A Sleeping Beauty esetében az utóbbiról beszélhetünk, a film összbevétele nem haladja meg még a 37 millió dollárt sem, ami igencsak csúfos vereségnek számítana, ha nem egy olyan filmről beszélnénk, amely a Cannes-i Filmfesztivál versenyfilmjei között harcot vívott a francia filmfesztivál fődíjáért, az Arany Pálmáért.

Julia Leigh, az ausztrál regény és forgatókönyvírónő ezzel a filmmel debütált rendezőként, saját forgatókönyvét vitte filmre. A történet nem dübörög újdonságoktól, egy fiatal egyetemista lányról szól, akinek különböző munkákat kell vállalnia a megélhetéshez. Miközben irodai munkából és orvosi műszereket kellemetlen teszteléséből próbál megélni, újabb munkákhoz jut: fehérneműben kell ételeket felszolgálnia félmeztelen nőtársaival együtt gazdag milliomosok összejövetelein, majd szintén pénzben fürdő öregemberek játszószere lesz. A lány először lenyeli az altatókat, meztelenül befekszik az ágyba, majd álomba merülve várja a férfiakat, akik kedvük szerint bármit csinálhatnak vele, egy dolgot leszámítva: nincs behatolás. Így már mindenki érti mit takar a címe.

Senkinek nem kell attól tartania, hogy kritikám olvasása közben megismeri az egész történetet. Fizikai képtelenség is lenne, hiszen a film nem szól semmiről a leírtakon kívül. A történetvezetés olyan szempontból izgalmas, hogy fent tartja a látszatot és az érdeklődést, de sajnos a végkifejlet nem tartogat semmit. Éppolyan értelmetlen és unalmas befejezés, mint az egész film.

Dicséret illeti a rendezőt, valóban egyedi látásmóddal rendelkezik. Szintén a javára legyen mondva, hogy nem követi a kommersz filmkészítői módszereket, hanem megpróbálja más útról bevenni az akadályt. Viszont minden más, amit a filmmel tett büntetés. A főszereplő Lucyt alakító Emily Browning a film legértékesebb szereplője, az ausztrál filmszínésznőt öröm látni egy olyan szerepben, amelyben végre nem egy ártatlan kislányt alakít. Hiszen a filmbéli karaktere valóban nem egy ma született bárány. Browning alakítása valahol mélyen gyökerezik, észrevétlenül képes átélni és megmutatni nekünk ennek az „élő porcelánbaba” létének tragikumát, és érzelmi deformálódását. A gond csak az, hogy a nézőt idegesítően zavarja, hogy másfél óra alatt semmit sem tud meg a címszereplőről: ismeretlen marad a lány jelleme, lelki világa, érzései, és még a szűk környezetéről is csak érintőlegesen kapunk információkat.

A Sleeping Beauty legnagyobb hibája, hogy steril és teljességgel rideg. A történet sokat tartogatott, mindaddig, még hozzá nem nyúlt a rendezőnő, és tönkre nem tett mindent, ami emlékezetessé tehette volna a filmet. Így kaptunk egy silány mesét, aminek a mondandóját és rejtett szimbólumait, utalásait hosszan fejtegethetjük.

Mészáros Márton

A Sleeping Beauty című film plakátja

A Sleeping Beauty című film plakátja

II. Erzsébet az olimpián debütált

2012. július 29.

Szakértők és a brit lapok egyöntetű véleménye szerint II. Erzsébet brit uralkodóban egy vérbeli színésznő veszett el. A 86 esztendős királynő 2012. július 27-én a 2012. évi nyári olimpiai játékok londoni megnyitóján „debütált” élete első filmszerepében.

A látványos, hajnalba nyúló megnyitóceremónia rendezője Danny Boyle Oscar-díjas brit rendező volt. Az olimpiát hivatalosan II. Erzsébet brit királynő nyitotta meg, azonban kétség nem fér hozzá, hogy senki sem erre számított.

A rendezvény kezdetén bemutatták azt a 4 és fél perces filmjelenetet, amelyben II. Erzsébet királynő és az aktuális James Bondot alakító Daniel Craig látható, amint a legendás 007-es ügynök felkeresi a brit királyi rezidencián, a londoni Buckingham-palotában az uralkodót, akit helikopterrel visz el az olimpiának otthont adó kelet-londoni arénába. A jelenet csúcspontja az a momentum, amikor a brit nemzeti lobogó színeit viselő ejtőernyőkkel először II. Erzsébet, majd James Bond ugrik ki a helikopterből a stadion felé érve.

Abban a pillanatban, ahogy a jelent szerint “leértek”, az uralkodó valóban megjelent a stadion királyi páholyában, mégpedig pontosan ugyanabban a rózsaszín ruhában és fején lévő szintén hasonló színű divatos pánttal, amelyet a filmjelenetben viselt.

A londoni olimpia megnyitásáig hétpecsétes, szigorúan bizalmas titokként kezelték a királynő rövidke, ám annál szellemesebb filmjelenetét, ezért nem tudódhatott ki a bemutatásig. Brit sajtóértesülések szerint a királynő rendkívüli módon élvezte élete első filmszerepét, amelyet nem dokumentumfilmben vállalt.

II. Erzsébet saját maga látható a klipben a helikopteres jelenetig, onnantól helyettesítette kaszkadőr. A királynő mindössze egy soros szöveget mond („Jó estét, Mr. Bond”) a filmben, ennek ellenére világszerte hatalmas elismerést érdemelt kis szerepével, amelyben a megnyitórendezvény művészeti igazgatója, Danny Boyle személyes jelenlétében került felvételre. Az Oscar-díjas rendező ötlete volt „szerepet” adni a megbecsült uralkodónőnek.

A kisfilm összes szereplője saját magát alakítja leszámítva Craiget, hiszen még a James Bondot a naplóját író Erzsébet királynőhöz bejelentő komornyik is valóban a királyi udvar alkalmazottja.

Az uralkodó egyből igent mondott a szerepajánlatra, mindössze egyetlen kikötése volt: az, hogy maga szeretné megválasztani a ruhát, amelyet a forgatáson visel.

A megnyitó ünnepségen Rowan Atkinson brit komikus színész (Mr. Bean) mókás vendégfellépésével szerepeltek a Londoni Szimfonikusok, akiket Sir Simon Rattle vezényelt. A műsort Sir Paul McCartney, a Beatles egykori tagja zárta a Hey Jude eléneklésével, miután meggyújtották az olimpiai lángot.

A 27 millió fontból megrendezett hivatalos olimpiai megnyitót a becslések szerint valamivel több, mint másfél millió ember nézte a televízió képernyőin keresztül.

Mészáros Márton

A James Bondot alakító Daniel Craig brit színész és II. Erzsébet brit királynő a 2012-es londoni olimpián bemutatásra került 4 perces kisfilm egyik jelenetében

A James Bondot alakító Daniel Craig brit színész és II. Erzsébet brit királynő a 2012-es londoni olimpián bemutatásra került 4 perces kisfilm egyik jelenetében

Harmadik győzelmét aratta Hamilton a Hungaroringen

2012. július 29.

Lewis Hamilton, a McLaren brit pilótája nyerte a 27. Forma-1-es Magyar Nagydíjat a Hungaroringen 2012. július 29-én. A pilóta idén második, pályafutása során pedig a tizenkilencedik futamgyőzelemét aratta. Az eredményhirdetésen Plácido Domingo spanyol operaénekes méltatta Lewis Hamiltont.

Hamilton harmadik alkalommal aratott győzelmet a Magyar Nagydíjon, 2007-ben és 2009-ben szintén első helyen ért célba. A rekordtartó Michael Schumacher, aki négyszer nyerte meg a Magyar Nagydíjat.

A Magyar Nagydíjon másodikként a finn Kimi Räikkönen (Lotus versenyzője), harmadikként pedig a francia Romain Grosjean (szintén Lotus) végzett.

A Mogyoródon rendezett nagydíjon a világbajnoki címvédő német Sebastian Vettel az ötödik helyen ért célba.

Mészáros Márton

Lewis Hamilton, a McLaren brit pilótája a 27. Forma-1-es Magyar Nagydíjon a mogyoródi Hungaroringen 2012. július 29-én

Lewis Hamilton, a McLaren brit pilótája a 27. Forma-1-es Magyar Nagydíjon a mogyoródi Hungaroringen 2012. július 29-én

Szilágyi az első magyar olimpiai aranyérmes a 2012-es világjátékokon

2012. július 29.

2012. július 29-én Szilágyi Áron lett a kardvívás egyéni olimpiai bajnoka a 2012-es londoni nyári olimpián, győzelmével először szereztek aranyérmet a magyarok az idei olimpián. A világbajnok magyar kardvívó a 2012. évi nyári olimpiai játékok második napján lett olimpiai bajnok.

A 22 esztendős Szilágyi az olasz Diego Occhiuzzit felett aratott sikert a kardvívás egyéni versenyében. Az első magyar aranyérem megszerzésekor a magyar kommentátor hölgy olyannyira meghatódott, hogy pityeregni kezdett. Minden magyar nevében gratulálok Szilágyi Áron teljesítményéért!

Szilágyi Áron a 2012-es londoni nyári olimpiai játékok férfi kard egyéni bajnokságának elődöntőjében 2012. július 29-én.

Szilágyi Áron a 2012-es londoni nyári olimpiai játékok férfi kard egyéni bajnokságának elődöntőjében 2012. július 29-én.