Advertisements

Archive for 2014. október

Moziajánló – Harag

2014. október 29.

Csupán néhány filmjelenet fotó, a főszereplő Brad Pitt neve és a második világháborús történet felületes ismertetője elegendőnek bizonyult számomra arra, hogy meggyőzzön, a Harag (Fury) című filmet érdemes megnézni a mozikban. Lényegében nem tévedtem. Kritika.

Véleményem szerint kifejezetten jó film a Harag, amelyben Brad Pitt egy amerikai katonatisztet alakít, akinek az a feladata, hogy néhány életben maradt társával együtt egy tankban harcoljon az 1945 tavaszán már utolsókat rúgó Németország területén. David Ayer saját forgatókönyvből forgatott filmjében öt férfi verődik össze a lánctalpas gépszörnyeteg belsejében, közülük az egyik Norman még gyermek-férfi, vagyis férfinak túlzás lenne nevezni már csak életkora miatt is. A néhány hónapnyi irodai munkával elütött szolgálati idő után a mély vízbe dobott fiatal sorsán keresztül elevenedik meg előttünk mindaz, amiről a film szólni kíván. Ellentétben megkövesedett szívű harcostársaival, gyermekien romlatlan lelke képtelen benyelni a vér áztatta tankbelső látványát, éppúgy lehetetlen azt várni tőle, hogy hidegvérrel agyonlőjön egy fritzet. A Harag, amely főhőseink tankjának neve az ágyúcsőre festett felirat tanúsága szerint, számos olyan jelenetet kínál a nézőnek, amelyet látva könnyen megértjük miért dobja ki olyan könnyen a taccsot ez a fiú. Talán nem csalóka érzés úgy vélni, hogy kevés film képes a második világháborút ilyen közel hozni az ember, mint ahogyan a Harag teszi.

David Ayer filmjében a történet nem hangsúlyos, a kis csapat A pontból B pontba gördül a páncélossal, közben pedig Norman mindenütt átél egy felismerést, ahogyan farkasszemet néz a háború eddig még soha nem látott borzalmaival. Kimondottan elgondolkodtató egy jelenet, amely szerkezetét tekintve eltér az előzményektől és az utána következő jelenetektől is. Miután a gárda elfoglal (felszabadít) egy újabb német várost, pihenésképpen a Brad Pitt által játszott Don és zöldfülű pártfogoltja a romos kisváros egyik házába merészkedik, miután felfigyeltek arra, hogy egy női szempár leskelődik az ablakból. A feszültséggel teli részben az ijedtségtől reszkető nagynéni szeme láttára húznak ki egy lányt az ágy alól, azonban a történet nem a szokásos felszabadító-polgári lakosság sémát követi; a huszonegy éves német színésznő, a csinos Alicia von Rittberg számára igazi kitörést jelenthet a szerep. Az említett részt a legnagyobb dicséret a precízen szerkesztettségéért érdemli, ugyanis a felfokozott izgalom egy percig sem tűnik el az ebédlő légköréből, ahol katonáink olyan otthonosan foglaltak helyet, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne. S ha már a film érdemeit vesszük sorra, a realizmusról illene beszélni, mert eddig nagyon kevés olyan háborús alkotást láttam, amelynél ennyire éreztem, hogy tetőtől-talpig körbejárták az alkotók a témát. Természetesen a történelmi korhűség nem véletlen, a rendező alaposan beleásta magát a témában és számtalan veterán visszaemlékezéseiből szemezgetett, az egyenruhákra pedig szintén nagyon ügyelt.

A látvány magáért beszél: lepusztult háborús táj, amerre szem ellát, végtelenül hiteles táborok, igazinak ható csatajelenetek, leszakadó belek, vérfürdő, korhű szójárás, és ami legelőször megfogott az arcok autentikus volta, amelyek koszosak, elvégre frontkatonákról van szó. Az összhanghoz természetesen a saját színvonalát tartani tudó Brad Pitt mellett a kezdetben gyámolatlan, igazszívű Normant alakító Logan Lerman is hozzájárul, akit legutóbb hasonló szerepkörben, egy útját kereső, szorongó kamaszként láthattunk a sikerkönyvből készült Egy különc srác feljegyzései című filmben. A tanklegénység többi tagja összeszokottnak ható és profin válogatott csapat: a vallásos, kis bajusszal egészen más megjelenésű Shia LeBeouf, a kőtapló, már-már középkoriasan állatias Jon Bernthal és a mexikói Michael Peña, akit hol az egekbe magasztalnak, hol lábtörlőnek használják. A vizuális hatás célravezető volt, a háború nyers ábrázolása és a látványos csatajelenetek könnyedén magával ragadják a nézőt.

A történet eredetiségét felesleges lenne vizsgálni, azonban biztos, hogy minden, amit a mozivásznon megelevenedni láttunk, megtörténhetett a nagy öldöklés során 1939 és 1945 között. Az „Öregróka”, vagyis Don éppúgy kitalált figura, mint társai –a Haragot látva mégis maradéktalanul meggyőztek minket, hogy élhettek, s ha éltek ekképpen cselekedtek és gondolkodtak. Még a film első felével össze nem egyeztethető heroikus, klisébe csúszó pazar finálé ellenére is tisztességes és élvezhető mozifilmes alkotás ez az új Ryan közlegény megmentése.

Mészáros Márton

Jelenet a Harag című filmből

Jelenet a Harag című filmből

Advertisements

Hallókészüléket visel a királynő férje

2014. október 28.

Fülöp edinburghi herceg, II. Erzsébet brit uralkodó férje hallókészülékkel a fülében jelent meg egy nyilvános rendezvényen a londoni királyi rezidencia, a Buckingham-palota egyik ünnepségén 2014. október 28-án, írja a Telegraph brit újság internetes változata.

Ez az első alkalom, amikor a 93 éves herceg hallókészülékkel a fülében jelenik meg a nyilvánosság előtt. Fülöp herceg feleségét, II. Erzsébetet kísérte egy fogadásra, amikor a fotósok lencsevégre kapták egy alig látható, vékony drótból készült modern hallókészülékkel, amely csak a felnagyított képeken látható. A királyi pár unokája, Vilmos herceg és Katalin hercegnő jelenleg második gyermeküket várják.

Mészáros Márton

Fülöp edinburgh-i herceg hallókészülékkel a fülében 2014. október 28-án

Fülöp edinburgh-i herceg hallókészülékkel a fülében 2014. október 28-án

Moziajánló – A bíró

2014. október 27.

Ritkán készül olyan hollywoodi film, amely ne vetné el a sulykot valami olyasmivel, ami tökéletesen hazavágja a filmélményt. A Robert Downey Jr. és Robert Duvall kettősére építő A bíró (The Judge) egyszerre tud érdekfeszítő, humoros és megható lenni. Kritika.

Kifejezetten sokoldalú színész Robert Downey Jr., azonban az utóbbi időszakban meglehetősen egysíkúan választott szerepet. A hozzám hasonlóak számára, akik nem tudnak mit kezdeni a képregény-adaptációkkal, meglehetősen kevés lehetőség volt a jóképű színészt értékelhető produkcióban látni, ugyanis a szuperhős szerep mellett még bevállalta a jónak még nagy füllentéssel sem nevezhető Terhes társaság című kínos komédiát is. Hosszú évek várakozása után, most végre valóban nem csak a pénztárcájára hallgatva választott szerepet, ugyanis David Dobkin A bíró című emberközpontú – szégyenkezésre okot nem adó – drámájában szabályosan lubickol a szerepben.

Az alaptörténet szerint karaktere, Hank Palmer egy kimagaslóan sikeres és ebből kifolyólag öntelt ügyvéd, aki édesanyja halála után kénytelen hazautazni abba a kisvárosba, amelyben felnőtt. Ez a látogatás pedig egyet jelent azzal is, hogy öreg és házsártos apjával, a helyi bíróval találkozzon. Azonban kettejük között közel sem felhőtlen a viszony, így a találkozás nem marad súrlódásoktól mentes. Ebből a remek dramaturgiai alapszálból kiindulva követjük figyelemmel a fiú és az apa harcát, majd egy végzetes incidensnek köszönhetően jellemfejlődését, amely egyáltalán nem viszi el a filmet a giccs nyújtotta hívogató lehetőségek felé. Persze hatásos kifakadások, érzéki szónoklatok vannak a filmben, de nyílt egymásra borulástól, könnyben úszó szemektől és dörgedelmes hangon elzengett morális üzenettovábbítástól megkímélték a nézőt. (Leginkább a tornádó-jelenet során érződik a stílusosan széllel szembeni harc azért, hogy ezt a pozitívumot megőrizzék.)

A film két és fél órája során dübörög az élet: a cserbenhagyásos gázolás vádjával gyanúsított öreg Palmer incidensén keresztül szemlélve az eseményeket nem csupán egy bírósági tárgyalás elevenedik meg szemünk előtt, hanem figyelemmel követhetjük a büszkeségére (“szellemi örökségére”) lelkiismeretesen adó 42 éven át szolgáló bíró visszafogott belső harcát, az apa-fia ellentét fokozatos feloldását, illetve azt, ahogyan ennek folyamán a két főszereplő jellembeli változásokon esik át. A szép dicséret ellenére, a világért sem próbáljuk elhitetni, hogy A bíró nem egy cukormázba burkolt hollywoodi mese a családról, hiszen a film sem szégyelli ezt. Mi több, ilyen formában még elfogadható és mondhatni szinte teljességgel élvezhető, a bírálandó részek felett pedig könnyen felülemelkedik a néző, hiszen a dinamikus történet mellett két nagyszerű színész, Robert Downey Jr. és az Oscar-díjas Robert Duvall tisztességes játéka kárpótol. Előbbinek lassan minden rezdülését, gesztusát és megnyilvánulását ismerjük és szeretjük, elvégre valamilyen szinten mindig azt a képet mutatja filmvásznon, ami legjobban áll neki: vagyis ő az a jóképű, humoros, laza és kicsit kekec jampi, akibe mindenki belehabarodik. Talán még az övénél is nagyobb érdem a 83 éves Robert Duvall bátorsága, aki öregember lévén elvállalta ezt a komoly szerepet, amelyet szikáran megrázó őszinteséggel játszott el. Mindazt, amit a filmvásznon látunk, a Schindler listája című klasszikust is mesterien fényképező Janusz Kaminski lengyel operatőr aprólékos munkájának köszönhetjük.

Tulajdonképpen csak az nem világos, hogy David Dobkin rendező mit keres a produkcióban, ugyanis eddigi életművében még egy értékes(ebb) alkotásra sem leltünk. Viszont az ütős sztori, amelyet a Clint Eastwood színészi hattyúdalának számító Gran Torino című drámát jegyző Nick Schenk és A király beszéde című filmért Oscar-díjat nyert David Seidler írt, vagy a kivételesen jó színészek jelenléte (ugyanis a szintén Oscar-díjas Billy Bob Thornton és az Oscar-jelölt Vera Farmiga is a szereplőgárda része), vagy valami egészen más sarkallta arra, hogy teljes erőbedobással az alkotómunkának feszülve dolgozzon. Az eredmény pedig önmagáért beszél: egy átlagosnak számító családi melodráma, amely magába olvasztja a legjobb tulajdonságait a vígjátékoknak, a drámáknak és a nyomozós-bírósági krimiknek.

Mészáros Márton

A bíró (The Judge) című film plakátja

A bíró (The Judge) című film plakátja

Brad Pitt világháborús filmjét imádták a magyarok

2014. október 27.

Különösen jól nyitott a magyar mozikasszáknál Brad Pitt amerikai színész legújabb filmje, a Harag (Fury) című második világháborús dráma, jelenti a magyarországi mozijegy-eladási toplista 2014. október 27-én. David Ayer rendező filmjére 50 ezren ültek be.

A Harag című látványos, két és félórás második világháborús alkotást 50 233 magyar néző tekintette meg a magyarországi mozikban a hétvégén. Az ötvenéves Brad Pitt előző filmjét, a Z világháború (World War Z) című sci-fit a premierhétvégén jóval kevesebben, 37 ezren nézték meg tavaly. A második legnézettebb film a magyar mozikban Az ismeretlen Drakula (Dracula Untold) című alkotás volt, amely a Bram Stroker regényén nyugvó történet szabadabb, modernebb és fantasy-sabb feldolgozása meglehetősen értékelhetetlen körülmények között. A Ben Affleck nevével fémjelzett, sikerkönyvből készült a Holtodiglan (Gone Girl) című izgalmas thrillert a hónap eleje óta vetítik, de ezen a hétvégén is 21 ezer nézőt csalt moziba, ezzel nézettsége meghaladta a 130 ezret.

A héten mutatták be a Robert Downey Jr. és Robert Duvall főszereplésével készült A bíró (The Judge) című hollywoodi alkotást, amelyre mindössze 8621 néző váltott jegyet. Szintén bemutatásra került a Két nap, egy éjszaka (Deux jours, une nuit) című Dardenne-fivérek által rendezett belga dráma, azonban az Oscar-díjas főszereplő (Marion Cotillard) és a cannes-i fesztiválsiker ellenére csupán 1479 nézőt váltott rá jegyet.

Egyesült Államok

Amerikában a csupán 5 millió dollárból készült Ouija című tinédzsereknek szóló horrorfilm aratta a legnagyobb sikert a mozikban. A most bemutatott kliséktől hemzsegő produkció 20 milliós bevétellel rajtolt el. A második leglátogatottabb film a Keanu Reeves főszereplésével készült John Wick című thriller volt, amely 14,2 millió dollárt keresett. Az amerikai bevételi toplista hatodik helyén Bill Murray új vígjátéka, a St. Vincent áll, amely ezúttal 8,1 millió dolláros bevételt könyvelhet el.

Mészáros Márton

Jelenet a Harag (Fury) című filmből

Jelenet a Harag (Fury) című filmből

Moziajánló – Két nap, egy éjszaka

2014. október 25.

A belga Dardenne-fivérek legújabb filmjében egy nő elveszti állását azért, mert művezetője választási lehetőség elé állítja munkatársait: vagy ezer eurós jutalékra szavaznak, vagy arra, hogy Sandra továbbra is dolgozhat velük. Erről a súlyos dilemmáról szól a Két nap, egy éjszaka (Deux jours, une nuit) című dráma.

Egy kimerült, fiatal nő alszik az ágyon, amikor megcsörren a mobiltelefonja. Sandra, a külvárosban, pontosabban egy kifejezetten ipari városban élő kétgyermekes anyuka éppen akkor veszti el állását, amikor felgyógyul súlyos depressziójából. Távolléte során kollégái rájönnek, hogy nélküle is képesek elvégezni a gyári munkát, így a művezető javaslattal áll az emberek elé: minden alkalmazott ezer euró prémiumot kap. Ennek azonban ára van, Sandrát elbocsátják. Ahogyan a cím reálisan takarja, főhősünknek két napja és egy éjszakája, vagyis pusztán egy hétvégéje van arra, hogy meggyőzze tizenhat munkatársát arról, hogy a jelentős bónusz helyett inkább válasszák őt a hétfői megismételt szavazáson. Maga a dilemma ötletes, azonban felvet némi kérdést, például azt, hogy vajon tényleg sokkal jobb benyomást képes tenni az állásáért küzdő nő, ha személyesen keresi fel társait, illetve azt, hogy eleve miért nem a felettesével tárgyal a lehetőségeiről a szavazás helyett. Természetesen kérdéses, hogy dramaturgiai szempontból némileg sekélyes vállalkozás arról filmet készíteni, ahogyan egy nő sorra jár embereket és szinte betűről-betűre felmondja nekik a hatásvadásznak nem nevezhető, korrekt, tényközlő információt arról, hogy a szavazáson vagy a pénzt, vagy őt választják.

A 63 éves Jean-Pierre és a 60 esztendős Luc Dardenne belga rendezőpáros Két nap, egy éjszaka című ennél többet nem tesz. Érződik a Dardenne-fivérek dokumentumfilmes múltja, ugyanis a stiláris jegyek visszaköszönnek minden képkockán. Főhősünket legtöbbször hátulról, féloldalról látjuk, amint férje vezette autóban ül, máskor kézikamera követi keresztes hadjáratán, amelyet egyszer sem kísér komolyabb érzelmi kitörés, szívszorító esdeklés – sajnos hősnőnk enélkül is úgy érzi, hogy koldusnak nézik. Útja során viszont kiderül, hogy a jóléti társadalomnak számító Belgiumban is milyen komoly szociális különbségek vannak, hiábavaló erőfeszítései során megtudjuk, hogy van olyan kollégája, aki feketén szerel autót, egy kolléganőjét pedig erőszakos férje nyomja el, míg másik munkatársa a szombat estéket fiával tölti a helyi kocsmában. Én azt vártam, hogy a három nap során valami bölcs felismerésre fog jutni Sandra, azonban ez éppúgy elmarad, mint az a még ennyire sem elhanyagolható dolog, hogy tulajdonképpen megismerjük, hogy ki ez a szorongó, érzelmi sérült asszony, aki teljesen kilátástalannak látja életét.

A monotonná váló kollégák felkeresését követő sorsfordító pillanat kétségkívül az a cselekményben, amikor a nő bevesz egy doboz Xanaxot. Odaadó férje, akit a Dardenne-fivérek korábbi munkáiból már ismert Fabrizio Rongione alakít, mindenben támogatja párját, aki felülkerekedve lelki panaszain, kezdeti elkeseredése ellenére véghezviszi vállalkozását. Aztán elérkezik a szavazás napja. A frappáns befejezés azonban csak annyira csattanós, amennyire az belefér a Piaf című életrajzi filmért Oscar-díjat nyert Marion Cotillard francia színésznő által életre keltett jellegtelen kinézetű, hajlott hátú, mosatlanul összefogott hajú szürke kisegér munkásnő karakterébe és az író-rendező testvérpár által teremtett szűk érzelmi területet körbejáró, rendkívül valósághű világába. Arról szintén említést kell tenni, hogy a rendezettebb körülmények között csodaszép Cotillard úgy képes “létezni” a vásznon, hogy a nézőben fel sem merül a gondolat, hogy egy színésznőt lát. Mégis, ha választani kellene a hasonló témájú európai filmek közül, elismerve a Két nap, egy éjszaka érdemeit, a színésznő Rozsda és csont (De rouille et d’os) című nagyszerű alkotása mellett tennénk le a garast.

Mészáros Márton

Marion Cotillard Oscar-díjas francia színésznő a Két nap, egy éjszaka című film egyik jelenetében

Marion Cotillard Oscar-díjas francia színésznő a Két nap, egy éjszaka című film egyik jelenetében

Vadiúj Shirley Bassey-album jelenik meg

2014. október 23.

Öt évvel legutóbbi lemeze után hamarosan újabb poplemezzel jelentkezik Shirley Bassey Grammy-díjas brit énekesnő. A lovagi cím női megfelelőjének számító Dame előnév viselésére jogosító legmagasabb rangra emelt csillag 77 évesen rögzítette új albumát.

A három James Bond-film betétdalával világhírnévre szert tett Shirley Bassey walesi énekesnő új albuma, a Hello Like Before 2014. november 17-én jelenik meg Nagy-Britanniában. A Hello Like Before számtalan klasszikust is tartalmaz, többek között Shirley Bassey feldolgozásában Sting dalát, az Englishman In New York-ot és Frank Sinatra sikerét, az It Was A Very Good Year című lírai dalt, amelynek előadásáért Sinatra annak idején Grammy-díjat kapott. A zenei csemege néhány régi Bassey-dal mellett a Diamonds Are A Girl’s Best Friend című duettet is tartalmazni fogja, amelynek létrejöttében Paloma Faith működött közre. A londoni Abbey Road Studios hangstúdióban rögzített album tudatosan most jelenik meg, ugyanis előadója a showbizniszben eltöltött hatvanadik évet ünnepli.

A tizenhét évesen a világ zenei élvonalába berobbant Shirley Bassey rajongói már régóta várták az új albumot, ugyanis az énekesnő legutóbbi lemeze, az angol lemezeladási listákon előkelő helyet elért The Performance 2009-ben jelent meg. A világsztár évtizedek óta Monte-Carlóban él, és az utóbbi időben már csak rangos események zárt köre előtt lépett fel leszámítva a 2013-as Oscar-díjkiosztót, ahol az első Bond-film bemutatójának 50. évfordulója alkalmából énekelte el a Goldfinger-t.

Mészáros Márton

Shirley Bassey új albuma, a Hello Like Before

Shirley Bassey új albuma, a Hello Like Before

A soron következő – Az irodalmi és béke Nobel-díjról

2014. október 16.

Számomra minden hónap tartogat egy olyan eseményt, amelyet örömmel várok a megelőző időszakban. Az október elsősorban a Nobel-díjak miatt „várós”, azon belül is érdeklődésem miatt elsősorban az irodalmi, valamint a béke kategóriában. Természetesen a fizikai, kémiai, orvosi és közgazdasági Nobel-díj is kifejezetten izgalmas szokott lenni, akkor pedig, ha történetesen magyar vagy magyar származású/vonatkozású díjazott kapja, még inkább.

Tisztában vagyunk vele, hogy nagyon kevés olyan rangos elismerés van a világon, amelyben a politika valamilyen értelemben ne játszana szerepet. A Nobel-díj sötét oldala éppen ez, habár Alfred Nobel díját kifejezetten azoknak szánta, akik a legtöbbet teszik az emberiségért. A díj alapítását kísérő legendaadalék szerint a svéd Nobel a dinamit feltalálása miatt meglehetősen negatív megítélésnek örvendett, akkor eszmélhetett rá erre, amikor bátyja halálát úgy hozták le véletlenül a lapok, mintha ő hunyt volna el – a nekrológok zöme kifejezetten sértő és elítélő volt. S habár a világ legrangosabb díjának alapítása mögött meghúzódó komolyabb életrajzi eseményekről nincs tudomásunk, Alfred Nobel a halála előtt írt végrendeletben fogalmazta meg, hogy komoly pénzjutalommal járó elismerést kíván alapítani, amellyel kémiai, fizikai, fiziológiai kutatásokat, illetve irodalmárokat és a békéért harcoló személyeket kíván támogatni. Elképzelésinek fényében ítélték idén napjaink egyik legfiatalabb világsztárjának, a nők egyenjogúságáért már fiatal gyermekkora óta harcoló Malala Juszafzainak és Kailás Szatjárthi indiai gyermekjogvédőnek megosztva a Nobel-békedíjat.

A Nobel-bizottság közleménye szerint Szatjárthi, a nagy honfitárs elődje, Mahátma Gandhi hagyományának szellemében békés tiltakozó akciókat és tüntetéseket szervezett a gyermekek kizsákmányolása ellen, valamint része volt jelentős nemzetközi gyermekjogi egyezmények alapjainak lefektetésében. A tizenhét éves Malala Juszafzai pedig már lassan elhajíthatja vezetéknevét is, hiszen a pakisztáni lány története évek óta közszájon forog. A világsajtó beszámolói mellett könyvek, filmek tucatjai szólnak róla, jogosan! Elvégre Malala a lányok tanulásához való jogokért küzd: egykori lakóhelyén, a Szvát-völgyben a területet felügyeletük alá vonó tálibok megtiltották a lányoknak, hogy iskolába járjanak, ezért Malala rendszeresen megjelenő naplóbejegyzéseket írt, és tucatnyi rendezvényen szólalt fel az elnyomás ellen. Mindez odavezetett, hogy 2012 októberében fegyveres tálibok fejen és nyakon lőtték az akkor tizenöt éves lányt, aki csak a szerencsének köszönhetően nem áldozta életét a nemes ügyért. Azóta pedig, többek között II. Erzsébet brit királynő és Angelina Jolie Oscar-díjas amerikai színésznő támogatásával, tovább folytatja küldetését, amely különösen az arab világot érinti, ahol a gyermeket alanyi jogon szinte semmi, nemhogy az oktatás (minőségi oktatásról szó sincs) nem illeti meg. Figyelembe véve Barack Obama amerikai elnök 2009-es kitüntetését, idén mérhetetlenül megérdemelt helyre került a Nobel-békedíj. Nyilván senki nem csodálkozik azon, hogy az amerikai elnök Nobel-díja után hivatalos vizsgálat indult, mivel az Alfred Nobel által rögzített kritériumoknak az elnökön kívül más indkoltabban megfelelt volna. Ne feledjük, az Alfred Nobel által immáron több mint száz évvel jelenünk előtt rögzített elvek igencsak sérültek, amikor a béke előmozdításáért egy csupán kilenc hónapja hivatalban lévő elnököt ismertek el, aki Afganisztánban és Irakban is háborúzott ekkor. Természetesen a díjat odaítélőknek figyelembe kell vennie a kor társadalmi változásait, de „a nemzetközi diplomácia megerősítéséért és a népek közötti együttműködés elősegítéséért tett erőfeszítéséért” elismerni Obamát, megalapozatlan badarság.

Az irodalmi Nobel-díjaknál is megfigyelhető némi részrehajlás. Ha valaki csokorba szedné a díjat ért kritikákat, végeláthatatlan hosszúságú lista lenne a kezében. Azt azonban le kell szögeznünk, rossz író még nem kapott Nobel-díjat. Nyilván nem is kaphat, hiszen az irodalmárok, fordítók és a könyvszakma jó ismerői által közel háromszáz jelölt közül kiválasztott nyertesnek meg kell felelnie bizonyos elvárásoknak. Amikor múlt héten a Svéd Királyi Akadémia állandó titkára kilépett a titkokat őrző fenséges stockholmi épület egyik termének ajtója elé, szemét elvakította a hollywoodi filmet bevilágítani képes reflektorok sokasága, a rá várakozó médiamunkások tömegétől pedig még saját hangját is alig hallhatta, amikor elkezdte bejelentését: Patrick Modiano francia író nyerte el az irodalmi Nobel-díjat. A Magyarországon kevésbé ismert, hatvankilenc éves alkotó díjazásával a Nobel-díj ezúttal tizenötödszörre tette le voksát egy francia nemzetiségű szerző mellett. Minden belemagyarázás nélkül érdemes megjegyezni két dolgot: a szerzőnek vannak magyar gyökerei, illetve a szépíró elsősorban a holokauszt-irodalom alkotásait gyarapította műveivel, amelyekben az emlékezés, az egyén és a társadalom, az én-keresés, az önismeret is komoly szerepet játszik. A díjat kiosztó testület indoklása szerint a „korunk Proust-jának” is titulált Modianót az „emlékezés művészetéért tüntették ki, amellyel megidézte a legfelfoghatatlanabb emberi sorsokat és feltárta a náci megszállás mindennapjait.” A regényeiből filmfeldolgozást is engedélyező Patrick Modiano munkái közül a Dora Bruder, A Kis Bizsu, a Sötét Boltok utcája, és az Augusztusi Vasárnapok jelent meg magyar nyelven, azonban e könyvekkel még a legelvetemültebb irodalombarát is ritkán találkozott eddig könyvesboltjainkban. Pedig a francia kortársirodalom „nagy öregje” évtizedek óta jelen van a magyar könyvpiacon, azonban művei még csak a feledés homályába sem veszhettek, hiszen eleve csupán egy szűk réteg ismerte meg őket. Éppúgy, mint minden évben, panaszkodhatunk az adott év díjazottja miatt, tarthatjuk meg nem érdemeltnek a díjat, rá nem szolgáltnak a díjazottat, elvakultnak vagy alkalmatlannak a zsűrit, de az tény: a 2014. évi díjazott is nagy író. Az viszont már más lapra tartozik, hogy tipikusan olyan író, aki egész életében újra és újra ugyanazt írja könyveken át. Tömör, kopár művei közül többet olvasva és elismerve, bevallom, titkon reménykedtem az örök kedvenc, Murakami Haruki díjazásában, azonban lehet, hogy még húsz évet kell várni, hogy a japán szerző „alicemunrói” kórba érjen ahhoz, hogy a Nobel-bizottság végre rábólintson a nevére, és elfeledtesse azt a buta közhelyt, hogy világszerte imádott, igazán populáris író soha nem lesz irodalmi Nobel-díjas.

Mészáros Márton

Patrick Modiano Nobel-díjas francia író

Patrick Modiano Nobel-díjas francia író

Szavazzon Ön is a legjobbakra!

2014. október 16.

Művészek, akik maradandót alkottak, akiket szeret a közönség, akik példát mutatnak pályatársaiknak és a civileknek is. Az Arany Medál-díjat odaítélő közönség közülük választja ki a legjobbakat. Legyen akár Ön is az, aki a díj odaítéléséről dönt!

A kultúra – azon belül is elsősorban a magyar irodalom és színjátszás – támogatása mindig fontos, napjaink digitalizálódó és felgyorsult világában, amikor tucatnyian fordulnak el a művészetektől, talán különösképpen. Az Arany Medál-díj éppen ezért nyújt lehetőséget arra, hogy mindenki leadhassa szavazatát arra a művészre, akiről úgy gondolja, kiemelkedő munkát folytatott az idei évben. Legyen az adott alkotó színész, színésznő, filmrendező, író, költő – nyugodtan küldje el jelöltjének nevét az aranymedaldij@gmail.com címre.

Az Arany Medál-díj idei évi elismertjeinek neve egy szűkkörű rendezvény keretében, a díjazottak jelenlétében kerül ismertetésre 2014 decemberében. A sokadik éve megszavazott közönségdíj eképpen a legközvetlenebb formát választja a közönség és a művészek közötti kapcsolat áthidalására.

Az alábbi kategóriákban várjuk jelöléseit november 29-ig:

Az év írója
Az év hazai színésze
Az év hazai színésznője
Az év színésze
Az év színésznője
Az év rendezője
Az év szereplőgárdája
A legígéretesebb fiatal tehetség díja
Életműdíj

Mészáros Márton

Szavazzon az Arany Medál-díjra!

Szavazzon az Arany Medál-díjra!

Neil Patrick Harris vezeti az Oscar-gálát

2014. október 16.

Neil Patrick Harris amerikai színész, az Így jártam anyátokkal című népszerű szituációs komédia-sorozat sztárja vezeti jövőre a 87. alkalommal megrendezésre kerülő Oscar-gálát, jelentette be a művész 2014. október 16-án.

A 41 éves Neil Patrick Harris amerikai színész saját maga jelentette be a hírt, miszerint a jövő évi Oscar-díjkiosztó műsorának ő lesz a házigazdája. A népszerű sorozatsztár egy videót töltött fel a Twitter közösségi oldalra, amelyben a “Benne vagyok!” válasszal teszi le a telefonját, majd a hűtőjére kifüggesztett bakancslistáján bekarikázza az Oscar-gála vezetését. A művész korábban már a színházi előadások Oscarjának számító Tony-díj átadási ünnepséget is vezette, akárcsak a legrangosabb televíziós elismerések, az Emmy-díjak gáláját.

A legtöbb alkalommal, szám szerint tizenkilencszer, a néhai Bob Hope amerikai komikus vezette az Oscar-gálákat. A leghíresebb házigazdák között találjuk Billy Crystal, Johnny Carson, Jack Lemmon, Whoopi Goldberg, Steve Martin és Ellen DeGeneres nevét is.Az Oscar-gálát 2015. február 22-én tartják meg a hollywoodi Dolby Színházban.

Mészáros Márton

Neil Patrick Harris amerikai színész

Neil Patrick Harris amerikai színész

Ikrek lesznek a monacói trónörökösök

2014. október 14.

II. Albert monacói uralkodó herceg hitvese, Charlene hercegné ikreket vár, erősítette meg a sajtóban megjelent találgatások igazságtartalmát a hercegi udvar 2014. szeptember 12-én.

A Monacói Hercegség 56 éves uralkodója, II. Albert és nála húsz esztendővel fiatalabb egykori olimpiai bajnok úszónő felesége, Charlene hercegné 2011-ben házasodtak össze, azóta pletykálnak arról, hogy a herceg többek között azért vezette oltár elé kedvesét, hogy legitim örököse születhessen, így halála után nővére, Caroline hercegnő és gyermekei helyett saját utódja örökölje a Grimaldi-ház hétszáz éves múltra visszatekintő trónját. Albert herceg korábbi házasságon kívüli kapcsolataiból már két gyermeke született, egy 22 éves leánya és egy 10 esztendős fia van, akik nem vele élnek.

A monacói palota közleménye a kettős gyermekáldás bejelentésekor nem tért ki arra, hogy mesterséges megtermékenyítés segítségével esett teherbe a hercegné. Amennyiben így van, a születendő baba lesz az első koronás fő, aki lombik programmal jött világra. Már maga az ikrek születése, sajátos helyzet elé állítja a monarchiát, ugyanis a hercegség alkotmányának 10. cikkelye szerint a primogenitúra értelmében a fiúgyermekek élveznek elsőbbséget. Amennyiben Charlene hercegné két fiúgyermeknek ad életet, az elsőszülött lesz a trónörökös, két kis hercegnő születése esetén ugyanez a forgatókönyv játszódik le, csupán azzal a különbséggel, hogy a lány csak addig lehet trónörökös, míg fiúutódja nem születik az uralkodónak.

Mészáros Márton

II. Albert monacói herceg és Charlene hercegné

II. Albert monacói herceg és Charlene hercegné