Kétség nem fér hozzá erős hátszelet ad az ember filmjének, ha Quentin Tarantino, a kultfilmek kétszeres Oscar-díjas rendezője ajánlja mégpedig azzal a szöveggel, hogy a 2013-as év legjobb filmje. Az izraeli thriller, a Csúnya, gonosz bácsik (Big Bad Wolves) történetesen ilyen alkotás.
Navot Papushado és Aharon Keshales izraeli rendezők közös filmjének, a Csúnya, gonosz bácsik-nak az eredeti héber címe azt jelenti: „Ki fél a farkastól?” Ebből lett a Big Bad Wolves, amellyel angol nyelvterületen forgalmazzák a filmet, azonban Magyarországon nem hagyták meg teljesen a mesebeli sejtelmességet, játékosságot. A film kezdőjelenetében fiatal lányokat látunk szépen fényképezett lassított felvételen játszani, kísérteties, figyelmet lekötő zene szól, majd eltűnik az egyik lány. Brutális kegyetlenséggel kínozták, majd erőszakolták meg, aztán levágták a fejét, testét pedig egy székre helyezve állították ki az erdő közepén.
Akármennyi kegyetlen maga a kivégzési rítus, a filmben ezek a képsorok nem jelennek meg, csak árnyaltan találkozunk a szörnyűségekkel. A Csúnya, gonosz bácsik egyik bizakodásra okot adó előnye, hogy hiába érződik Tarantino hatása, itt kevesebb vér ömlik a szereplőkből, mint a mester filmjeiben. A történet folytatásában egy gimnáziumi hittantanárra vetül a gyanú, akit egyszerre próbál egy ex-nyomozó és áldozatának apja vallomásra bírni. Itt azonban nem a szó fizikai értelmébe vett vallomásra vágynak, hanem a bosszú lebeg a szemük előtt. A férfi azonban következetesen mindent tagad annak ellenére, hogy elfogói lépésről lépésre végrehajtják rajta azokat a szörnyűségeket, amiket ő tett áldozatával – kivéve a szexuális közösülést. A történet erősségét az adja, hogy egy helyszínen, egy alagsorban játszódik, és nem több mint három férfi harca: ketten az igazságért, az elfogott pedofil pedig a saját igazáért, s ezáltal életéért küzd.
A Csúnya, gonosz bácsik azonban a beharangozás ellenére nem az igazán ütős filmek kategóriájába tartozik, de annyit el kell ismerni, hogy nagyon eszes film, és jó thriller. Európai szemmel különösen élvezetes izraeli alkotók filmjét látni izraeli helyszíneken, izraeli színészekkel és izraeli mentalitással. Habár ez csak egy rövidke mellékszál, valamelyest burkoltan megjelenik a zsidó állam kritikája is egy arab lovas közvetítésében, egyébként az egész filmet a sztereotípiák emberre gyakorolt hatásaiból építik fel. Azonban nem helytállóak a fekete komédiai műfajbesorolások, és nehéz meghatározni azt is, hogy ki a film főszereplője. Az először megismert aberráltságot sugalló külsővel megáldott tanár, akiről az alkotás első felében mindenki azt hiszi, ő a gyilkos, a második felében pedig már sajnálatot érzünk iránta. Netán a sablonos karakterrel felruházott „jó zsaru”, aki Piszkos Harry módjára önkényesen próbál igazságot osztani néhány teátrális jelenet és ripacskodás között, vagy éppen a Tzahi Grad nagyszerű alakításában megelevenedő Ghidi a főszereplő, akiben számos beteges hajlam fedezhető fel? Egyébként a filmet elsősorban a színészek viszik, némelyik jelenetben Ghidi és az apja egyszerűen remekelnek.
A Csúnya, gonosz bácsik egy olyan film, aminek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A története érdekes és feszültséggel teli, de ahhoz nem elég pörgős, hogy mindvégig magával vigye a nézőt. Mindenesetre a kamerakezelés és az egyediség adott, és ha valakinek a humora az átlagtól egy kicsit elhajló, még nevetni is tud, amikor felbukkan a főmániákus öreg apja, és beáll segíteni fiának a kínzásba.
Mészáros Márton