Nincs olyan generáció, aki ne ismerné Woody Allent és a munkásságát. Van, akinek csak az a bizonyos „zsidó fenegyerek”, de van akinek ennél többet jelent a neve; többszörös Oscar-díjas filmrendező, színész, író, forgatókönyvíró, filmproducer és zenész. És még ha mindez nem lenne elég, a világ egyik legjobb humoristája.
A grafomán Woody Allen éppen ír (A felvétel készítésének dátuma: 1996)
Ezúttal nem Allen magánéletéről és a szakmai munkásságáról, a kultuszfilmekké vált alkotásairól szeretnék szót ejteni, hanem a könyveiről. A magyar Carthaplius Könyvkiadó 2008-ban nem csak Woody Allen, hanem a jó humor kedvelőit is megörvendeztette azzal a négy könyvel, amit megjelentetett. A Na, ennyit erről, a Mellékhatások, a Tollatlan jószág és a Kész anarchia című gondolatgazdag kis könyvecskék közvetítésével megismerhetjük Woody Allen eddig hazánkban publikálatlan rövid novelláit.
Ezt a fent említett négy könyvet többször olvastam és a Kész anarchiát leszámítva, mindről csak pozitívumokat tudok mondani. A Kész anarchia esetében a cím mindent elárul; felkészíti az olvasót, hogy mire kell számítania a könyvet lapozgatva. Néhány történet már annyira képtelen és elcsépelt, hogy nem tud lekötni, viszont ebben a kötetben is vannak aranyat érő gyöngyszemek, mint például a Tévedni emberi dolog – lebegni isteni vagy a Meglepetés a Disney-tárgyaláson. Mindezek mellett a könyv tartalmaz olyan történeteket is, amelyek nem nyerték el a tetszésemet, azonban azok között is akad egy-két olyan sor, amelyen jót lehet nevetni.
A négy kötetben érdemes kiemelt figyelemmel fordulni az alábbi írások felé: Emlékezés Needlemanra, Élvborg a női mérlegen, Az elítélt, A Metterling-cédulák, A Schmeed-emlékiratok, Kopog a halál, A léha fráter, Az én védőbeszédem, A kérdés, A kuggelmans-epizód és a Halál.
Allen kisregényeiben gyakran visszatérő témák a lelki bajok, az emberi kapcsolatok, a halál, a szerelem, a szex, a zsidógyűlölet, a művészlét, a pesszimizmus és az élet nagy kérdései. Azonban az összes történetben van egy közös, ez pedig nem más, mint az abszurditás. Az összes kis humoros sztori egy abszurd komédia, amelyet nem tudsz úgy olvasni, hogy legalább egyszer-kétszer ne nevetnéd el magad.
Woody Allent lehet utálni, de nagyon szeretni is. Hosszú éveken ügyködött azon, hogy elnyerje bizalmunkat és kedves ismerősünkké váljon. És sikerült is neki. Talán a legnagyobb fegyvere a könyveinek az abszurditás és a tipikus “woodyallenes” gondolatmenetek. Csak olyan embereknek ajánlom a könyveit, akik képesek nevetni.
A Na, ennyit erről, a Mellékhatások, a Tollatlan jószág és a Kész anarchia című Woody Allen könyvek (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros Márton blogja 