Törőcsik Mari: „Virulok, mint a bazsarózsa”
Mészáros Márton interjúja Törőcsik Mari Kossuth-díjas színművésszel, a Nemzet Színészével
Törőcsik Mari színművész, a Nemzet Színésze Budapesten 2012. március 22-én (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros: Milyen gyakran szokott interjúkat adni?
Törőcsik: Mostanában nevetve azt mondom, hogy mióta kicsit „elmentem”, azóta másodvirágzásomat élem. Sohasem voltam elhanyagolva, de azóta, hogy visszatértem, nagyon sok munkafelkérést kapok. Az összes megkeresést próbálom elhalasztani, a márciusiakat áprilisra és így tovább. Most is csak azért ülök itt szembe magával, mert megígértem Önnek, hogy adok interjút. Máskülönben nagyon szép és jó dolog, hogy ebben a korban még ilyen érdekesnek találnak. Őszintén meg vagyok hatódva emiatt. Hiszen, nem vagyok már fiatal leány, és mégis ennyi szerep, meghívás, kitüntetés, interjú, beszélgetés….
Mészáros: Azt nyilatkozta, hogy túlhajszolta magát az utóbbi időben. Sikerült pihennie?
Törőcsik: Nem sokat, de sikerült. Negyven éve nem csináltam olyat, hogy végigdolgoztam a nyarat. Azóta is megállás nélkül dolgozok és dolgozok, s ez most jön ki rajtam.
Mészáros: Most hogy van, művésznő?
Törőcsik: Virulok, mint a bazsarózsa. A jobb kezem az egyetlen, amit nem tudok használni, egy színésznek pedig nélkülözhetetlen a keze. Viszont ennek ellenére nem állt meg az életem, megtanultam együtt élni vele. Mit ne mondjak, a kezem mostanában nagyon fáj valamiért. Remélem, hogy valamit tudnak majd vele csinálni. Én sajnálom a legjobban, hogy így tönkrementem.
Mészáros: Hogyan képes ilyen sokat vezetni a beteg kezével?
Törőcsik: Lecseréltem a kocsimat automatára, mert csak azzal tudok közlekedni már. Régen Saabom volt, most Opelem van. Igaz, vérzik is érte a szívem. Nem tudnék élni autó nélkül, muszáj vezetnem. Igaz, nem úgy vezetek, mint két kézzel, de így is el tudok menni bárhova. A lányoméktól kaptam Angliából egy kormányra szerelhető gombot, az segít a kormányzásban.
Mészáros: Mikor járt legutóbb Velemben? Köztudott, hogy ott van háza.
Törőcsik: Március elején lent voltam tíz napig, mert a Nemzeti főtitkárasszonya annyira kedves volt hozzám, hogy azt mondta: „Mari, muszáj egy picit pihenned, tíz napig te Velemen leszel!”.
Mészáros: Hogyan viseli az öregkort?
Törőcsik: Azt jól, inkább csak az elmúlás zavar. Leéltem az egész életemet, és olyan hamar elmúlt ez a pár évtized. Szeretek élni, és még szeretnék is sokáig! A korral meg ki foglalkozik? Én sohasem törődtem vele.
Mészáros: Milyen kérdések foglalkoztatják mostanában?
Törőcsik: Mindig más. Állandóan visszatérő gondolataim nincsenek, nincs olyan dolog, ami mindig nyomasztana. Aggódom a családomért, a férjemért, a gyerekeimért, a kollégáimért, de más nincs.
Mészáros: Sok fiatal tehetséggel játszik együtt a Nemzeti Színház társulatában. Gondolom neveket nem fog mondani arról, hogy kit tart a legtehetségesebbnek.
Törőcsik: Nem. Egyrészről olyan, hogy legtehetségesebb nincs, másrészről igazságtalan lenne kiemelni egy-két nevet, holott itt mindenki tehetséges a maga módján. Öreg vagyok már, és megvannak a magam rigolyái: nem viselem el a tehetségtelenséget, és az időpocséklást. Mindenki tehetséges, legfeljebb valaki sokkal kirívóbb, mint a társai. Máskülönben féltem a mai fiatal színészgenerációkat, nincs könnyű dolguk. Nem mondom, hogy nekünk, a mi korosztályunknak minden könnyen ment, de ebben a megváltozott mai világban nehezebb talpon maradni. Egyre többen vannak a szakmában, a Színház és Filmművészeti Egyetem csak úgy ontja ki őket, holott pénz meg egyáltalán nem is jut a művészetekre.
Mészáros: Van még valami, ami nem tetszik Önnek ezzel kapcsolatban?
Törőcsik: Talán csak az, hogy mindenki megpróbálja a saját emberét vinni, előre tolni.
Törőcsik Mari Kossuth-díjas színművésznő, a Nemzet Színésze, miután átvette tőlem az Arany Medál-díjat 2011. december 20-án (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros: A technika vívmányait mennyire használja?
Törőcsik: Mobilom van, tudok rajta telefonálni, és sms-t küldeni, leolvasni. És itt meg is állt a tudományom. Nem számítógépezek, nem laptopozok, nem internetezek.
Mészáros: Emlékszik valamire, azokból a napokból, amikor kómában volt?
Törőcsik: Már annyit beszéltem erről, hogy nem szeretném, ha ebben az interjúban is központi téma lenne. Ismert a történet: klinikai halott voltam, és csodával határos módon visszatértem. De a kérdésre felelve, látomásom vagy bármi ilyesmi nem volt, nem láttam azt a bizonyos fényt.
Mészáros: Valakitől azt hallottam, hogy Ön igazi túlélő.
Törőcsik (nevetve): Jaj, ez aranyos. Akik szeretnek, tényleg örülnek neki, hogy még itt vagyok. Simon Zoltán karmester mondta egyszer nekem, hogy igazi tűrő bajnok vagyok. Sok energiám van, mindent kibírok.
Mészáros: Milyen kompromisszumokat kötött a betegsége után?
Törőcsik: El kell viselnem a fájdalmat a kezem miatt, és le kellett tennem a cigarettát. Muszáj volt megígérnem, hogy egy slukkot sem szívok el, pedig előtte közel hatvan éven át szenvedélyem volt a dohányzás.
Mészáros: Sohasem szállt a fejébe a dicsőség?
Törőcsik: Egyáltalán nem. Bár dicséretben sosem volt hiány sem itthon sem külföldön; például tízszer voltam Cannesban, és a világ tizenkét Cannes-i életműdíjas színésznőjének egyike vagyok, s megkaptam az Arany Pálmát is. Magyar színésznőként büszke voltam az ilyen nagy díjakra, de mindig tudtam, hogy nem szabad elszállnom az ilyen jellegű elismerésektől sem.
Mészáros: Imádták a férfiak, azonban Ön nem tartotta kimagasló szépségnek magát.
Törőcsik: Így igaz, sohasem tartottam magamat valami földöntúli szépségnek. Nézze, ide jártam a budapesti Alkotmány utcai Közgazdasági Technikumba, s az egyik osztálytársam, Demény Mariann után minden fiú megfordult, velem pedig nem is foglalkoztak. Az biztos, hogy feltűnő szépség nem voltam soha. A ruha, a stílus és az elegancia persze csodákra képes.
Mészáros: Mit gondol, mégis miért dobogtatott meg ennyi férfiszívet?
Törőcsik: Kérdezzen meg néhány férfit, aki szerelmes volt belém. Mindenki mondhatja, hogy imád engem. Gátlástalanul mondhatják a szemembe, hiszen megtehetik. Amúgy megvallom, jól esnek a bókok is, de egy idő után az ember már nem foglalkozik velük.
Mészáros: A férje, Maár Gyula tavaly télen eltörte a jobb vállát, hogy van ő?
Törőcsik: Köszönöm szépen, most már sokkal, sokkal jobban van. Mondhatni „jó törésről” beszélhetünk az esetében, mert nem mozdult el semmi.
Mészáros: Szabó István egy brit színésznő, Helen Mirren főszereplésével forgatta le Szabó Magda Az ajtó című könyvének filmadaptációját. Olvasta a könyvet?
Törőcsik: Igen, gyönyörű könyv! Tudom, hogy most mutatták be a filmet.
Mészáros: Többen mondták, hogy Törőcsik Mari az egyetlen színésznőnk, akit el lehetne képzelni Emerenc szerepére. Megkeresték a szerep miatt?
Törőcsik: Felesleges már erről beszélni, hiszen végül Emerencet egy fantasztikus angol színésznő játszotta el a filmben. Ez a hölgy egy igazán kivételes, nagyszerű színésznő.
Mészáros: Elvállalta volna?
Törőcsik: Miért ne vállaltam volna el? Kétségkívül nagy munka lett volna, de örömmel játszottam volna el.
Mészáros: Milyen munkákra készül most?
Törőcsik: Még nem tudom mit hoz a jövő, próbálok kicsit visszavenni a tempóból. Jelenleg a Maladype Színházban, a Centrál Színházban és a Nemzetiben is játszom. A 2009-es kaposvári „búcsúelőadásom”, a Naphosszat a fákon című darab után azt hittem pihenni fogok, de tévedtem. Most már csak mellékszerepeket játszom, de ki tudja, mire bólintok rá egy rossz pillanatomban: állandóan hívnak színházba és filmezni is. Korai lenne még ezekről beszélni.
Mészáros: Idén nyáron nem fog dolgozni?
Törőcsik: Elég volt ebből a nagy hajtásból, nyáron pihenni fogok. Azt pedig még nem döntöttem el, hogy mit vállalok el a felkínált szerepekből.
Mészáros: A közelmúltban kerültek kalapács alá a “Fogadj örökbe egy macit!” kampány során hírességek által felajánlott tárgyak, játékok. Ön milyen plüssmackóval járult hozzá az akcióhoz?
Törőcsik: Amikor kritikus állapotban kórházban feküdtem az intenzív osztályon, akkor senki nem látogathatott a családtagjaimon kívül. Makk Karcsi [Makk Károly filmrendező – M.M.], aki nagyon jó barátom, beküldött nekem egy mackót, hogy vigyázzon rám. Amikor megkerestek a kampány miatt, rögtön felhívtam Karcsit, hogy nem haragudna-e meg, ha odaadnám a tőle kapott mackót. Azt mondta, mivel jó célt szolgál az ügy, megtiszteltetésnek venné.
Mészáros: Vissza szokta nézni az alakításait?
Törőcsik: A kritikákat néha elolvasom, de az alakításaimat sohasem nézem meg. Sőt általában a filmjeimet sem szoktam.
Mészáros: Tavaly átvette tőlem az általam alapított Arany Medál-díjat. Jelentenek Önnek az ilyenfajta közönségdíjak még valamit?
Törőcsik: Ne vicceljen már, persze, hogy jelentenek! Ez a legnagyobb elismerés, amit egy művész kaphat. Otthon ki is állítottam a díjat a többi mellé. Addig színész az ember, még a közönség igényt tart rá. Ha már nem kell a nézőknek, akkor megszűnt létezni.
Mészáros: Mivel tölti a szabadidejét?
Törőcsik: Úristen, erre nem lesz könnyű választ adni. Sok mindennel el vagyok maradva: gyalogolok, teszek-veszek, olvasok, próbálok délutánonként pihenni. Mindig kitalálok valamit, sohasem ülök csak úgy tétlenül.
Mészáros: Miket olvas mostanában?
Törőcsik: Perpillanat egy Ingrid Bergmanról, az Oscar-díjas svéd színésznőről szóló életrajzi könyvet olvasok, de amikor így be vagyok fogva, mint most, akkor gyakran csak előveszek egy Maigret könyvet, és elolvasom egy nap alatt. Nyáron lesz időm bepótolni az irodalmi elmaradásomat is.
Mészáros: Látott valami olyan filmalkotást, ami igazán elnyerte a tetszését?
Törőcsik: Nem igazán, inkább azt szeretném magának mondani, fájlalom, hogy ennyire lenézik az embereket: főműsoridőben mindenféle szemetet játszanak a tévék, és az értékes filmek pedig csak éjjel mennek.
Mészáros: Szokott még izgulni előadás, interjú előtt?
Törőcsik: Beszélni nem szeretek, kicsit feszélyez a helyzet, hogy nekem szegeznek kérdéseket, és gondolkodási idő nélkül felelnem kell. Színházi előadás előtt már nem izgulok, az ember megszokja ennyi idő után, hogy a közönség is ugyanolyan ember, mint a színész. Az igazság az, hogy én mindig rossz vagyok a premiereken, de a tizedik előadás után beérek. Néha meg kérdezem magamat, hogy vajon szabad-e még ennyi idősen kilépnem a színpadra. De szerencsére a közönség mindig megnyugtat.
Budapest, 2012. március 28.
Törőcsik Mari színművésznő, a Nemzet Színésze Budapesten 2012. március 22-én (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros Márton blogja 