Ritkán készül olyan hollywoodi film, amely ne vetné el a sulykot valami olyasmivel, ami tökéletesen hazavágja a filmélményt. A Robert Downey Jr. és Robert Duvall kettősére építő A bíró (The Judge) egyszerre tud érdekfeszítő, humoros és megható lenni. Kritika.
Kifejezetten sokoldalú színész Robert Downey Jr., azonban az utóbbi időszakban meglehetősen egysíkúan választott szerepet. A hozzám hasonlóak számára, akik nem tudnak mit kezdeni a képregény-adaptációkkal, meglehetősen kevés lehetőség volt a jóképű színészt értékelhető produkcióban látni, ugyanis a szuperhős szerep mellett még bevállalta a jónak még nagy füllentéssel sem nevezhető Terhes társaság című kínos komédiát is. Hosszú évek várakozása után, most végre valóban nem csak a pénztárcájára hallgatva választott szerepet, ugyanis David Dobkin A bíró című emberközpontú – szégyenkezésre okot nem adó – drámájában szabályosan lubickol a szerepben.
Az alaptörténet szerint karaktere, Hank Palmer egy kimagaslóan sikeres és ebből kifolyólag öntelt ügyvéd, aki édesanyja halála után kénytelen hazautazni abba a kisvárosba, amelyben felnőtt. Ez a látogatás pedig egyet jelent azzal is, hogy öreg és házsártos apjával, a helyi bíróval találkozzon. Azonban kettejük között közel sem felhőtlen a viszony, így a találkozás nem marad súrlódásoktól mentes. Ebből a remek dramaturgiai alapszálból kiindulva követjük figyelemmel a fiú és az apa harcát, majd egy végzetes incidensnek köszönhetően jellemfejlődését, amely egyáltalán nem viszi el a filmet a giccs nyújtotta hívogató lehetőségek felé. Persze hatásos kifakadások, érzéki szónoklatok vannak a filmben, de nyílt egymásra borulástól, könnyben úszó szemektől és dörgedelmes hangon elzengett morális üzenettovábbítástól megkímélték a nézőt. (Leginkább a tornádó-jelenet során érződik a stílusosan széllel szembeni harc azért, hogy ezt a pozitívumot megőrizzék.)
A film két és fél órája során dübörög az élet: a cserbenhagyásos gázolás vádjával gyanúsított öreg Palmer incidensén keresztül szemlélve az eseményeket nem csupán egy bírósági tárgyalás elevenedik meg szemünk előtt, hanem figyelemmel követhetjük a büszkeségére (“szellemi örökségére”) lelkiismeretesen adó 42 éven át szolgáló bíró visszafogott belső harcát, az apa-fia ellentét fokozatos feloldását, illetve azt, ahogyan ennek folyamán a két főszereplő jellembeli változásokon esik át. A szép dicséret ellenére, a világért sem próbáljuk elhitetni, hogy A bíró nem egy cukormázba burkolt hollywoodi mese a családról, hiszen a film sem szégyelli ezt. Mi több, ilyen formában még elfogadható és mondhatni szinte teljességgel élvezhető, a bírálandó részek felett pedig könnyen felülemelkedik a néző, hiszen a dinamikus történet mellett két nagyszerű színész, Robert Downey Jr. és az Oscar-díjas Robert Duvall tisztességes játéka kárpótol. Előbbinek lassan minden rezdülését, gesztusát és megnyilvánulását ismerjük és szeretjük, elvégre valamilyen szinten mindig azt a képet mutatja filmvásznon, ami legjobban áll neki: vagyis ő az a jóképű, humoros, laza és kicsit kekec jampi, akibe mindenki belehabarodik. Talán még az övénél is nagyobb érdem a 83 éves Robert Duvall bátorsága, aki öregember lévén elvállalta ezt a komoly szerepet, amelyet szikáran megrázó őszinteséggel játszott el. Mindazt, amit a filmvásznon látunk, a Schindler listája című klasszikust is mesterien fényképező Janusz Kaminski lengyel operatőr aprólékos munkájának köszönhetjük.
Tulajdonképpen csak az nem világos, hogy David Dobkin rendező mit keres a produkcióban, ugyanis eddigi életművében még egy értékes(ebb) alkotásra sem leltünk. Viszont az ütős sztori, amelyet a Clint Eastwood színészi hattyúdalának számító Gran Torino című drámát jegyző Nick Schenk és A király beszéde című filmért Oscar-díjat nyert David Seidler írt, vagy a kivételesen jó színészek jelenléte (ugyanis a szintén Oscar-díjas Billy Bob Thornton és az Oscar-jelölt Vera Farmiga is a szereplőgárda része), vagy valami egészen más sarkallta arra, hogy teljes erőbedobással az alkotómunkának feszülve dolgozzon. Az eredmény pedig önmagáért beszél: egy átlagosnak számító családi melodráma, amely magába olvasztja a legjobb tulajdonságait a vígjátékoknak, a drámáknak és a nyomozós-bírósági krimiknek.
Mészáros Márton
A bíró (The Judge) című film plakátja
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?