Mészáros Márton blogja

Magyarországon és Európa számos országában Liberace neve nem sokat jelent. Azonban a tengerentúlon, Amerikában a neve valaha „brand” volt: ő volt az első modernkori szupersztár.

1919. május 16-án született Wisconsin államban, Władziu Valentino Liberace néven. Nevének helyes kiejtése: „liberácsi”, mivel édesapja olasz volt, édesanyja pedig lengyel. Születésekor ikertestvére meghalt. Liberace magzatburokban született, ami édesanya szerint biztosíték volt az ígéretes jövőre, hiszen számtalan kultúrában ez a későbbi “zseniség” jele. Liberace mama, Frances nem csak precíz és maximalista nő volt, hanem törődő édesanya, odaadó feleség. Mégis, kezdetben megfizethetetlen luxusnak tartotta fiuk zenei oktatását, amelyet így inkább a több zenekarban játszó édesapa forszírozott. Később azonban ott őrködött fia felett, amelynek eredményeképpen a kisfiú már négyévesen zongorázni kezdett, hétévesen már házi koncerteket adott. Liberace fiatalkora megpróbáltatásokkal vette kezdetét az 1929-33-as gazdasági válság idején. A család szűkös anyagi helyzetbe került, Liberace-t pedig számtalan atrocitás érte beszédhibája miatt, a környékbeli gyerekek pedig azért élcelődtek rajta, mert már fiatalon mindene volt a zongora: a sport helyett inkább főzött, vagy zongoradarabokat tanult.

Liberace amerikai zongorista, showman (1919-1987)

Korán felismerte, hogy a közönség elsősorban nem csak arra figyel, hogy mit és hogyan játszik. Rájött, hogy az is fontos, ki van a színpadon. „Egyvalamit kell kitalálnod, hogy sikeres legyél Amerikában: önmagadat! Ebben biztosan verhetetlen vagy és egyedülálló” – mondta az ifjú virtuóz s élete végéig e szerint is cselekedett. Liberace felbukkanásával új korszak vette kezdetét, a sztárt hisztéria és rajongás övezte, méghozzá olyan, amelyet zongorista addig nem tudott elképzelni. Hamar elérte, amire mindig is vágyott: a középpontba került. Előadásaira órák alatt elfogytak a jegyek, és egyre többet szerepelt a televízióba, így vált az Egyesült Államok első tévésztárjává. Színpadi műsorának elengedhetetlen része volt a ruházat: a csillogó-villogó kosztümök, a méregdrága bundák, ékszerek és azok az elmaradhatatlan aranygyűrűk, amelyek nem akadályozták abban, hogy gyilkos módra üsse a billentyűket. Liberace show-elemeihez tartoztak a szülei is, előre eltervelt hatásvadász módon édesanyját rendszerint mutatnia kellett a tévének koncert közben, aki fia összes koncertjére jegyet kapott. És, ami még inkább különccé tette Lee-t – merthogy barátai a kérésére így szólították – az az volt, hogy a dalok között mesélt magáról, viccelődött, vagy éppen ismertette véleményét egy-egy dologról. Noha számai leginkább klasszikusok voltak, de Chopin és Liszt mellett játszott boogie-woogie-t, szentimentális szerelmes dalokat, szalonzenéket, dzsesszt is, és a kor nagy slágereit is, mint például a Mack The Knife-ot, vagy a Hello Dolly-t.

Az évek során hírneve olyan nagyra dagadt, hogy 1958-ban saját televíziós műsort kapott az ABC televíziós csatornán. Fiatal korában néhány filmszerepet is játszott, karrierjének csúcsán pedig vendégszerepelt a The Muppet Show-ban, fellépett az Oscar-gálán is. 1954-ig közel félmillió példányban fogytak lemezei; legsikeresebb előadása, az Ave Maria önmagában háromszázezer példányban kelt el. Életében hat aranylemezt kapott, és az 1960-as és 70-es évek legjobban fizetett zongoristája volt.

Liberace és Scott Thorson a színpadon

Számtalanszor szemére vetették fényűzést és pompát kedvelő életmódját, királynői jelmezeit, sőt affektáló, nőies hangját is. Voltak lapok, amelyek finoman, vagy kevésbé finoman céloztak a homoszexuális hajlamaira, de ő rendre beperelte a szóban forgó sajtóorgánumokat és megnyerte a pereket. Éveken keresztül híreszteltette magáról, hogy párkapcsolatban él Sonja Hennie olimpiai, világ- és Európa-bajnok norvég műkorcsolyázónővel, akire később Hollywood is felfigyelt. Azonban az igazat már tudjuk: Liberace-t csak a férfiak érdekelték. Élete legkínosabb botránya volt, amikor korábbi alkalmazottja, Scott Thorson beperelte. A szegénysorból származó fiatalembert 19 évesen vette magához, ő lett a showman mindenese: titkárja, állatorvosa, sofőrje, showeleme és öt évig a szeretője is. (Thorson az idősödő ikon kedvéért még az arcát is átoperálta, hogy minél inkább hasonlítson Liberacera.)

1986 novemberében Liberace még színpadra lépett a New York-i Radio City Music Hallban. Ez volt az utolsó fellépése, bár az ezt megelőző huszonegy napban tizennyolcszor adott koncertet. Korábban még arra is vállalkozott, hogy egy nap során két hosszú előadást adjon. Azonban utolsó évében már csak az ágyat nyomta, legyengülve, kihullott hajjal szenvedett az AIDS-től, amelyet a férfipartnereivel töltött hancúrozások okoztak. Aztán egyszer csak tüdőgyulladás támadta meg, szervezete ennek már nem tudott ellenállni. Másságának végső bizonyítékára azonban még egy kis ideig várni kellett, mert publicistája és barátai nem voltak hajlandóak megerősíteni a sztár homoszexualitását. Betegségét sem ismerték el, végül felboncolták, és ezzel eloszlott a köd élete legnagyobb titka körül.

Egyedisége és különcsége talán jobban fent maradt, mint a zene, amit csinált. Mégis, egyesek szerint puszta holtteste is több tehetséggel rendelkezik, mint amivel a mai éneklőcsodák bírnak. Hiszen akármilyen ember volt Liberace, amit a színpadon művelt a zongorával, az páratlan teljesítmény.

(Steven Soerberg filmje, a Liberace életéről szóló Túl a csillogáson 2013. augusztus 22-én kerül a magyar mozikba.)

Mészáros Márton

Liberace amerikai zongorista, showman (1919-1987)

This entry was posted on 2013. augusztus 18. at 22:39 and is filed under Életrajzok, Média. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.