Reklámok

Archive for the ‘Életem’ Category

Költészet napja 2014

2014. április 12.

A tendencia azt mutatja, hanyatló érdeklődés van a költészetre napjainkban, azonban ez meglehetősen ambivalens kijelentés, ugyanis a művészetek, így a költészet is átértékelődött jelenükben, és közvetett formában is terjed.

Mert mi a költészet? A költészet, poézis görög eredetű szavunk, jelentése pedig alkotni, építeni, létrehozni valamilyen értéket. A költészet tartalmi meghatározása túlságosan összetett, így elrugaszkodva a földhöz ragadt megközelítéstől, költészet lehet minden, amit ember alkot. A költészet megnyilvánulásának újfajta módjai közül a legnépszerűbb a slam poetry, amely olyan alulról szervezkedő társaságból nőtte ki magát világhíres műfajjá, amely semmiféle formai követelményre nem tart igényt, és gyakorlója bárki lehet. A slam poetry múltja egyenesági múltja 1984-re vezethető vissza, amikor Marc Smith, egy angol építőipari munkás, önjelölt költő barátaival felolvasó estet szervezet legkedvesebb klubjukban. Később több rímeket farigcsáló csapatot is meghívtak, és versennyé változott a találka, ennek hatására a 2010-es évek elejére a világ összes országába rendeztek már slam poetry-bajnokságokat, Magyarországon a nevezés megkezdésének napján betelik a nevezési lista.

Ez is azt mutatja, hogy Magyarországon a slam poetry az elmúlt évek során nagy népszerűségre tett szert, összehozott egymással a hasonló, ám valamelyest mégiscsak más műfajban tevékenykedő rappereket, önjelölt költőket és hivatalos poétákat is. A slam poetry sokban hasonlít az élőbeszéd ritmusosságát követő úgynevezett „projektív verseket” alkotó beat költők munkásságához, és nem kell merev szakmai szabályokat követni, ezért tucatnyi fiatal számára ez a legkézenfekvőbb út gondolataik, mondanivalójuk szóba öntéséhez. Veszélye azonban, hogy gyakran trágár és szleng kifejezések is helyet kapnak a szövegtengerben. Személyes véleményem szerint célja mindenesetre elérte sikerét, az alapkoncepció rendkívül jó és ösztönző, de ahogyan Harold Bloom brit irodalomkritikus – aki a „művészet halálának” titulálta e műfajt –, úgy én sem gondolom, hogy komoly művészeti ág lehet valaha is. A slamet nem tartom költői műfajnak (nem is az), elsősorban a rappel tudnám párhuzamba állítani, mintsem a költészettel, igaz azt hozzá kell tenni, hogy számos képviselője akad, aki kötettel is jelentkezett már, és aki minden műfajban eredményes tud lenni, gondoljunk csak Simon Márton, Závada Pál, Kemény Lili költők művészetére.

A 20. század elejétől a legtöbb nyelv irodalmában felbukkanó haikuk is egyre népszerűbbek, amely szerintem elsősorban rövidségük és formai kötetlenségük miatt vonzóak sok írni vágyó számára – többek között Tomas Tranströmer Nobel-díjas svéd író-költő is jelentetett meg saját haiku-kötetet. Amerikában évekkel ezelőtt egy férfi helyezett el a forgalomirányító táblák mellé általa írt négysorosokat, hogy ezzel népszerűsítse költészetét, és egyesek számára a falfirkák is költészet részei lehetnek.

Összefoglalóan, legnagyobb fájdalmamra azt kell írnom, a jelen nem kedvez a valódi költőknek, koszorús költőink kora lejárt. A versek népszerűsége csökkeni látszik, kevesebbet vesszük kezünkbe József Attila, Ady, Kosztolányi és társainak köteteit, és a diákok már nem rajonganak úgy egy költőért, mint nagyapáink Petőfiért, szüleink pedig például Pilinszkyért, vagy Faludyért, azért a vers tovább él. A magyar nyelv a világ egyik legszebb nyelve, ezen a nyelven született és erre a nyelvre fordított verset olvasni egyaránt tud katartikus élményt nyújtani, de ápolni kell a nagy költők életművét, és segíteni az új generációkat hangjuk megtalálásában és lehetőséget teremteni számukra, hogy azt nívósabb közegben is megmutathassák.

Mészáros Márton

Emily Dickinson Tollas kis jószág a "remény" című műve

Emily Dickinson Tollas kis jószág a “remény” című műve

Reklámok

A Premier és a Ridikül magazinban jelentem meg

2014. április 11.

A héten három különböző felületen is megjelent írásom, egy népszerű internetes irodalmi magazin mellett két nyomtatott sajtótermékben olvashatóak írásaim.

A Premier művészeti folyóirat 2014/tavaszi lapszáma a héten jelent meg [jelenleg 3500 példányban – MM.], az igényes kulturális lap hasábjain két cikkel debütáltam. Öreg színész nem vén színész címmel készített összeállításomban olyan nyolcvan év feletti színművészekről írtam, akik még játszanak, a lap filmrovatában pedig A színpad a Gravitációé címmel háromoldalas írásom jelent meg a márciusi Oscar-díjkiosztóról, illetve egy általam készített felvétel is helyet kapott a mostani számban.

Ifjúságunk egyik szépséges bálványa Tordai Teri volt, akit néhány napja viszontláthattam a filmvásznon. Egy rendkívül sokoldalú és tehetséges fiatalember – a Premierben most két írással is debütáló -, Mészáros Márton hívott el Fakulás című filmjének bemutatójára. Márton filmjében egy beteg, idős asszonyt játszik Tordai, de a történet nem az öregségről, hanem a toleranciáról szól. Egy pasaréti kávézóban viszonylag gyakran összefutok a művésznővel, és az a bölcs derű, amellyel tudomásul veszi az idő múlását, úgy gondolom konzerválta szépségét” – írja rám nézve hízelgő sorait Kárpáti Tamás főszerkesztő a tavaszi szám bevezetőjében, amellyel igazán meglepett és boldoggá tett. 

Személyes hangvételű, különleges interjúm jelent meg nagyapámmal, Mészáros Sámuellel, Magyarország legidősebb pályakezdő költőjével a Könyvesblog irodalmi portálon Ki kell írni a fájdalmat magamból címmel, 2014. április 10-én, csütörtökön pedig megjelent a piacon még valamennyire frissnek számító Ridikül magazin legújabb száma, amelyben Bordán Lili hollywoodi magyar színésznővel készített interjúm olvasható.

Mészáros Márton

A Premier magazin 2014 tavaszi lapszáma

A Premier magazin 2014 tavaszi lapszáma

 

 

Népszava-gyakornok vagyok

2014. március 31.

Március utolsó előtti hetében hivatalosan is elkezdtem dolgozni a Népszava újságíró gyakornokaként, méghozzá a számomra leginkább kézenfekvőbb rovatnál, a kultúránál.

A nagy múltú, 137 éves politikai napilap internetes felületén két cikkem jelent meg: Katonák a Tháliában valamint A 100 éves Hrabalra emlékeztek címmel előbbiben az Orlai Produkció és a Budapesti Tavaszi Fesztivál közös darabjáról, a Katonák című műről írtam egy előzetest, utóbbiban pedig a száz esztendeje született Bohumil Hrabal cseh íróról emlékeztem meg. Az első nyomtatásban megjelent írásom egy mínuszos hír volt a Békés Pál-irodalmi díjról, amely a lap március 29-én megjelent számában volt olvasható.

Számomra óriási megtiszteltetés, hogy egy ilyen nívós lapnál sajátíthatom el a szakma alapjait.

Mészáros Márton

A Népszava 1934-es lapszáma (Fotó: Mészáros Márton)

A Népszava 1934-es lapszáma a lap szerkesztőségben (Fotó: Mészáros Márton)

Mi fán terem a gyerek?

2014. március 17.

Napi kérdésünk: mi fán terem a gyerek? Ezt a képet március 15-én, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc kitörésének évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésekről távozón készítettem az utcán. Mielőtt bárki is megijedne, ez a srác nem vesztette el hozzátartozóit a tömegben, csak úgy gondolta, föntről jobb a rálátás.

Mészáros Márton

Mi fán terem a gyerek? (Fotó: Mészáros Márton, 2014.03.15)

Mi fán terem a gyerek? (Fotó: Mészáros Márton, 2014.03.15)

Autóbalesetben halt meg a tehetséges fiatal

2014. március 6.

Jövőre végzett volna a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában az a 18 éves fiú, aki a múlt héten tragikus kimenetelű autóbalesetet szenvedett. Malek Andrist egy egész iskola gyászolja.

Malek András tizennyolc éves végzős diák volt a Pesthidegkúti Waldorf Iskolában, barátai szerint rendkívül kedves és jófej srác volt. A fiú nagyon szeretett zongorázni, az iskola rendezvényein is fellépett, és rendkívül jó tanuló volt. Társai abszolút maximalistának és céltudatosnak írták le, amikor autóbalesetet szenvedett február 25-én, akkor is éppen arra az egyetemre tartott, amelyet kinézett magának. A súlyos baleset akkor történt, amikor egy tűkanyarban kisodródott a járműve, és az ütközés következtében magára döntött egy beton lámpaoszlopot, ami a kocsija tetejére esett, közvetlenül a fiú testére. Sorsa innentől kezdve meg volt pecsételve: agylapi fejtöréssel szállították kórházba a rohammentők, és az eredeti tervek szerint mesterséges kómában szerették volna tartani, de csak lélegeztető géppel -öntudatlanul – élhetett volna tovább. Február 28-án leállt a szíve, és örökre elment.

A Waldorf-iskola internetes holnapján “Malek Andris örök emlékére” címmel jelent meg egy fénykép a 18 éves fiúról, amelyen éppen zongorázik. Négy évvel ezelőtt, 2010 tavaszán egykori osztálytársam, Tóth Kristóf hunyt el 15 évesen egy kerékpáros balesetben, amely nem az ő hibájából következett be.

Mészáros Márton

Malek András (1995-2014)

Malek András (1995-2014)

Nyílt levél Kolosi Péterhez, az RTL Klub programigazgatójához

2014. február 16.

Nyílt levél Kolosi Péterhez, az RTL Klub programigazgatójához

Tisztelt igazgató úr,

Magamat – a saját értékeim kihangsúlyozása, vagy esetleges túlértékelése nélkül – az átlaghoz képest értelmes, érdeklődő és a világra nyitott fiatalnak tartom, ezért nem tartom összeegyeztethetőnek világképemmel, hogy szó nélkül átsikoljak az RTL Klub Való Világ című műsorának tartalma felett. Előre le kívánom szögezni, nincsenek irreleváns elvárásaim, nem szeretném megváltani a világot levelemmel – bár egy normális világban az lenne a helyénvaló, hogy a szóban forgó műsort el sem indítják, vagy a nézői tiltakozás nyomására leveszik a műsorról.

Mert miről is van szó? Hatodik szériáját indították el a Való Világnak, állati szinten lévő értelmi képességgel rendelkező, vagy éppen teljesen idióták főszereplésével. Az emberben már a puszta tény is felkeltheti az izgalmat, hogy néhány fiatalember és ifjú hölgy egy tágas luxusvillában, a televíziós kamerák árgus tekintete közepette ki tudja kinek a pénzén élik a maguk kis sivár, létfenntartásra és csupán néhány nem kifejezetten szellemi értéket felvonultató örömszerző tevékenységre redukálódott életét. Erre van igény, mert milliós nézettséggel rajtolt a műsor első epizódja – de legyen szíves elárulni nekem, miért gondolják, hogy a lakosság viszonylag elenyésző százalékán kívül Magyarországot ez a szenny érdekli? A lényegen azonban ez mit sem változtat, van és kész. Ha kell, ha nem, bámuljuk a szép villát és a villalakókat, amint magas intelligenciájukkal elkápráztatnak minket, és ingyen végig hemperegnek a rendelkezésükre bocsátott luxusingatlan földjén. Jogos válasz lenne az Önök részéről, hogyha nem tetszik az RTL II. előfizetős csatorna műsora, akkor csak meg kell ragadnunk a távkapcsolót, és átváltanunk egy másik televíziós adóra. Bárcsak ennyi lenne a probléma!

Ülök az iskolában, és hála az Önök népbutító valósága miatt, kénytelen vagyok a tanórák szüneteiben hallgatni a villalakók szegényes kis világának történéseit, a vitatkozásokat arról, hogy mennyire megrendezett, vagy sem a show, hogy az egyik osztálytársam az Önök csatornájánál dolgozó apja miként éli meg a Való Világ felvételeit, szerinte mennyire komplett idióta VV Akárki, vagy éppen csak adja-e a hülyét VV Ikszipszilon. Az osztályközösségem tagjai mi mást kiabálnának át a terem egyik végéből a másikba, mint ellenkező véleményüket a villa falain történtekről, a padtársak pedig mi mást mutogatnának egymásnak az okostelefonjaikon, mint az előző részeket, a szereplők kirohanásairól készült „mémeket”, vagyis az embertől emberig terjedő humoros internetes tartalmakat, vagy a szereplők múltját leleplező cikkeket. Vásárra viszik a bőrüket ezek a szereplők, de van-e tényleges értéke ennek? Ha valaki elmegy a műsor szereplőválogatására, akkor annál lejjebb már nem süllyedhet morálisan. De visszatérve a műsor tartalmára, nem azzal van a bajom, hogy valami szórakoztatónak szánt, átlagos emberekről szóló műsor készül milliókból, hanem az, hogy ez a show nem több, mint egy mesterien kitervelt, tudatos IQ-rombolás, és nézettségépítés. Hiszen ha valamit el lehet sajátítani a „VV-ből” akkor az nem más, minthogy szexelj eszement módjára a beköltözésed utáni második napon, beszélj olyan ocsmányul, amilyen mocskosul csak tudsz, és viselkedj a legprimitívebben! Mindezek mellett a műsort erőteljesen átlengi a „mit csináljak unalmamban életérzés”, ami elég elkeserítő fiatal, jórészt húszas éveik elején járó szereplők esetében.

Azonban azt ne higgye bárki, hogy azzal kimaradt a valóságshow-lázból, hogy nem nézi a műsort. Az ember nem tud úgy felmenni a Facebook közösségi oldalra, hogy ne találkozna a műsorral kapcsolatos megosztásokkal, és nem kell ahhoz feltétlen a Blikk és a Bors bulvárlapok hangzatos, ám nulla hírértéket tartalmazó szalagcímeit bámulnia, hogy az újságárusok standján ne találkozna „Sötét titok derült ki Aurélióról”, vagy „VV Charlotte szexmunkás volt” címmel. Már megbocsássanak, mégis miért kell eufemizmust használni a ribanc megnevezés helyett, amikor köztudott az „500 palim volt” bemutatkozással indító hölgy esetében, hogy a testéből élt éveken keresztül. Ez a műsor az elmúlt és jelenlegi szériáival tucatnyi olyan látszathírességet kreált, akiket Puskin csak úgy írna le, mint hősét, Anyegint aki „henyeségre, haszontalanságra ítéltetett” egész élet során. A Való Világnak és a hasonlóan „színvonalas” Éjjel-Nappal Budapest című realitynek köszönhetően az újságok, a televízió, a rádió, a gálák és minden egyéb médiafelület (sőt még a közélet) elengedhetetlen szereplői lettek a műsor egykori prostijai, fenegyerekei, akik ma modellkedésből, DJ-zésből, de ténylegesen csak a nevükből élnek. De hiába is próbálnám megérteni, hogy miért kell ilyen műsornak működnie, amelynek nézői a még formálható, ki nem fejlett (és egyre vészesebben süllyedő) értékrenddel rendelkező fiatalok. Kár, csak ennyit tudok írni. Ma még megértik sokan, de mit fog ez a vélemény jelenteni a VV 25-on felnövő nemzedék számára?

Szívélyes üdvözlettel,

Mészáros Márton

Való Világ?

Való Világ?

Egy szent pápa ellopott vére

2014. február 9.

Sajtójelentésektől függően két vagy három huszonéves, kábítószerfüggő fiatalt vettek őrizetbe az olasz hatóságok, miután január végén ellopták II. János Pál pápa ereklyéjét az aquilai San Pietro della Ienca templomból, majd annak értékéről mit sem tudva, elhajították azt.

Az olasz hatóságok több tucat rendőr hathatós közbenjárásával néhány nap alatt megtalálták a néhai II. János Pál pápa ereklyéjének darabját, amelyet egy kereszttel együtt tulajdonítottak el. A pápa vérével átitatott szövetet egy garázsban találták meg a nyomozók, a kegytárgy kissé megrongálódott a lopás során.

A hamarosan szentté avatandó lengyel pápa vérét őrző ereklyéből az egész világon három van, a vérrel átitatott mostani darab pedig abból a kabátból való, melyet 1981. május 13-án az ellene elkövetett fegyveres merénylet során viselt a pápa. A II. János Pálhoz köthető kevés ereklye miatt különösen nagy értéke van az ellopott, majd szerencsére megkerült anyagnak. Az ehhez hasonló, fél világ által tisztelt ereklyéket a hívők nagy becsben tartják, zarándokok milliói keresik fel ezeket a tárgyi emlékeket a világ összes pontján. Egy templomba betörni, és onnan eltulajdonítani bármit is, éppolyan nagyfokú tiszteletlenség, mint obszcén szavakat hangoztatni, vagy szeretkezni a templomban, még akkor is, ha az illető nem hívő. Az pedig különösképpen felháborító, hogy a tolvajok egyszerűen elhajítják a szóban forgó pápai vért tartalmazó emléket.

Sokak szerint éppen a szentek vérének, csontjainak, koponyáinak, vagy egyéb ereklyéinek tisztelete miatt morbid a katolikus egyház, de az a gúnyolódás, ami a kegytárgy ellopása és megkerülése körüli időszak óta kezdődött a különböző nyilvános felületeken – leginkább a világhálón –, az megint csak sértő a világ legrégebbi egyházának híveire nézve. Számomra, és szerintem minden jóérzésű ember számára bunkóságnak minősül azzal viccelődni, hogy a katolikusok vérmániája olyan, mint egy rossz vámpírfilm, vagy azt írni, hogy „elvágtam a kezem, betekertem egy zsepivel. Ezennel felajánlom az Egyháznak, hogy ne maradjon üresen az a tartó.” Számomra azért is meglepőek a gúnyolódások, mert az egyházat 27 évig vezető pápa kétségkívül az utóbbi évszázadok három legjelentősebb és legnépszerűbb szentatyáinak egyike, tisztelői között pedig számos olyan személy akad, aki más felekezet tagja. Anélkül, hogy bárkire is rá kellene erőltetnünk véleményünket, vallásunkat, illene tiszteletben tartani a másikat. Talán, akkor nem lenne olyan a világ, amilyen.

Mészáros Márton

A II. János Pál pápa vérét tartalmazó kegyhely betört ablaka a aquilai San Pietro della Ienca templomban

A II. János Pál pápa vérét tartalmazó kegyhely betört ablaka a aquilai San Pietro della Ienca templomban

110 éves a legidősebb magyar férfi

2014. január 30.

Tortával és nótaszóval köszöntötték 110. születésnapja alkalmából Gallai Rezsőt, Magyarország legidősebb férfiját a Lepke utcai átmeneti gondozóházban Győrben 2014. január 28-án, egy nappal a születésnapja előtt. A bácsi 106 évesen költözött az otthonba.

Gallai Rezső 1904. január 29-én született Szombathelyen. Lelencgyerekként nőtt fel, majd lovászfiú, zsoké, suszterinas, cipész, házmester, később újságíró lett, és kilencvenéves koráig visszajárt dolgozni utolsó munkahelyéhez, a vízművekhez. 2010-ben lett az ország legidősebb férfi állampolgára. Magyarország eddigi legidősebb személye, a 111 évet élt Kudász Jánosné Guba Ilona (1902-2013) tavaly hunyt el, halála óta Gallai hazánk második legidősebb állampolgára. 

Egy nappal a kerek születésnapja előtt, tucatnyian köszöntötték Gallai Rezsőt az otthonban rendezett ünnepségen. Az ünneplők között volt egyetlen unokája, valamint Borkai Zsolt, Győr polgármestere, és néhány olyan munkatárs is, akikkel még nyugdíjas korában dolgozott együtt. Az igazság az, hogy azok a munkatársak, akik még a nyugdíjazása előtt dolgoztak vele, már nem élhetnek, mert Gallai Rezső 1964-ben vonult nyugdíjba.

A kiváló tudatnak örvendő Gallai Rezső már csak járókerettel tud közlekedni, de továbbra is aktív és vidám, és csupán a reggeli és esti tisztálkodáshoz igényli a nővérek segítségét. A szupercentenáriussal először 2011-ben készítettem interjút, akkor Matusz Károly fotóriporter is elkísért a látogatásra, de Rezső bácsi hosszú életének árnyoldalait mutatja, hogy a nála szinte félévszázaddal fiatalabb fotóművész időközben elhunyt, akárcsak második fia is. Habár Rezső bácsi elsősorban a múltat képes tisztán felidézni, a 110. születésnapja előtt tett látogatásomkor emlékezett a korábbi interjúnkra és beszélgetéseinkre, közös fényképünk pedig el van helyezve az otthon falán. A Gallai Rezsővel készített interjúm február elején jelenik meg egy nyomtatott hetilapban.

Mészáros Márton

A 110 éves Gallai Rezső, Magyarország legidősebb férfija Győrben 2014. január 19-én (Fotó: Mészáros Márton)

A 110 éves Gallai Rezső, Magyarország legidősebb férfija Győrben 2014. január 19-én (Fotó: Mészáros Márton)

Kamarás Iván és Lukáts Andor a medencében – A győztes forgatása

2014. január 15.

A győztes című magyar kisjátékfilm egy olimpiai bajnok úszóról szól, aki nehezen viseli, hogy elmúltak felette az idők, ezért fejébe veszi, hogy minden nap leússza egykori rekordját. A fiktív karakter, Kovács István két híres magyar színész, a Jászai Mari-díjas Kamarás Iván és a Kossuth-díjas Lukáts Andor alakításában elevenedik meg a filmvászon.

A film forgatása január közepén ért véget, az öt és fél napos forgatás legtöbb jelenete a BVSC uszodában zajlott, de jelentetek vettek fel a Császár-Komjádi uszodában is. Géczy Dávid rendező vezetésével az alkotók az 1980-as moszkvai olimpiát rekonstruálták, ehhez több tucat statiszta segédkezett, köztünk e sorok írója is. A jelenetek felvétele meglehetősen szokatlan időpontban volt, este tizenegy órától hajnali hatig tartottak a főjelenetek felvételei. A győztes története Farkas Dániel operatőr ötlete alapján készült. Géczy Dávid, a film rendezője eképpen emlékszik vissza erre: „Már régóta Podmaniczky Szilárd Szép magyar szótár című művéből adaptálgatunk. Ezek általában három-négy sorok, tulajdonképpen csak egy gondolat, amelyet kibontottunk játékfilmbe. Előző filmem, a Vér és tűsarok is egy ilyen szószedetből lett felépítve. A győztes úgy indult, hogy Dani írt nekem egy oldalt, és Laska Pállal együtt írtam ebből egy konkrét forgatókönyvet, amelyet legvégén még egyszer átírtam egy kicsit Lukáts Andor és a saját kiegészítéseimmel.”

A győztes című film forgatása a Császár-Komjádi Uszodában, Budapesten 2014. január 8-án (Fotó: Mészáros Márton)

A győztes című film forgatása a Császár-Komjádi Uszodában, Budapesten 2014. január 8-án (Fotó: Mészáros Márton)

Az alkotás egyébként a Magyar Média Mecenatúra támogatási programjában 8 millió forintos támogatás kapott, producere pedig Skrabski Fruzsina dokumentumfilm-rendező, aki a Biszku Béláról szóló Bűn és büntetlenség, valamint az Elhallgatott gyalázat című filmet jegyzi rendezőként. A korábban újságíróként dolgozó Skrabskinak A győztes lesz a produceri debütálása.

A győztes főszerepét, a bajnok fiatalkori énjét Kamarás Iván alakítja, aki profi úszókkal vette fel a versenyt a forgatáson, és a legtöbb jelenetet ő maga végezte. Habár ez mindenki számára megterhelő, Iván az egyik legsportosabb és legjobb kondícióban lévő színművészünk, rendszeresen úszik gyermekkora óta, édesapja pedig eredetileg úszó és atléta volt. Az egyik forgatási napon, még akkor is a vízbe vetette magát hajnali négy órakor, hogy megfelelő kondícióban legyen, amikor nem is kellett volna. A Los Angeles és Budapest között ingázó 41 éves színész egyébként nagyon élvezte a forgatást, és örült, hogy egy általa olyan nagyra tartott pályatársával dolgozhatott, mint Lukáts Andor. A rendező szerint mindkettejükkel nagy élmény volt dolgozni, Kamarás Iván játszotta az előző filmje, a Vér és tűsarok főszerepét is, amely a 2012-es Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál Short Film Corner elnevezésű szekciójában részt vett a franciaországi rangos filmes mustrán és a Los Angeles-i Film Marketen. „Andorral sokáig magázódtunk, de ez egy kölcsönös érdeklődésbe változott. Hihetetlenül nyitott volt, sokat tett hozzá a karakteréhez” – summázta benyomásait Lukáts Andorról Géczy Dávid.

A 32 esztendős rendező, aki a Pázmány Péter Katolikus Egyetem kommunikáció-média és esztétikai szakán végzett, körülbelül tíz éve foglalkozik filmezéssel: amatőrfilmekkel kezdte, aztán tévéműsorokat, reklámfilmeket, dokumentum és kisjátékfilmeket kezdett el rendezni, de néhány videoklipet is alkotott már. Két rövidfilmje a Filmszemlén került bemutatásra, a legutóbbi alkotása pedig a Filmünnepen. „Mindig úgy csinálok filmet, hogy az nekem is tetsszen – nem arra gyúrok, hogy fesztiválon nyerjen, de ha nyer, akkor természetesen nagyon örülünk” – mesélt a jövőről Géczy, aki azt is elárulta, hogy a filmnek a fesztiváloztatás előtt lesz egy nyilvános bemutatója is Budapesten, és szeretné, ha a tévé is vetítené a körülbelül negyedórás alkotást.

Mészáros Márton

A győztes című film forgatása a Császár-Komjádi Uszodában, Budapesten 2014. január 8-án (Fotó: Mészáros Márton)

A győztes című film forgatása a Császár-Komjádi Uszodában, Budapesten 2014. január 8-án (Fotó: Mészáros Márton)

Karácsony, a szeretet ünnepe

2013. december 23.

Karácsony, a szeretet ünnepe. Azonban úgy tűnik, mintha az utóbbi években nem a feltétel nélküli szeretet, hanem az ajándékok ünnepe lenne, és eltűnt belőle a meghittség. A minap egy hatalmas bevásárlóközpontba tévedtem, ahol eszméletlenül nagy tömeg volt, mindenki ajándék után vadászott, és a karácsonyi vendégváráshoz, a szentestéhez válogatott hozzávalókat. A megpakolt kosarak és bevásárlókocsik között az ember elveszettnek érezte magát. Pedig nem a karácsony nyelte el az embert, hanem az ember nyelte el a karácsonyt. 

A helyzet még közel sem visszafordíthatatlan. Vannak szép számmal, akiknek többet jelent a karácsony egy átlagos ünnepnél, akik nem érik be műfenyővel, akik nem csak a divat miatt díszítik fel otthonukat, akik nem csak gúnyt űznek belőle, és akik a népszerű elektronikai eszközök helyett személyesebb ajándékot vesznek. Mert bizony akadnak olyan ajándékozók is, akik a karácsony előtti hónapokban is figyelik a másik elejtett szavait, feljegyzik emlékezetükben, hogy mi az a tárgy, aminek örülne, de saját maga biztosan nem áldozna pénzt rá, vagy nem fér bele az idejébe, hogy megszerezze magának. 

Olvasóimnak és családjaiknak ezekkel a gondolatokkal kívánok Boldog Karácsonyi Ünnepeket!

Mészáros Márton

Boldog Karácsonyt!

Boldog Karácsonyt!