Juhász Anna irodalmi szervező, kulturális menedzser az irodalom szerelmese, aki eltökélten hiszi, a költészet hatalom. Igaza is van, a kultúra, a vers hatalmas érték, talán értékeit elszóró, rohanó világunkban még nagyobb, mint egykoron volt. Most lehetőségünk nyílt bepillantást nyerni Anna másik oldalába is, amelyet a divat határoz meg.
Ménesi Market címmel lakásvásárt hirdetett meg saját budai otthonába, amelynek keretei között egy kellemes nyári szombaton kiárusítja nem használt ruháinak többségét. Anna elkezdte kiválogatni ruhatárának mélyéről (talán nem is olyan mélyről) azokat a ruhákat, amelyeket eladásra kínált, és szép sorjában lefényképezte őket, vagy előkeresett olyan fotókat, amelyen az adott ruhakölteményt viseli (jobb modellt még csak mondani sem tudunk), és feltöltötte őket a közösségi oldalra. Hihetetlen sebességgel csatlakoztak a kezdeményezéshez érdeklődők százai, a képek pedig ezreket értek el az internetnek hála. Amikor szombaton tíz órakor „megnyit” a ruharablási esemény, már néhányan fél órája válogatnak a ruhák között, Karafiáth Orsolya költőnő pedig már előző nap részt vett egy „elővásáron.” Mire a hivatalos kezdési időpont után fél órával megérkezem, már lányok tucatjai vannak abban a két szobában, amelyet Anna a ruhák és a vásárlósereg rendelkezésére bocsátott. Akárcsak egy igazi butik: fogasok, ruhatartók tucatjai, több száz ruha, mellények, ingek, alkalmi felsők, negyven cipő és ékszerek mindenütt és a vásárlásba belemelegedett hölgyek.
Hogyan értesült ez a sok ember a lakásvásárról, teszem fel a kérdést. Facebookról, jön a válasz, hiszen Anna eseményeiről közel kétezer ismerőse elsősorban onnan informálódik. Hogy mi az első benyomása a vásárra érkezőknek? Pici döbbenet, amiért a házigazda egyáltalán megválik ruháitól, másrészről nagy öröm, mert mindenki tudja, hogy Annának csak jó ruhái vannak, és mindenki imádja, ahogyan öltözködik. Persze a zsákmányolási szellem is dolgozik minden nőben, hiába olyan a női agy, hogy megvesz szinte minden ruhát, amibe beleszeret, de gyakran nem hordja egy alkalomnál többször. Anna kiárusításának okát firtatva a jelenlévők azt állapítják meg, Anna annyira közösségi ember, hogy semmi érdekes nincs abban, hogy otthonában rendez vásárt ruháiból. Meg ez amúgy is egy jó vásárlós, igazi csajos program, meg vicces is ilyen apropóból együtt lenni, mondják. Az érintett viszont azt meséli, a divat nagyon régóta jelentős szerepet játszik az életében az irodalom mellett, de csak a divattal foglalkozni számára nem „vált be” – egyszerre tartja ugyanis fontosnak a külső és a belső szépség megteremtését. Nem szokta hirdetni, de egy időben Olaszországban személyi stylistként is dolgozott, ami annyit tesz, hogy (a nagyobb butikokhoz hasonlóan, ahol külön arra alkalmaznak embereket, hogy személyre szabva segítsenek a vevőknek öltözékben, stílus megtalálásában) Anna is igényre szabottan foglalkozott számtalan női vásárló ruhatárának és stílusának kialakításában. Budapestre hazaköltözve az irodalom átvette a vezetést Anna életében, de magánemberként megmaradt a vásárlási szenvedély – a ruhák, cipők, táskák felhalmozását élvezheti most a sok barátnő és látogató.
„Ezeket a ruhákat, amiket most eladok, nem hordom. Többen találgatták már, mi áll a háttérben, de nem költözöm, és mégcsak el sem utazom. Bár nagy ma a forgatom a házban: teljesen véletlen, hogy a lakásommal szemközti szomszéd éppen ma költözik be! Az évek alatt rengeteg ruhát halmoztam fel, sokat csak fellépésekre vettem, ezek szinte mind csak egyszer voltak rajtam. Az előző héten volt az utolsó rendezvényem, és most rájöttem, hogy szeptemberig nincs több. Azt hiszem már függő vagyok, így csináltam egyet magamnak” – összegzi Juhász Anna a folyamatot, amely ide vezetett. Időközben csak jönnek és jönnek az emberek, még angolul beszélő vevő is akad, de Jónás Vera Londonban élő énekesnő és Czinkóczky Csaba újságíró, filmes is megfordul a vásáron. Egyedül a roskadásig pakolt könyvespolcokat hiányolom Juhász Ferenc Kossuth-díjas költő lányának lakásából, de választ kapok: az alkalmi öltözőnek használt hálószoba rejti a könyvesboltnyi mennyiségű köteteket, a nagy könyvtár pedig a szülőknél maradt.
Mészáros Márton
2014. július 4. - 11:01 |
hadd emeljem ki a poszt legszebb mondatait:
“Igaza is van, a kultúra, a vers hatalmas érték, talán értékeit elszóró, rohanó világunkban még nagyobb, mint egykoron volt.”
“(…)olyan a női agy, hogy megvesz szinte minden ruhát, amibe beleszeret, de gyakran nem hordja egy alkalomnál többször.”
csodálatos!