David Cronenberg a Veszélyes vágy (A Dangerous Method) című filmjével kétségtelenül valami maradandó értéket szeretett volna közvetíteni, de ebbe még a kanadai rendező bicskája is beletört. Christopher Hampton brit szerző a saját színdarabját dolgozta át filmforgatókönyvvé, és ez igencsak meg is látszik a végeredményen. A kamaradarab-ízű filmben jószerivel semmi sem történik, és ami történik, az is olyan érdektelenül van megvalósítva, hogy a film végére éber néző nem marad.
A történet két világhírű pszichiáter, Carl Gustav Jung és Sigmund Freud különös barátságát meséli el, amely akkor romlik meg visszafordíthatatlanul, amikor felbukkan egy Sabina Spielrein nevű hölgyemény. A lelkileg súlyosan sérült 18 esztendős lány először Jung, majd Freud tanítványa lesz, és szép sorjában mindent felforgat maga körül.
A forgatókönyv igencsak monoton és kidolgozatlan lehetett, ha ilyen filmet hoztak létre belőle. Talán lehet, hogy maga a téma volt ennyire érdektelen, és emiatt bukott el az egész film. Mert amúgy nem lenne rossz film a Veszélyes vágy, ha valami kis színt, életet vittek volna a történetbe. Már maga a fenekelős jelenet is annyira szánalmas, hogy nem tudjuk eldönteni, hogy nevessünk vagy sírjunk rajta. Őszintén szerintem még az Operabarátok Egyesületének tagjait sem köti le majdnem két órán keresztül két pszichológus végtelenségig tartó szakmai vitája.
Keira Knightley brit színésznő a Veszélyes vágy (A Dangerous Method) című film egyik jelenetében
A film pozitívuma, hogy remekül ábrázolja az emberi viszonyokat. Habár felületes, ám annál emberibb képet kapunk Jung és Freud viszonyáról, arról, ahogy a fiatalabb apjaként, úgyszólván a mesterként tiszteli Freudot, valamint Jung és Sabina szenvedélytől duzzadó kapcsolatáról. A karakterek nincsenek jól felépítve, nem tudjuk elhinni a színészeknek, hogy hús-vér embereket látunk. Inkább olyan hatást keltenek a szereplők, mintha csak kartonból kivágott emberi alakok mozognának és beszélnének. Legtöbbször hiteltelenül hat az egész, a színészek egyáltalán nem ástak le a karakterek mélyére, s még csak meg sem próbálták megismerni az általuk életre keltett figurát.
Az alkotás jó oldalához sorolandó, hogy a korhű öltözékek és helyszínek segítenek elhitetni velünk, hogy valójában az 1900-as évek legelejének nyugodt, békés korszakában járunk. Az operatőri munka szintúgy szép, azonban a vágást és a befejezést illetően már kevésbé pozitív kép él bennem a filmről.
A film legkiemelkedőbben teljesítő szereplője Viggo Mortensen, aki beérett olyan zseniális színésznek, hogy egy mozdulattal és puszta arcjátékával képes legyen uralni az egész filmvásznat. A Carl Jungot megformáló Michael Fassbender alakítása semmitmondó, nagy csalódás. A női főszerepet alakító Keira Knightley láthatóan mindent megtesz dühkitöréseivel és grimaszolásával azért, hogy megerősítsen bennünket abban, hogy csak úgy duzzad benne a drámai véna. Erős alakítás tőle, amelyre méltatlanul sütötték rá a túljátszottság bélyegét. A fiatal színésznő álomszép, és mégis milyen borzasztóan visszataszító tud lenni.
Ha a film nem igaz történetet dolgozna fel, és nem olyan szép helyeken játszódna, mint Zürich vagy Bécs, akkor nem lenne több egy átlagos filmnél. Így is kevés választja el attól, hogy azzá váljon.
Mészáros Márton
Keira Knightley brit színésznő és Michael Fassbender ír-német színész a Veszélyes vágy (A Dangerous Method) című film egyik jelenetében
Mészáros Márton blogja 
2012. április 8. - 15:15 |
Vontatottnak valóban vontatott film… Egyszer nézhető. A színésznő valóban igazán szép! 🙂