Az Amerikai pitek-filmek mára kultuszfilmekké váltak, szinte egyetlen fiatalokról szóló, hasonló kaliberű film sem örvend olyan közkedveltségnek, mint az első, 1999-ben bemutatott Amerikai pite. Azóta készült jónéhány folytatása az első résznek, de az eredeti film olyan magasra tette a mércét, hogy azt semelyik utódja sem érte el. Az Amerikai pite: A találkozó (American Reunion) azonban végre megidézi az igazi, belevaló Amerikai pitéket. Úgy, ahogy azt kell: haladva a korral.
A 2012-es filmnél, immáron 13 évvel az első rész bemutatója után, az alkotók rájöttek, hogy a mostani nézőkhöz máshogy kell állni, mint az ezredforduló előtt. Az, ami vicces volt akkor, nem feltétlenül humoros ma is. A jellegzetes stílus megmaradt, de már nem a szüzesség elvesztésén van a fő hangsúly, és ha lehet ilyet mondani az Amerikai pitét emlegetve, akkor kevesebb gusztustalankodás van benne. Természetesen a fő stílusjegyek megmaradtak: szex, buli, pia elengedhetetlen kelléke a filmnek. Persze csak annyi, amennyi belefér egy harmincas életébe. Az eredeti film gimnazista női szereplő időközben megöregedtek és anyakorba léptek, így szükség volt néhány új „jócsajra”. A felhozatala nem hagy maga után kivetnivalót, szép lányokban most sincs hiány.
Megöregedett az a korosztály, akik még moziban látták az első pitéket, és szerencsére az alkotók figyelembe vették az idő múlását is. Éppen ezért, az eredeti szereplőkkel forgatták le a mozit, és ez igazán sokat dob a filmen. Szimpátiát kelthet a nézőben, hogy nem csak ő, hanem a film szereplői felett is elszállt az idő. Máskülönben jó érzés látni ezt a sok szimpatikus figurát is, akik az évek során belopták magukat a szívünkbe.
Jason Biggs, Alyson Hannigan, Thomas Ian Nicholas, Chris Klein, Seann William Scott, Eddie Kaye Thomas, Mena Suvari, Tara Reid, Jennifer Coolidge és Eugene Levy, a film főszereplői megmaradtak ugyanannak a karakternek, amelyként megszoktuk őket. Egyikőjük esetében sem beszélhetünk nagy alakításról, mindenki a saját formáját hozza: viszont nincsenek jók, sem rosszak. A kőbunkó Stifflert alakító Sean William Scott figurája a legárnyaltabb karakter. Minden negatív tulajdonsága ellenére szimpatizálunk Stifflerrel, s a végén még azt is elnézzük neki, hogy szokásához híven a film nagy részében már az idegeinkkel játszik.
Ne essünk túlzásokba, a film művészi értéke igencsak alacsony, és a történet színvonala sem szárnyal az egekben. A film célcsoportja nem kifejezetten az intelligens humor kedvelője, de ennek ellenére kellemes szórakozást, másfél órás önfeledt nevetést garantál. Az Amerikai pite: A találkozó méltó befejezése a szériának. Bízok benne, hogy nem készül folytatás. Az mindent elrontana! A film egyik szereplőjének szavait idézve: nem élhetünk örökösen a múltban. Itt az idő valami újra, viszlát Amerikai pite!
Mészáros Márton
Amerikai pite: A találkozó (American Reunion)
Mészáros Márton blogja 
Hozzászólás