2012. május 11-étől a YouTube videómegosztón lehet megtekintetni az Emberség című rövidfilmet. Az általam rendezett 8 perces kisfilm főszerepeit Bicskey Lukács, Puskás Samu és Szigethy Hanna alakítja.
A film forgatókönyvét Simon Tamással, az alkotás operatőrével közösen írtam. Az Emberség közönségdíjat kapott a 6. BIG Diákfilmfesztivál márciusi díjátadóján. Nagyon érdekelnek a vélemények, negatív és pozitív kritikák!
Mészáros Márton
Mészáros Márton blogja 
2012. május 13. - 07:54 |
Tetszett
általában igaz. hogy szükség lenne hasonló rövidfilmekre a hazai közszolgálati tv-ben, (mert ezeket talán a sorozat kedvelők is végignézik) , hogy a többség kitekinthessen a sorozatok világából…
2012. május 14. - 13:35 |
Bizonyos amerikai filmekre először 1946-ban egy francia kritikus, Jean-Pierre Chartier alkalmazta a harmincas-negyvenes évek francia detektív-irodalmából és filmművészetéből kölcsönzött kifejezést Az amerikaiak is csinálnak sötét filmeket című cikkében. Franciaországban a háború alatt nem vetíthettek amerikai filmeket, ezért 1946 során egyszerre kerültek a mozikba azok a bűnügyi munkák, amelyek az előző pár évben viszonylag kis számban készültek Amerikában: Dupla kártérítés (1946), Laura (1944), Gyilkosság, édesem (1944), A bérgyilkosok (1946), A postás mindig kétszer csenget (1946), A hosszú álom (1946) és mások. Egyidőben és nagy mennyiségben sokkal látványosabb volt ezeknek a filmeknek az egységesen furcsa hangulata és sajátos elbeszélésmódja, mintha évente egy-két film érkezett volna elbújva a többi amerikai film tömegében.Ez azonban nem jelenti azt, hogy a film noir kategóriája kritikusi koholmány. Ebben az időben valóban megjelent valami Amerikában, amit a franciák észrevettek.
Hogy a film noir műfaj-e, stílus-e, erről nincs megállapodott filmtörténészi vélemény. Még az sem világos, hány filmről beszélünk. Egy filmográfia szerint négyszázkilencven film noir készült 1942 és 1956 között. A film noirról szóló könyvek közül azonban egyik sem hivatkozik húsznál többre. Néhány dolog azonban általánosságban mégis elmondható erről a filmcsoportról. A film noir bűnügyi vagy gengszterfilm. Tipikusan expresszionista fényhatásokat használ, és a történetek hangulata többnyire nyomasztó. Nagyon gyakran szerepel bennük egy vagy több nőfigura, akik veszélyeztetik a férfifőhőst. Ezen túl a film noirok nagyon különböznek egymástól.
Ehelyütt mégis megpróbálok kibontani egy olyan elbeszéléstani sajátosságot, amely e csoport legfontosabb tagjaira jellemző, és amely magyarázatot adhat arra, miért fordultak az ötvenes éveknek a modern filmet teoretikusan előkészítő francia filmkritikusai a film noir felé. Ez a sajátosság a zárt akció-reakció rendszer felbomlása, ami egyik útja annak, ahogy a klasszikus elbeszélés áthágja saját határait, és egy olyan eljárást vezet be, amely az akció modern ábrázolásának egyik legfontosabb tényezője lesz: ez az „akció-reakció eltolás”. Általánosan elfogadott nézet, hogy a film noir történetek rendkívül komplikáltak, gyakran első látásra érthetetlenek, és néha logikailag elmaszatoltak vagy megoldatlanok. A film noir történetek olyan sebességgel bonyolódnak, annyi fordulat történik, és annyi szereplő vesz részt bennük, hogy a néző, a főhőssel együtt, nagyon gyorsan eltéved a viszonylatok dzsungelében. Amint Alexandre Astruc megjegyezte: „Ebben az új művészetben maga a nyomozás, a logikai elem szinte teljesen eltűnik a vér és a kínzás történetei mögött.” Ez annál is inkább figyelemre méltó, minthogy a film noir a gengszterfilm műfajából fejlődik ki, amely természetesen kötődik a bűn és a nyomozás logikájához. Azonban a film noirral hasonló változás következett be, mint a detektívregényben Dashiel Hammett után. Ahogy Jacques Siclier fogalmazott: „Hammett a hagyományos detektívtörténetet a bűnügyi kalandregénnyel helyettesítette, egy olyan műfajjal, amelyben a cselekményt nem a rejtély megoldása szervezi, hanem inkább egy sor erőszakos, véletlenszerű esemény. (…) Kik ezeknek a kalandoknak a hősei, és mit akarnak? – olyan kérdések ezek, amelyeket a szerző ritkán válaszol meg.”