Egyáltalán nem szokványos film A holló (The Raven). Műfaji besorolását illetően talán konspirációs, misztikus thriller lenne, de szégyenérzet nélkül ráaggathatnánk az életrajzi film címkét is, hiszen a legtöbb életrajzi alkotás csak az adott művész életének egy bizonyos szakaszára összpontosít, mindesetre a teljes életét, születéstől halálig ritkán mutatja be.
A holló a cím ellenére se nem Edgar Allen Poe 1845-ben megjelent népszerű verse, se nem az 1994-es kultuszfilm, A holló (The Crow) újbóli adaptációja. A történet fiktív, bár dúskál a valós eseményekben. A helyszín az amerikai Baltimore, ahol Edgar Allan Poe leélte az életét, s hol nem csak lakóháza hanem, sírja is található. Az 1840-es évek vége felé járunk, és sorra ütik fel a fejüket a morbid gyilkosságok a városban. A normális emberi gyomor számára nehezen megemészthető halálesetek kivitelezése enyhén bizarr, akárcsak Poe hátborzongató történetei. Az összefüggés nem a véletlen műve, a gyilkos ugyanis tudatosan hajtja végre azokat a mesterien kiötlött gyilkosságokat, amelyek az író sötét, ám annál csavarosabb fantáziájának szüleményei. A nyomozásban természetesen a gyilkosságok legjobb ismerője, maga Edgar Allan Poe is részt vesz, aki emiatt végre olyan művet képes alkotni, amely elnyeri a kiadó tetszését is.
A film forgatókönyve ötletes, egyáltalán nem ad okot arra, hogy a néző azt hihesse, hogy némelyik jelentet csak nagy nehézségek árán tudtak feltölteni tartalommal. A nyitójelenet nagyszerű, tele van feszültséggel, viszont a történet beindítása már kevésbé ment zökkenőmentesen. Finoman szólva az első fél óra lehetett volna érdekesebb, de a történet előrehaladtával a lassúfolyású sztori gyorssá lesz. A történet egyébként Poe novelláira épül, hiszen innen merítették az emberöléseket.
A legendás író-költőt mondhatni egy olyan színész alakítja, akit nem tartunk a filmtörténelem kiemelkedő egyéniségének: John Cusack ezúttal többet ad bele, mint amit megszokhattunk a családi filmekből, s habár vannak jó jelenetei, összességében olyan üresnek hat a jelenléte, mintha egy beszélő kartondobozt látnánk. Viszont mégis azt kell mondanom, hogy egy nála ismertebb színész nem feltétlenül lett volna jobb választás.
Az író szerelme és annak édesapja éppúgy kitalált, mint a többi karakter. A szép Alice Eve, és a szerep kedvéért szakállat növesztő Brendan Gleeson nagyszerű választás volt a mellékszerepekre, éppen annyit vannak a vásznon, amennyi indokolt. Nem többet, nem kevesebbet. És ha már a szereplőket méltatjuk, nem sikoltatunk el a férfi felett, aki halálnak öltözve vágtat be a bálterembe: Fancsikai Péter néhány éve még Tiborként szerette volna Gregor Bernadettet meghódítani, most viszont már egy nemzetközi filmben tűnik fel, akárcsak Haumman Máté vagy Tálos József.
Említésre érdemes, hogy a film létrejöttének jelentős százaléka magyar érdem, hiszen a filmet Budapesten forgatták. Talán éppen emiatt nehezen is tudtam elvonatkozni a szembetűnő magyar helyszínektől.
A film felvázol egy elképzelést Poe rejtélyek övezte halálról. Edgar Allanre 1849. október 3-án Baltimore utcáin, egy padon ülve leltek rá. Az író nem volt olyan állapotban, hogy elmondja megtalálójának, hogy mi történt vele, ezért kórházba szállították, de ott sem javult az állapota. Négy nappal később huny el, halálának pontos körülménye tisztázatlan, de az esetleges okok között feltűnt a masszív alkoholizmusa, a túlzott kábítószer fogyasztás, agyhártyagyulladás, epilepszia, kolera, szifilisz, agyrázkódás, veszettség, agyvérzés, szívroham és mérgezés is. A holló nem hagyja a fantáziánkra a befejezést, szinte az egész film eköré épül.
Nehezményeztem a rendezői munka hiányosságait, az ausztrál James McTeigue láthatólag nem teljes odaadással dolgozott a filmen. Talán ha több energiát fektet bele, akkor a film hibái kiküszöbölhetőek lettek volna. Az elképzelés, hogy Poe a saját maga által megteremtett műfajnak és műveinek a hőse legyen, remek és nem szokványos, de a kivitelezés már nem sikerült annyira jól, mint azt vártuk.
Mészáros Márton
A holló (The Raven) című film plakátja
Mészáros Márton blogja 
Hozzászólás