Ha láttál még elcseszett filmet… – valahogy így illene kezdeni mindenféle véleménynyilvánítást, kritikát az Universal Pictures A hófehér és a vadász (Snow White and the Huntsman) című filmjéről. Még hogy régi klasszikus új köntösbe bújtatva, ugyan már! Ez a film nem több egy pocsék, értelmetlen katyvasznál, amely habár keresi a fényre vezető kijáratot, nem találja meg. Sőt, teljesen ellentétes irányban keresgél.
A filmet rendezőként Rupert Sanders elsőfilmes direktor jegyzi, s talán nem is csak az ő vétke, hogy ennyire eltolták ezt a filmet, hiszen a forgatókönyvíró éppúgy bűnös a film sikertelenségében, mint a rendező. A színészeket nem okolom, elvégre az ő hibájuk csak az, hogy rábólintottak egy olyan szerepajánlatra, amire nem kellett volna.
A legfőbb kivetnivaló a filmben az, hogy kong az ürességtől az egész film, a néhol álomszerűnek ható történet zavaros, teljességgel értelmetlen és nem jól felépített. A Hófehért körülvevő világról süt a felszínesség és a kidolgozatlanság. A fantázia ahhoz kell igazán, hogy elhiggyük ez nem csak egy a forgatás miatt felépített díszletfalu és kastély, hanem ez az a valóság, amelyben a szereplők élik a mindennapi életüket.
Számomra meglehetősen sötét az egész film stílusa, nehéz eldönteni, hogy mi is volt valóban az alkotók célja. Egy családi mese? Mert annak borzasztó. Talán egy akció dús félig-meddig „fantasy film” létrehozása lehetett a cél, ahhoz viszont minden alapanyagot tökéletesen használtak, kihozva belőle a leglátványosabbat, amit csak lehet.
A film csak úgy halmozza a hibákat, már a cím körül is rejtélyek vannak. Egyáltalán mi értelme volt átnevezni A hófehérke és a hét törpe című Grimm-mesét A hófehér és a vadászra, ha a vadásznak teljesen elhanyagolható szerep jutott, és a hét törpe (akiből a filmben eggyel több van) pedig jelen van?
A főszerepet alakító Kristen Stewart karakterén semmiféle érzelmi változás nem megy végbe, az ő esetében eleve badarság bármiféle érzelemről beszélni. Hiszen ennek a lánynak olyan rezdületlen és kifejezéstelen arca, mint egy kőszobornak. Szintén vétek volt szegény Hófehérkét sereget vezető, páncélba bújtatott harcos szűzként ábrázolni. A Chris Hemsworth által megformált izomtól duzzadó, macsó vadásznak a karakteréből sok mindent ki lehetett volna hozni, de sajnos az alkotók nem fektettek annál nagyobb hangsúlyt rá, mintsem legyen a filmben egy oda nem illő, teljességgel jelentéktelen karakter, akinek a férfias, kigyúrt testére nők ezrei nyáladzhatnak.
Charlize Theron nem az eszéről híres: ha éppen tudja, hogy melyik országban forgat, akkor az már félsiker. Jobb arról sem vitát nyitni, hogy mennyire megérdemelt az Oscar-díja, és mennyire jogos az a sok egekbe marasztalt dicsőítés a szépségéről. A színésznő meglepő módon nemet mondott a legendás Clint Eastwood J. Edgar című filmjének női főszerepére, és helyette belevetette magát Ravenna királynő megformálásába. Talán a mentségére szólhat, hogy az ő karaktere a leggondosabban kidolgozott figura az egész alkotásban. De ennek ellenére hosszútávon fülsértően idegesítőek ennek a kicsinyes, férfigyűlölő, hatalommániás gonosz királynőnek a kiborulásai.
A hófehér és a vadásznak semmi esélye sincs arra, hogy kitörjön az átlagosság ketrecéből. Lassú történetű, unalmas film, amelyre csak két dolog fog emlékeztetni: a vizuális effektek és Charlize Theron gonosz királynője, aki hol gyönyörű nőként tündököl, hol aszott öregasszonyként vergődik a földön. Azon sem csodálkozhatunk, ha évek múltával emlékezetünkben ez a mozifilm összemosódik más alkotásokkal, hiszen körülbelül egy tucat másik filmre hajaz.
Mészáros Márton
Kristen Stewart amerikai színésznő A hófehér és a vadász (Snow White and the Huntsman) című film egyik jelenetében
Mészáros Márton blogja 
2012. június 30. - 19:58 |
Nekem nagyon tetszet ez a film. A filmben lévő Ravenna nagyon szép.