Fodor Zsóka: „Talán mégsem olyan rossz ez a hetven”
Mészáros Márton interjúja Fodor Zsóka színésznővel, aki 1998 és 2009 között a Barátok közt Magdi anyusát alakította, azóta pedig a világot jelentő deszkákon kamatoztatja színészi képességeit. A művésznőt telefonon értem el, de megígérte, hogy a nyár végén személyesen is válaszol a kérdéseimre.
Fodor Zsóka színművésznő a Barátok közt című napisorozat Magdi anyusaként
Mészáros: 11 éven keresztül alakította Magdi anyust, van olyan alapkérdés, amit mindig feltesznek az interjú elején?
Fodor: Azt a kérdést, hogy van-e olyan kérdés… még nem tettek fel soha. Ötletes kezdés. Csak azt szokták kérdezni, hogy éreztem magamat Magdi anyusként, miért szálltam ki, visszajövök-e, és ezek az egy kaptafára készülő kérdések egy bizonyos idő után már unalmasak.
Mészáros: Nem zavarja, hogy mindig Magdi anyus a téma, és nem Fodor Zsóka?
Fodor: Amikor maga tényleg nagyon kedvesen és udvariasan megkért erre az interjúra, kicsit féltem, hogy Ön is olyan újságíró, aki csak a sablonokat kérdezi. Volt egy újságírónő, aki lejött az egyik vidéki színházba megnézni engem, de csak az előadásról kérdezett, mert arról olvasott, belőlem fel sem készült. Nem szeretem, ha egy interjú nyögvenyelős. Azóta, hogy 1998-ban a sorozatban kaptam szerepet, mondhatni több száz interjút adtam, és azóta, hogy 2009-ben ott hagytam a produkciót, továbbra is meg van a médiaérdeklődés, amiért nem győzök elég hálásnak lenni. Általában rólam írnak, és nem én mesélek magamról. Próbálok kitérni az interjúk elől, én már kinyilatkoztam magamat.
Mészáros: Elmesélné egy napját, vagy a napirendjét?
Fodor: Nagyon szívesen! Most úgymond vakáción vagyok, de tíz órára megyek egy úgynevezett üzleti megbeszélésre, majd kettőre jönnek értem kocsival, és Szarvasra megyek le, ahol a Békéscsabai Jókai Színház nyitó gálaestje lesz holnap. Ha nem Szarvason lennék, akkor a Négy férfi gatyában című előadásnak a következő állomására készülnék. A barátnőimmel, barátaimmal találkozok, akikkel évközben kevesebb alkalmam nyílt találkozni. Fodrászhoz megyek, bevásárolok. Unatkozásra még csak időm sincs.
Mészáros: A sorozat utáni távozása után miért pont a békéscsabai színházat választotta?
Fodor: Nekem Békéscsaba a szívem csücske! 1968-ban voltam először a Békéscsabai Színház tagja, majd 72’-ben lettem újra tag, végül 1979-ben 16 évre elszerződtem a Szegedi Nemzeti Színházhoz. Aztán feljöttem Pestre, ahol két évig szinkronból éltem. Tegnap néztem a tévében a Doktor Zsivágót, és el is felejtettem, hogy én abban is szinkronizáltam. Nem akarom untatni az egész életemmel, a lényeg a következő: még a sorozatban játszottam, amikor lementem Békéscsabára az egyik kolléganőm, Felkai Eszter jutalomjátékára, akivel annak idején nagyon sokat játszottam együtt. Akkor az újonnan kinevezett Fekete Péter színházigazgató megkérdezte tekintettel arra, hogy olyan sokan emlékeznek rám Békéscsabán, hogy nem volna-e kedvem ismét itt játszani a színházban. Azt mondta, hogyha találok olyan szerepet, ami beleillik a színház profiljába, ő örömmel bemutatja. Ez engem nagyon meghatott, de mondtam neki, hogy a sorozat miatt nem lehetne összeegyeztetni. Aztán amikor kiléptem a Barátok köztből, lementem megint, és akkor megint kérdezte az igazgató úr, hogy gondolkoztam-e. Ekkor mondtam neki, hogyha még mindig fent áll a kérése, szívesen elfogadnám a felkérést. Egyetlen kikötésem az volt, hogy olyan szerepet szerettem volna játszani, ami még köszönőviszonyban sincs Magdi anyussal, akit én nem tagadok meg. Az első szerepem így lett a Csárdáskirálynő című operett Cecília grófnője. Ez 2010 októberében volt, de az előadásnak olyan sikere lett, hogy huszonkét alkalom helyet harminckétszer kellett eljátszani. Csak azért ennyiszer, mert ez egy nagy operett nagy zenekarral és millió díszlettel. Mindesetre nagy átváltozás volt ledobni Magdi anyus otthonkáját, és átvedleni sminkbe, vörös parókába és primadonnaként viselkedni, táncolni és énekelni.
Mészáros: És mi következett ezután?
Fodor: Az igazgatóúr megint feltette a kérdést, hogy mit szeretnék a nagy siker után. Rávágtam, hogy valami olyan szerepet szeretnék eljátszani, ami köszönőviszonyban sincs a Csárdáskirálynő Cecíliával. Dürrenmatt világhírű műve, Az öreg hölgy látogatása volt a következő darab, amelyben szerepet kaptam. A címszereplő öregasszonyt alakítom, ami igazán „veretes” szerep. Idén január 13-tól láthatták a nagyszínpadon a nézők. Úgy néz ki, ősszel még tárgyalások vannak egy új darabbal kapcsolatban.
Mészáros: Publikus, hogy melyik lesz ez a darab?
Fodor: Különböző tárgyalások zajlanak a jogokról, de azt elárulhatom, hogy a Hat hét, hat tánc című színdarabról van szó, amelyet sikerrel játszanak a fővárosban Kulka János és Vári Éva főszereplésével. Ez egy viszonylag új darab, Amerikában talán öt éve mutatták be, de hatalmas siker a világ minden országában. Ha minden terv szerint halad, októberben lesz a premier.
Mészáros: Ha össze kellene hasonlítania, milyen érveket és ellenérveket tudna felhozni a fővárosi élet és a vidéki élet kapcsán?
Fodor: Hadd udvaroljak egy kicsit, ezt a kérdést még sohasem tették fel nekem. Gratulálok hozzá, fogós kérdés. Nagyon sok különbség van. Ha lemegyek Békéscsabára hat hétig próbálok, ez az idő számomra nyaralás. Hiába kell nagy főszerepet tanulnom, számomra ez kikapcsolódás. Kaptam Békéscsabán egy gyönyörű nagy lakást terasszal, szemben a színház épületével. Másrészről nagyon szeretem a békéscsabaiakat, baráti kört is kialakítottam velük. Itt legalább nem találnak meg olyan telefonok az újságoktól, amiket nem szívesen veszek fel. Jókat eszem, igazán jól alszom, remek kollegákkal vagyok körülvéve, akikkel kölcsönösen szeretjük egymást. Nekem ez valóban maga az idill, a sikerről nem is beszélve.
Mészáros: Magánemberként Ön mindig odafigyel az eleganciájára, külsejére. Hiúnak tartja magát?
Fodor: Nem tartom hiúnak magamat, mert például sohasem sminkelem magamat, ha utcára megyek – csak a számat szoktam néha kifesteni. Nem szeretek sminkelni, kozmetikushoz járni, én magamnak akarok megfelelni, ha elmegyek egy olyan eseményre, ahol megjegyzik hogyan nézek ki. Szeretek szépen öltözködni, de csak a magam örömére. Ez azóta van bennem, amikor még nem volt pénzem, egyébként imádok túriból öltözködni. Volt olyan, hogy egy rendezvényen valaki ugyanabban a ruhában ült, mint, amit én is viseltem. Tisztára, mint Elizabeth Taylor és Gina Lollobrigida, persze nem hasonlítom magamat ilyen nagy sztárokhoz, de ez olyan kényelmetlen volt nekem, hogy haza is mentem. Annyiban talán mégis hiúnak tartom magamat, hogy egyedi ruhát szeretek felvenni. Ilyeneket lehet találni elegáns second hand üzletekben is. Az embereket szeretem megtisztelni azzal, hogy szépen felöltözök.
Mészáros: Kinek szeretne tetszeni?
Fodor: Most meg fog lepődni, Kalamár Tamásnak, a Barátok közt producerének szeretnék tetszeni sokszor, vele még mindig nagyon jó barátok vagyunk. Múltkor elvitt engem Szentendrére, de gyakran elmegyünk vacsorázni is. Mérhetetlenül szeretem őt, és büszke vagyok rá, hogy még a sorozatból való távozásom után is megmaradt ez a jó barátság kettőnk között. Balogh Edina esküvőjén nagyon tetszettem neki, s az ő dicsérete boldoggá tesz. És persze azt is el kell mondanom, hogy természetesen Edinának is szerettem volna tetszeni.
Mészáros: Mit gondol, meddig lehet egy sorozatot úgy készíteni, hogy színvonalas maradjon?
Fodor: Jó kérdés, hű de jó kérdés. Hát komolyan sajnálom, hogy nincs időm személyesen találkozni. Én szerintem, ha például a Dallast, vagy a Dinasztiát, a két maratoni sorozatot vesszük alapul, akkor akár még évtizedekig lehet csinálni a Barátok köztöt. Tudja, ezt a sorozatot tizennégy éve 1,5-2 millió ember nézi naponta, s addig még fent lehet tartani az emberek érdeklődését, addig a Barátok közt menni is fog. Én azért léptem ki a sorozatból, mert nem akartam még nyolcvan évesen is Magdi anyus lenni. Még most is hiszek abban, hogy amikor nyolcvanéves leszek, akkor is fog futni a sorozat. Figyelembe véve a gazdasági válságot, a jelenlegi pénzügyi helyzetet, akkor ebben van még egy tíz-tizenöt év. Nagyon drukkolok nekik!
Mészáros: Mi a legnagyobb kihívás az életében?
Fodor: Talán akkor volt a legnagyobb kihívás az életemben, amikor tévébemondó voltam. 1972-73’-ban még gyerekcipőben járt a televíziózás Magyarországon, nagy kihívás volt a második férjem kedvéért diplomás színésznőként feljönni a fővárosba. Miatta jöttem el Békéscsabáról, Szinetár Miklós volt a televízió igazgatója, aki az én osztályfőnököm volt a Színművészeti Főiskolán. Úgy jöttem el Békéscsabáról, hogy nem keresgéltem színházakat, hanem felhívtam a Miklóst megkérdezni, hogy mit szólna hozzá, ha bemondó lennék. Támogatott, és egy évig tévébemondó lettem. Nagy kihívás volt tizenhat év után otthagyni Szegedet is, megelégeltem a sok igazgatóváltást: volt, akit szerettem, volt, akit nem. Az utolsót speciel egyáltalán nem. Úgy hagytam ott Szegedet, és jöttem fel Pestre, hogy se szerződésem, se állandó munkám nem volt. Két szinkronrendező, Dezsőffy Rajz Katalin és Somló Andrea volt az a személy, akik elhitették velem, hogy boldogtalan vagyok Szegeden, és miattuk jöttem fel szinkronizálni. Már korábban is szinkronizáltam, néha Szegedről is feljártam hozzájuk egy-egy szinkront megcsinálni. Pesten volt a 88 éves édesanyám, akit el kellett tartanom olyan kevés fizetésből, amelyet elmondani is szégyellek. Aztán hónapokkal később megjött a Pécsi Ildikó által kijárt szakmai nyugdíj, amely 19 ezer 600 forint volt.
Mészáros: Abból meg sem lehetett élni, ugye?
Fodor: Angyalom, ezért szinkronizáltam. De kapaszkodj meg, amikor eljöttem Szegedről nettó 24 ezer forintot kerestem, szóval nem kellett nagy bátorság a változtatáshoz. A pénz sohasem folyt ki a kezem közül, a Németországban élő keresztanyámtól örökölt márkából például vettem magamnak egy lakást Szegeden. Amikor feljöttem Pestre, eladtam azt is, éppúgy mint édesanyám balatoni nyaralóját. Pesten édesanyám mellett vettem egy 42 négyzetméteres lakást, így anyukámnak a falszomszédja lettem. Volt olyan hónap, hogy a szinkronnal 60-80 ezer forintokat kerestem azokban az időkben, ami nekem horribilis összeg volt. És ehhez jött még a 19 ezer forintos nyugdíjam. Emlékszem egyszer az utcán találkoztam Pécsi Ildikóval, és megköszöntem neki, hogy kijárta, hogy a színészeknek is legyen szakmai nyugdíja. Könnyes lett a szeme, és azt mondta, hogy még soha senkinek nem jutott eszébe, hogy megköszönje.
Mészáros: Akkor Ön egy igazi újrakezdő.
Fodor: Az vagyok, háromszor biztosan teljesen újra kezdtem az életemet úgy, hogy a jövő semmi jóval nem kecsegtetett. Jóval áron alul eladtam a lakásomat, és anyukámét is, majd kiléptem a sorozatból. Azt hittem ebből fogok élni innentől kezdve, nem is számítottam a felvidéki huszonkét fellépésre a Vadkerti Imrével (“Mit ér az ember, ha magyar?” című est), a szereplésre Bagi-Nacsával, és arra hogy színházban fogok újra játszani. Most is állandóan hívnak műsorvezetőnek, házigazdának, de még nyugdíjas klubokba is. Szerencsés voltam, mert ha nem egyedül vagyok, nem tehettem volna ezeket meg. Egyik oldalról nem egy mámoros boldogság, ha az ember egyedül van, másrészről több lehetőséghez jut, mint azok, akiknek párjuk, családjuk van. Azt viszont le kell szögeznem, hogy én imádok magam lenni, így legalább én dönthetek a sorsomról.
Mészáros: A közelmúltban Magyar Tolerancia Díjjal tüntették ki. Mennyire érte váratlanul az elismerés?
Fodor: Váratlanul ért, és nagyon jól esett. Nekem nem számít, hogy valaki zsidó, cigány, homokos, arab, vagy hajléktalan, én szeretem az embereket. Mindig abból indulok ki, hogy az illető milyen ember, és sohasem azzal törődöm, hogy milyen országból jött, vagy, hogy milyen felekezet tagja, vagy melyik nemhez vonzódik. Ez engem nem érdekel, ugyanolyan jóban vagyok az egyik vallás hívőivel, mint a másikkal, ugyanolyan a kapcsolatom a jobb oldali párt támogatóival, mint a baloldaliakkal. Mindig az embert nézem! Nagyon jó barátaim vannak mindenféle politikai, vallási irányzatból, és arra vagyok büszke, hogy ezt más is észrevette. Igazán szeretem az embereket, ez is kapom vissza lépten-nyomon.
Mészáros: Hogyan vélekedik arról, hogy a Fővárosi Törvényszék úgy döntött kezdetben, nem lehet melegfelvonulás idén?
Fodor: Én nem tudok ehhez hozzászólni, és nem is szeretnék erről véleményt foglalni. Egy színésznek nem feladata a politizálás.
Mészáros: Hogy látja mennyire toleránsak a magyarok a másságot illetően?
Fodor: Csak azt szeretném elmondani ezzel kapcsolatban, hogy nagyon sok jó barátom van az úgynevezett másságból: nő is, férfi is. Van olyan nő, aki nekem barátnőm 16 éves kora óta, és pontosan tudom a másságát. Sok barátom van, és mégis nagyon szeretem, azokat is, akik – zavarban vagyok, hagy mondjam így – melegek. Attól még, hogy valaki meleg, lehet nagyon jó humorú, kedves, nyílt, remek társaság. Soha nem volt bajom a mássággal, és nem is lesz. Nem szabad ebből kiindulni.
Mészáros: A születésnapja alkalmából voltak kívánságai?
Fodor: Borzasztóan féltem a hetventől, egyszóval hogy is mondjam…utálom! Rossz belegondolni, hogy rengeteg minden nem jöhet el már, amire még esélyt lát az ember a hatvanas éveiben. Győrben játszottuk a Négy férfi gatyában című darabot, az előadás végén Straub Dezső kilépett a közönség elé, leállította a tapsot, és elkezdte mondani, hogy elfogtak egy levelet, amiben az áll, hogy valaki nagyon nem szereti a születésnapját, de rájött arra, hogy barátok közt van. Ekkor már mind a négyszáz ember tapsolt, volt torta, tűzijáték is. Annyira meghatott, hogy elsírtam magamat. Ez volt az egyik köszöntésem, a másik meg Békéscsabán, ahol a színház záró gálaestjén megjegyezték, hogy itt ülök a nézők között, és a születésnapomat ünneplem ma, szeretnének felköszönteni engem is. Ötszáz ember olyan hosszan, vastapssal köszöntött, hogy azt mondtam magamnak: „Talán mégsem olyan rossz ez a hetven.”
Budapest, 2012. június 19.
Fodor Zsóka Kálmán Imre: Csárdáskirálynő című operettjének előadásán a Békés Megyei Jókai Színházban 2010. október 18-án
Mészáros Márton blogja 
2012. június 19. - 18:18 |
Err aztán nem panaszkodhat, felkészült, alapos interjú!