Mészáros Márton blogja

Civil kezdeményezésre „Demonstráció a rokkantak, elesettek, fogyatékkal élők, idősek jogaiért!” elnevezéssel 2012. július 1-jén tartottak tüntetést a budapesti Hősök terén. A megmozduláshoz csatlakozott a legtöbb civil szervezett, felszólalt többek között Seres Mária, a Civil Mozgalom elnöke, Nagy Navarro Balázs, a Tiszta Kezek Mozgalmának egyik alapítója, a Televíziós és Filmkészítők Független Szakszervezetének (TFSZ) alelnöke, Hegedüs Lajos, a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ) elnöke. A különböző civil szervezetek is szóhoz jutottak a média érdeklődésével lezajló megmozduláson, amelyen jelen volt az MTI, az MTVA, a Hír Tv, az Echo Tv és az ATV is.

Az elesettek és rászorulókkal szolidaritást vállalt Kulka János Kossuth-díjas színművész is, aki egy vers felolvasásával bíztatta az összegyűlteket. Kulka tavaly október 23-án az Egymillióan a sajtószabadságért civil szervezet demonstrációján szintén jelen volt, ott a konferanszié szerepét vállalta magára kolléganőjével, Csákányi Eszterrel. Most úgy fogalmazott: – Sok kitartást, erőt kívánok ehhez a nagy és fáradalmas harchoz.

Én személy szerint néhány héttel ezelőtt ismerkedtem meg a rendezvény főszervezőjével, Tóth Katával, és kezdetektől megpróbáltam támogatni a mozgalmat. Örültem, hogy végre politikától független demonstrációról van szó, ahol nem az értelmetlen vádaskodás, bűnbakkeresés a cél, hanem az emberek érdekei kerülnek előnybe. Némiképpen csalódnom kellett.

Sajnos néhány felszólaló túl sok politikai vádaskodást vitt a szövegébe, pedig azt reméltem, hogy ez nem lesz egy olyan tüntetés, ahol Orbánt, Gyurcsányt vagy bármelyik kormányfőt fogják szidni a felszólalók. Valaki élesen bírálta Orbánt, diktatúrának nevezte az egész hatalmát, ellenezte az új Alaptörvényt, a sajtószabadság teljes megszüntetéséről beszélt, mire az egyik tüntető bekiabált neki: „Kisanyám, csókold szájon a Gyurcsányt!”.

Nem gondolom, hogy a felelősség csak a jelenlegi hatalmat terheli, nem azokat kellene kárhoztatni, akik alig két éve őrzik a lángot, hanem sokkal inkább azokat a kormányokat, akiknek nyolc éve volt arra, hogy rendet vágjanak az országban.

Nagy Navarro felszólalása után én is szóhoz jutottam, az előre gyártott forgatókönyv szerint én követtem őt a mikrofon előtt. Kifejezetten erre az alkalomra írt, „Nem forradalmat szítani jöttem” című versemet mondtam el a pulpituson. Az emelvényről lejövet néhányaktól hallottam, hogy kicsit erősnek, néhol provokatívnak tartották a verset, de hárman egyből odajöttek hozzám gratulálni. Később valaki felírta a nevemet, hogy elolvashassa a többi művemet az interneten, állítólag annyira megérintette a versem. Ahogy már korábban említettem, a versben szándékosan nem politizálok, és nem keresem a felelősöket, a művel és annak nyilvános előadásával csak fel szerettem volna hívni a közvélemény, és az egyszerű emberek figyelmét arra, hogy bizony jóval többen vannak azok a hazánk fiai, akik nélkülöznek a mindennapokban, akiknek akadályt jelent a közlekedés, akik elesettek és segítségre szorulnak.

A rokkantak, fogyatékkal élők, az idősek és az elesettek jogaiért tartott demonstráción a saját versemet olvasom fel a Hősök terén 2012. július 1-jén. (Fotó: Szilasi Katalin)

Az idősekről nem is szólva, akik méltatlan bánásmódban részesülnek szinte mindenhol. Csak példaként az egészségügyet, és a fiatalabb generációk hozzáállását említeném: az orvosok komoly műtéteket csúsztatnak, halasztnak el az idős betegek életével játszva, a fiatalok többsége pedig a legkisebb fokú tiszteletet sem tanúsítja az idősebbek felé. És ami még ennél is durvább: legutóbb a Péterfy Kórházban voltam fül- és szemtanúja annak, hogy egy idős bácsi a nyári kánikulában legalább tízszer már-már könyörgött vízért, és az ápoló végül többszöri kérésre sem törődött vele, és csak a főnővér utasítására vitt be a bácsinak vizet, mondván “maradjon már csöndben”. Lassan általánossá válik ez a lekezelő, nemtörődöm stílus a mai fiatalok körében….

Gondoljunk csak bele, vajon mit érezhetett annak a 91 éves bácsinak a családja, akit azért ütöttek agyon délután a nyílt miskolci utcán, mert „túl lassan totyogott”? És azok az anyák, akik képtelenek etetni a gyermeküket? És azok a rokkant, mozgáskorlátozott emberek, akik képtelenek úgy közlekedni, hogy ne vetnének rájuk rosszalló pillantásokat? A demonstráció főszervezői elfogadhatatlannak tartják a rokkantnyugdíj eltörlését is, és az érintett felszólalók kifejtették, hogy a rokkantnyugdíj helyébe lépő rendkívül alacsony összeg még a gyógyszerre is kevés. A rokkantnyugdíjasok ügyében tizenhét magánszemély a strasbourgi Emberi Jogok Európai Bíróságához fordult június végén.

El kell ismernünk, szinte az egész világon hátrányos megkülönböztetésben részesülnek az idősek, a rokkantak, a fogyatékosok és az elesettek. Ezen kellene változtatni, s úgy látszik igény is van rá. A harminc fokos kánikula ellenére a vártnál jóval többen vettek részt a demonstráción, mintegy 2000 ember jelenlétével zajlott a békés megmozdulás.

Mészáros Márton

A rokkantak, fogyatékkal élők, az idősek és az elesettek jogaiért tartott demonstráción a saját versemet olvasom fel a Hősök terén 2012. július 1-jén. (Fotó: Szilasi Katalin)

This entry was posted on 2012. július 3. at 21:28 and is filed under Média. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.