Itt és most olvasható először a vers, amelyet a rokkantak, fogyatékkal élők, az idősek és az elesettek jogaiért tartott demonstráción mondtam el a Hősök terén 2012. július 1-jén tartott politikai hovatartozástól független békés demonstráción.
Mészáros Márton
Nem forradalmat szítani jöttem
A rokkantak, elesettek, fogyatékossággal élők, idősek jogaiért
Meggondolatlan indulatok, felesleges szavak,
zsigerből jövő masszív hőbörgés,
lázongó világ hát miét hagytad,
hogy demonstrálni képes legyen akár néhány kéz?
Menj ki az utcára, tüntess,
de csak akkor, ha szükségesnek ítéled:
értelmetlen tettért, kedvtelésből
ne áldozz felesleges verítéket.
Mindig akad kiegyezni nem tudó ismerős,
kiben felbugyog a lázadó kamaszi énje,
mégis azt kérdem tőletek demonstrálók
ennyit tüntetni érdemes-e?
Nos, talán igazatok van…
mert nem tehetsz róla hapsikám,
ha saját nemed vonz, vagy idegen vér folyik benned,
vagy anyád zsidó, s apád cigány.
Meddig várjunk ölbe tett kézzel,
mint az unalomba takarózó háziasszony,
kinek közömbösebb nem is lehetne,
hogy vezetőnek kit válasszon?
Várjunk bocsánatkérést az idősektől,
csak azért, mert ők húzták a rövidebbet,
s az idő kegyetlenül rájuk leheli a fagyos
halált, melytől testük örökre megdermed.
Ne konspirálj összeesküvés-elméleteket,
hagyd a szövögetést a varrónőnek,
csak mondd ki mi nem tetszik,
az illetékes szemébe lehetőleg.
Ti szegények, kiket az élet kisemmizett,
betegek, kik a halál szélére kerültek,
s kiket megfosztottak születésük adta jogaiktól,
bízzatok a megdicsőülésben.
Imádkozz, hogy soha ne tudd meg,
mily’ megalázó korgó gyomorral
ágyba parancsolni emberpalántádat,
kinek még farkasszemet kell néznie a pokollal.
Ne akard megismerni az érzést,
amikor reszketeg kezeddel segítségért kiáltasz,
mikor környezeted szótlanságba burkolózik,
s csak gúnyos vállrándítás a válasz.
Budapest, 2012. június 16.
Illusztráció a vershez
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?