Egy merőben más világ tárul az olvasó elé Téa Obreht A tigris asszonya (The Tiger’s Wife) című könyvét olvasva. Háborúról és életről mesél, fiatal korát meghazudtolóan mégis olyan mintha egy bölcs öregember szavait hallgatnánk. De nem az unalmas, „mi lett a mai fiatalokkal” szöveget skandáló, megposhadt idős ember, hanem egy sokat átélt, mindent látott, tapasztalt öreg orvos hangjaként szól hozzánk. Hiszen lényegében a könyv a főhősnő nagyapjának gyerek és felnőttkori történetét meséli el, kiváltképpen a hallhatatlan emberrel való találkozásait, valamint a tigris asszonyának históriáját.
A regény sikerének kulcsa a lebilincselő történetvezetés. A tigris asszonyában ténylegesen nem jelenik meg a háború, de végig ott lappang a könyv sorai között. A főhős, az orvosi pályára lépő Natalia lakhelye nincs megnevezve a műben, csak Városként emlegetik, viszont azok a települések, amelyek nevükön vannak nevezve, autentikus balkáni hangzásuk ellenére sem léteznek. Az ifjú orvosnő emlékeiben tett utazásával közelebb kerülhet frissen elhunyt nagyapjához, akiről a könyv végére kiderül, hogy valójában nem is volt annyira különc, mint hinnénk elsőre.
A mű egyik erőssége, hogy az olvasó könnyen bele tudja képzelni magát a történetbe. Míg a jelenkorban játszódó események néhol gyengére sikerültek, a múltidézés, különösen Galina falu mindennapjai és a hallhatatlan ember a maga bosszantó nyugodtságával könnyen barátságos otthonra lelhet az olvasó elméjében.
Az 1985-ben született Téa Obreht ígéretes, hosszú írói pályafutása elé néz, bemutatkozása figyelemre méltó első regény. Rendkívül egyedi módon fonja egybe a népi babonákra alapozott fiktív történeteit a rideg valósággal. Szintén a becsületére legyen mondva, hogy 7 éves korában elköltözött a családjával együtt Jugoszláviából, és 12 éves kora ót az Egyesült Államokban él. Ennek ellenére, nem mondtam volna meg, hogy a mű nem önéletrajzi, hiszen mint kiderült, az írónő nem élte át a boszniai háború borzalmait, így fantáziájára és a családjában hallott történetekre kellett alapoznia. Viszont Obreht és nagyapja, aki váratlanul hunyt el 2007-ben, nagyon közel álltak egymáshoz, így némi igazságalappal bír a regény. Azonban az írónő szeretett nagyapja sikeres repülőmérnök, és nem orvos volt.
A tigris asszonyának egyetlen hibája, hogy néhol túl bőlére van eresztve. Ennek ellenére a szereplők, különösen a hallhatatlan ember és az idős úr, elbűvölően jól van megalkotva, a történet pedig magával ragadó.
Mészáros Márton
Téa Obreht bosnyák, szlovák ősökkel rendelkező amerikai írónő A tigris asszonya (The Tiger’s Wife) című könyvének még a borítója is nagyon szép
Mészáros Márton blogja 
Hozzászólás