A Keleti pályaudvarnál lévő örmény büfé ablakán lassan másfél hete virít a „Szégyen a Magyar Igazságügyi Minisztérium!!!” felirat, amelyet az üzletvezető ragasztott ki. A népszerű étkezde ablakán a feliratot nagy fekete betűi miatt messziről észreveszi az ember. A baltás néven elhíresült Ramil Safarov azeri katona 2012. augusztus 31-i kiadatása előtt a Magyarországon élő örmények döbbenten állnak.
Hovhanniszyan Vrezs, az üzletvezetője készségesen válaszolt az összes kérdésemre. Az örmény férfi 18 éve telepedett le hazánkban, azóta folyékonyan beszéli a magyart. Arra a kérdésemre, hogy milyen reakciókat kapott a kiírás miatt, pozitív feleletet adott. „Mindenki támogat minket, nagyon sokan bejöttek hozzánk, hogy elmondják, mennyire egyetértenek velünk. Szólni még nem szóltak érte, nem is félek, hogy fognak. Kitől kellene félnem? Magyaroktól? Olyan tudatlanok lennének, hogy félnem kellene tőlük? A magyar kormánytól sem félek. Igazából senkitől sem félek, csak Istentől” – nevet a férfi, akinek a történtek óta több vendége akad, mint korábban.
A középkorú férfi fontosnak tartja, hogy az örmények és a magyarok között semmiféle konfliktus ne támadjon, mint mondta a két nemzet „nagyon jó barát évszázadok óta”. Éppen ezért tiszta szívéből hiszi, hogy itt csakis a pénz diktálhatott, valakinek érdekében állt kiadni a gyilkost, máskülönben értelmetlen lépés lett volna a magyar kormány részéről. „A magyar kormánynak tudnia kellett, hogyha kiadják ezt az azeri embert, akkor otthon hősként fogják tisztelni. Közismert volt az is, hogy Safarovot 2006-ban az év emberének választották Azerbajdzsánban…” – mondja.
A CNN amerikai hírtelevízió internetes oldala éppen 2012. szeptember 7-én írta meg, hogy a politikai elemezők szerint Safarov kiadatása miatt feltámadt az Örményország és Azerbajdzsán között Hegyi-Karabah miatt feszülő régi viszály, amely egy újabb háborúhoz is vezethet.
1988-ban törtek felszínre az elnyomott érzelmek és a lappangó feszültség a térségben, a hegyi-karabahi örmények tüntetéseken követelték az Örményországgal való egyesülést. A békés megmozdulásokból hamarosan vérfürdő lett, több tucat örményt öltek meg azerbajdzsáni városokban és az örmény fővárosban, Jerevánban is. Azerbajdzsán és Örményország között háború tört ki, és a vitatott terület csak 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét Azerbajdzsántól, amelyet az katonai erővel próbált megakadályozni. A területért vívott háború csak 1994-ben ért véget, az örmény oldalról 5 ezren vesztették életüket és 25-30 ezer azeri halt meg. Tízezrek hagyták el lakóhelyüket a biztonság reményében.
A budapesti örmény büfé tulajdonosa szerint nem lesz újabb háború, az első túl véres volt a folytatáshoz. „Nem hinném, hogy emiatt háború lenne, de a történtek nem tettek jót a két nép kapcsolatának. Egy ember miatt nem lesz háború. Egy hülye miatt nem fogunk elveszteni sok-sok embert. Az a baj, hogy nem az emberek döntenek, hanem a vezetőség. Egyetlen keresztény ország vagyunk a muzulmánok között. Évtizedek óta rossz a kapcsolat, de tiszteljük őket. Senki sem válogathatja meg a szomszédjait” – mondta.
Mészáros Márton
Felirat az örmény büfé kirakatában a Keleti Pályaudvarnál 2012. szeptember 7-én (Fotó: Mészáros Márton)
Mészáros Márton blogja 
Hozzászólás