A magyar filmgyártás nyomorúságos helyzetében is akadnak olyan alkotók, akik képesek felcsimpaszkodni Pegazus hátára, hogy aztán a csodaló a siker felé repítse őket. Így volt ezzel Deák Krisztina is, akinek az Aglaja című filmje az első külföldi bemutatkozásán elnyerte a legjobb film elismerését és a török filmkritikusok díját az antalyai filmfesztiválon.
Aglaja annak a kislánynak a neve, akinek a rettenetes gyermekkora elevenedik meg a filmvásznon. A kislány egy romániai cirkuszdinasztiába született; magyar származású apja bohóc és nőcsábász, édesanyja pedig akrobata. A család kénytelen elmenekülni Romániából, és Európa más országaiban próbálnak szerencsét. A bohóc létére keserű papát szerződtetik, a mamának, Sabinának viszont nem kínálnak munkát. A kislány iskoláztatását a szülők elmulasztják, a gyerek helyette a cirkuszi sátrakkal és annak ezerarcú lakóival ismerkedik meg.
A cirkuszi lét minden szokatlan és borzalmas velejáróját megismerhetjük: a kislány, aki valójában fiú, a FlyGirl, aki leesik a magasból és szörnyet hal, a törpe, a bohóc, az igazgató és a vietnámi nő, aki a haján lógva zsonglőrködik, építi fel azt a páratlan világot, amelyben Aglaja életre van ítélve. Aztán egy szép napon mindennek vége szakad, Aglajának más környezetben kell megfelelnie az elvárásoknak. Svájci internátusba kerül, ahol a külvilágot csak a mindennapos veszélynek kitéve lévő édesanyja jelenti. Miután az apja felkeresi, de csak a testvérét viszi magával, nem sír, nem üvölt, és látszólag nem törik meg, csak valahol mélyen pattan el egy újabb húr.
Sabina végül hét év után felkeresi az intézményt, és magával viszi a lányát, hogy visszatérjenek a kommunizmus vaskapuinak lerombolása után Romániába. Hirtelen a mamájára utalt kislányból családfenntartó lesz, akire ezúttal a mama van rászorulva. Kettejük személyes drámája éppolyan erős, mint a film első fele.
Az Aglaja ügyesen elegyíti az egyszerűséget a rafináltsággal, a szereplők jellemábrázolása és tényleges átváltozása tökéletesre sikeredett. Sabina közel húsz évet öregedik a történet szerint, s a lányát alakító (kislány) Jávor Babette és (a felcseperedő) Móga Piroska is megtalálta az összhangot. A film sztárja Ónodi Eszter, aki már rutinból sem tud hibázni. Talán nem túlzás azt mondani, hogy minden jelenetben tündököl, még akkor is megőrzi méltóságát, amikor más már rég búcsút mondott önérzetének. Ahogy a rendezőnő mondta, Ónodi dublőre a forgatás során hibázott, de ő maga sohasem. Ez a mentalitás és szakmai elhivatottság érződik is az alakításán.
Deák Krisztina érdeme, hogy a kisebb szerepekre is sikerült ideális színészeket találni: a németül beszélő, szigorú igazgatónő (Molnár Piroska), a nővadász aljas főnök (Kamarás Iván), a variatéműsor közönséges viselkedésű intrikája (Jordán Adél) és a karót nyelt hivatali személy (Börcsök Enikő) mellett Bálint András, Esztergályos Cecília, Lázár Kati legalább olyan jók a szerepeikben, mint a többiek.
Máthé Tibor operatőr kamerája képes volt példaszámba menően hitelesen visszaadni a világot úgy, ahogy Aglaja látja. A nyugtalanságot árasztó, tökéletes zeneválasztás mellett dicséret illeti még díszlet és jelmeztervező nagyszerű munkáját is.
Az érzet végig ott motoszkál a fejünkben, hogy mindez nagyon szép, érdekes és színes, de talán egy kicsit sok. Sok ahhoz, hogy egy filmbe belesűrítsünk egy terhes korszakot, családi drámákat, az elrontott gyerekkort, a felnőtté válást, a csalódottságot, a megbocsátást, a nagy korkülönbséges párkapcsolatokat, a szex orientált főnököt, a kiöregedést és a méltatlan halált. Lehet, hogy nem mindenki számára forr össze a kirakós minden kockája, de összességében egy gyönyörű és szívfacsaró történet megelevenedésének lehetünk szemtanúi. A film fájdalmasságát a történet igazságalapja nyújtja, ugyanis az Aglaja a 2002-ben öngyilkosságot elkövetett Aglaja Veteranyi A gyermek a forró puliszkába eset című nyomasztó félig-meddig önéletrajzi regényéből készült.
Mészáros Márton
Deák Krisztina Aglaja című filmjének plakátja
Mészáros Márton blogja 
2012. november 5. - 14:36 |
Lehet én kultúrálatlan vagyok, de mikor azt hallottam, hogy egyebünk sincs kicsikém, csak ez a csoda pinaszőr, fél óráig sirva röhögtem. De ettől függetlenül jó film!
2012. november 5. - 19:23 |
Számomra ez egyáltalán nem volt vicces, de összességében ennek ellenére tetszett a film.