Tévedés lenne azt hinnünk, hogy Bicskey Lukács hosszú ideig várt rendezésére, hiszen a külföldön is előszeretettel is foglalkoztatott, legkegyetlenebb tekintetűnek tartott színművész korábban már színpadra állított több művet. Sőt az évek során már saját története alapján is rendezett színpadi előadást, amelynek legalább olyan nagy sikere volt, mint a többi színpadi rendezésének. Lukács nem tévedett, amikor több tucat színpadi szereppel a háta mögött úgy gondolta, hogy maga is képes darabot csinálni. Az Orfeumjáték című századelőt idéző kabaré rendezése nem kiemelkedően erős, maga a darab viszont szívet melengetően helyes.
Tudni kell, hogy az Orfeumjáték, amely a Karinthy Színház frissen avatott Hököm Színpadán (amely egykoron egy magánlakás egyik szobájaként funkcionált) kelt életre, a szó szoros értelmében családi vállalkozás, ez a családias légkör érződik is. Hiszen Bicskey nem csak létrehozta az előadást, hanem természetesen szerepet is vállalt benne, feleségével, Pethő Kincsővel karöltve, aki koreográfusként is részt vett a munkafolyamatban. A 21. század első évtizedeinek viselt ruháit pedig a művész lánya, Bicskey Zsófia tervezte, aki az egyik kereskedelmi televízió sorozatában tavaly kapta meg élete első komolyabb szerepét.
A darab a század eleji kávéházi hangulat szellemét hitelesen idézi meg, a nézőtér közelsége csak még inkább azt az emóciót táplálja bennünk, miszerint valóban egy elegáns kávéházban üldögélünk valamikor 1920 körül. A Tóth Árpád költeményeivel még színesebbé tett vidám kabarét a Magyar Dzsessz Szövetség elnöke, Márkus Tibor kíséri zongorán, s az utolsó felvonásban maga Bicskey Lukács is énekléssel lepi meg a közönséget. Az általa előadott kedves kis dal és a hozzá csapott rögtönzött táncocska csak még színesebbé teszi a sokszínű előadást. Ahogy várhatjuk Bicskeytől, kegyetlenül megnevettet és egyúttal szívet is melenget.
Végezetül Stubnya Béla lojális és gáláns pincérfigurája abszolúte illeszkedik a darab könnyed atmoszférájába. Az Orfeumjáték semmilyen téren nem nő túl a saját keretein, emiatt kacagtató és aranyos, éppen annyi, ami ebből a műfajból igényel a magyar közönség.
Mészáros Márton

Hozzászólás