Diane Keaton, aki kislányként a Holdnak énekelt, egyszer csak egy olyan világba csöppenve találta magát, amelyről csak azokban a képes lapokban olvashatott, amelyek iránti „rögeszmés rajongása”, ahogy írja, már kiskorában megmutatkozott nála. A kis Diane Hall, Dorothy Keaton háztartásbeli és Jack Hall mérnök, ingatlanügynök elsőszülött gyermeke hat évtizeddel később emlékezik vissza a katolikus-metodista ír-amerikai gyökereire, a zsémbelődő nagyszülőre, a család barátaira, pénzhajhász apjára és művészlélek anyjára, valamint kezdetei sikereitől kezdve a jelen történéseire.
Ki gondolta volna, hogy nem fenékig tejfel még egy Oscar-díjas világsztár élete sem? Diane Keaton fiatalkora tele volt megpróbáltatásokkal, szüleitől kölcsönkért pénzből kezdte meg önálló életét New Yorkban, olyan váratlanul érte az Oscar-díj elnyerése az Annie Hall főszerepéért 1977-ben, mint derült égből villámcsapás, a 90-es években egy néhány éves periódusban nem sikerült maradandót alkotnia, és amikor elindult az öregedés útján, mindössze hatvannyolc éves apjánál rákot diagnosztizáltak és utolsó embertelen hónapjaiban a lánya segítségére szorult. Amikor meghalt, Diane mellett senki sem állt néhány baráton kívül, aki lelket önthetett volna bele. Al Pacinóval végleg szétmentek, testvérei külön éltek, ő pedig egyedül maradt. Az 50 éves színésznő ekkor fogadta örökbe lányát, néhány évvel később pedig egy kisfiút, akiket jelenleg Los Angelesben nevel teljesen egyedül. Amikor két új családtag érkezett az életbe, egy másik búcsúzni kezdett. Az édesanyja, Dorothy, akit megtámadott az Alzheimer-kór.
Tulajdonképpen a Játszd újra Diane (Then Again) nem önéletírás. Pontosítok, nem egy önéletírás, hiszen Keaton édesanyjának is emléket állít a hölgy naplóbejegyzéseivel, rögzített telefonbeszélgetéseinek leírásával. Diane mesél és mesél, miközben párhuzamot von saját és szeretett édesanyja élete között, amely gyakorta keresztezi egymást. Nem családregény, de a történet, amit elmesél, igazán színes és megindító története két különös asszonyénak: a szabadidejében író, fotózó, fotókollázsokat készítő Dorothyé, aki a sikere helyett a tipikus amerikai háziasszonyok magányát választotta, és az egyszerű lányé, aki habár világsztár lett, magát nem tartja valódi művésznek. Ez a fajta világszemlélet és szerénység vezethetett odáig, hogy egy olyan nagy név, mint Diane Keaton úgy ír könyvet az életéről, hogy belevesz másokat, érdekest és érdektelent, fontosat és lényegtelent ahelyett, hogy magát, a sztárt és szaftos pletykákat, eddig még soha nem hallott titkokat állítana a középpontba.
A könyv stílusa és izgalommérője hullámzik, mintha egy hullámvasúton ülve hol lefelé, hol felfelé tartanánk. Igazán sokszínű és érdekfeszítő a színésznő fiatalsága, különös hóbortjairól keveset tudunk: a közvélemény nem tudja, hogy a színésznőnek megadatott, hogy korának legmacsóbb sztárjával, Warren Beatty Oscar-díjas színésszel élhessen öt éven keresztül, méghozzá úgy, hogy kislányként gyermeki rajongással csodálta a filmvásznon. Megtudhatjuk, hogy kik és hogyan találták ki Annie Hall számára ezt a különös stílusteremtő öltözetet, és ha már itt tartunk, kiderül az is, hogy mi fikció és mi valóság a filmben, sőt még az is, hogy a film öt évvel a Woody Allennel történő szakítás után született, pedig egy egész világ úgy tudja, hogy Diane és Woody aktuális románcát meséli el a sztori. Aranyos kis történetek vannak benne a pályatársakról is: Richard Burtonről, akit hatszor jelöltek Oscar-díjra, de egyszer sem kapta meg, Audrey Hepburnről, aki egykoron Diane csodálatának tárgya volt, de amikor végre valahára szemtől szembe találkozhattak egymással, már csak egy öregasszonyt látott a negyvenkilenc éves színésznőbe, Al Pacinóról, akivel összesen öt éven keresztül élt se veled, se nélküled kapcsolatban, s aki képtelen volt meg tanulni vezetni. Na és azt gondolná valaki, hogy Diane Keatonnak gondjai voltak az angol nyelvvel, hogy egy időben órákat töltött csak evéssel és bulimiás volt, vagy azt, hogy nem csak az általa megformált karakter, hanem saját maga is rendszeresen járt pszichológushoz?
A Játszd újra, Diane nagyszerűsége az egyszerűségében rejlik. Nem cicomázza túl a fényes hollywoodi életet, nem csinál önreklámot, nem járat le másokat és nem takargatja a kínos sztorikat, hanem elmondja azokat. Amiről meg nem beszél, annak viszont biztosan vannak okai. Ez a bibliográfia nem csak a filmsztár életére összpontosít, ezért nem kapunk olyan átfogó, kendőzetlen életrajzot, mint amilyet például Arnold Scharzenegger vagy Tony Curtis írt. Viszont a végeredmény egy keserédes varázslatos történet anyáról és lányáról, a jelen jövővé válásáról és a dolgok visszafordíthatatlanságáról. Diane Keaton eddig még egyszer sem mesélte el a saját történetét a saját szavaival, azonban most élt a lehetőséggel és egyúttal anyjának is emléket állított.
Mészáros Márton
Játszd újra, Diane című könyv magyar nyelvű borítója
Mészáros Márton blogja 
Hozzászólás