December harmincadika, az év utolsó napja. A legnagyobb és legeredményesebben működő magánszínházba szállingózik a közönség. A budai Karinthy Színház, amely most kezdte meg a 31. évadját, tele van emberekkel, egy üres hely nincs a széksorok között. Ez a sok ember mind azért érkezett, hogy megtudhassa, hogyan halt meg Marilyn Monroe, az ünnepelt filmsztár.
Választ viszont senki sem fog kapni. Pedig az egész színmű a „mi lett volna ha?” gondolatmenetre épül, hiszen, amit tudunk, az nem sok. 1962. augusztus 5-én Los Angeles-i otthonában meghalt a 36 éves filmcsillag. A legszebb színésznő halálának körülményeit senki nem tudta hitelesen igazolni: mendemondák keringenek öngyilkosságról, nagy mennyiségű Nembutal beöntésről, gyilkosságról és előre eltervezett eltűnésről is. A konspirációk között ott a maffia neve, megint mások azt hiszik, hogy a színésznőt szeretői, a Kennedy-fivérek tetették el láb alól. A népszerű író, Vámos Miklós nem keresett és nem is adott válaszokat, egyszerűen elmondta az összes lehetséges verziót.
A szerző Marilyn Monroe halálának ötvenedik évfordulójára írta meg a darabot. A Marilyn Monroe csodálatos halála a Napfényes Alkony Otthon lakójáról szól, aki jó eséllyel lehet maga Monroe is. A darab legfőbb hibája az én szememben éppen az, hogy kertel. Nem nyújt semmi újat, s nem elég bátor ahhoz, hogy túllásson a közhelyeken és eddig ismert sztereotípiákon.
A címszereplő Hullan Zsuzsa felbukkanásával veszi kezdetét a darab, amely az első jelenet alapján akár egy rémes monodráma is lehetne. De nyugodjon meg mindenki, van több szereplő, és habár a történet egy helyszínen zajlik, érdekes kis fantáziajátékká növi ki magát a kezdeti akadozó lendületet elhagyva.
Hullan tizenöt évvel idősebb az általa játszott karakternél, de az eltérő külső csak kapaszkodó neki ahhoz, hogy bebizonyítsa színészi képességeit. Mondhatni, saját hátán cipeli az egész előadást, sőt, a hitelesség kedvéért bevállalta még azt is, hogy ötvenegy évesen megmutassa testét és dekoltázsát. Társa, a homoszexuális masszőrt, Markot kettős szereposztásban alakító Hujber Ferenc és Karalyos Gábor csak segítségül szolgál neki.
Az előadás fontos szereplői a színésznő életében szerepet játszó férfiak. A Robert F. Kennedy amerikai igazságügy minisztert, Joe DiMaggio baseballsztárt, Arthur Miller drámaírót és Frank Sinatrát, a történelem egyik legnagyobb énekesét életre keltő Balikó Tamás és a szenilis Hemingwayként sziporkázó Németh Gábor játéka a színjátszás terén tapasztalt, öreg rókákra vall.
Hatásosnak és humorosnak vélt közhelyben nincs hiány a két órás darabban, van itt szójáték és erőltetett viccmesélés is. Vámos Miklósnak nem sikerült kikerülnie két kritikus témát, amely hellyel-közzel jelen van más műveiben is. Visszakanyarodik a régi zsidókérdéshez azzal, hogy többször mondatja a szereplőivel, hogy „a zsidók mindig visszakérdeznek”, illetve úgy gondolom, túlzásba esett, amikor a vallásos néző számára (különösen az idősebb korosztályt érinti) istenkáromlásnak minősülő módon karikírozza ki Jézus Krisztust és a katolikus egyházat. Mellesleg a doktornő harcművészeti mozdulatai és túlságosan erőltetett kiáltásai megállnák a helyüket a Linda című televíziós sorozatban is.
Marilyn Monroe ötven esztendeje halott, ha minden igaz. A sikere és halványodni nem látszó mítosza vitathatatlan, akárcsak a tény, miszerint a nevével minden eladható. A Marilyn Monroe csodálatos halála befogadható keretek között mozog, de egyöntetűen nem lehetne rásütni sem a jó, sem a rossz darab bélyegét. A kérdés viszont végig ott cikázik a fejünkben: „Hol itt a csodálatosság? Hol itt a halál?”
A Marilyn Monroe csodálatos halála című színdarab plakátja
Mészáros Márton blogja 
Hozzászólás