2013. március 12-én délután öt óra után valamivel kulcsra zárták a vatikáni Sixtus-kápolna ajtait, a világtól hermetikusan elzárt száztizenöt bíboros pedig miután titoktartásukat megpecsételve egyesével megesküdtek egy Bibliára, megkezdték a pápaválasztó konklávét. A konklávén csak azok a bíborosok vehetnek részt, akik még nem töltötték be a nyolcvanadik életévüket, a szavazás pedig addig tart még egyöntetűleg nem döntenek a jelöltről. A február 28-i hatállyal lemondott XVI. Benedek pápa elődje, II. János Pál döntött a konklávé hivatalos menetéről, rendelkezésében úgy fogalmazott, hogy egy jelöltnek kétharmados többséget kell szereznie ahhoz, hogy pápa lehessen, ám ha mintegy másfél héttel a konklávé megnyitása után, a 34. titkos szavazáson sem tudnak egyezséget kötni a hívek, akkor a többség is elég az egyházfő megválasztására.
A megválasztás után csak akkor lehet pápa a bíborosból, ha az egyházfő kijelenti, hogy elfogadja az életre szóló feladatot, majd a protodiakónus bíboros megjelenik a Szent Péter-bazilika középső ablakában, és közli a székesegyház előtt várakozó hívők ezreivel: “Habemus papam” – vagyis van pápánk.
A konklávé első napján a Sixtus-kápolna kéményéből este háromnegyed nyolc előtt néhány perccel fekete füst szállt fel, tehát a bíborosoknak nem sikerült pápát választani. A pápaválasztás a következő napon folytatódik, valószínűleg akkor már eredményesebben, mert az elemzők maximum négy napra számítanak a konklávé hosszát illetően.
II. János Pál pápa mintegy huszonöt évig tartó pápai pontifikátusát végigkísérte Joseph Ratzinger német bíboros, a későbbi XVI. Benedek pápa, aki mindenben segítette az egyházfőt. A boldoggá avatott János Pálról mindenki tudta, hogy kiemelkedően nagy teológus és hatalmas szíve van, de az is köztudott volt, hogy összhangban, együtt dolgozott Ratzingerrel, aki a leghűségesebb, legközelebbi bíborosa volt. Ratzingert „Isten rottweilerének” is gúnyoltak, konzervatív nézeteit pápasága alatt is kritizálták. Végül 2005. április 19-én a konklávé második napján Joseph Ratzinger választották pápává, aki huszonöt éven keresztül segítette az egyház működését. A mostani választáson viszont erről szó sincs, sem eszmeiségben, sem fizikailag nem állt egy kardinális sem igazán elkötelezetten XVI. Benedek mögött, aki árnyékából kilépve pápa lehetne.
A konklávén a nemzetközi médiumok szerint a két legnagyobb esélyes Angelo Scola milánói érsek, illetve Pedro Odilo Scherer, a világ legtöbb római katolikus hívőt számláló országának, Brazíliának a bíborosa, Sao Paulo érseke. Szintén favoritnak számít a hat nyelven beszélő Erdő Péter magyar bíboros-prímás, az Esztergom-budapesti főegyházmegye érseke is, aki többek között Rómában is taníthatott. A 61 éves Erdő bíboros jó kapcsolatot ápol a többi egyházzal, ezért az elemzők abban bíznak, hogy megválasztása esetén pápaként békét hozna.
Az olasz lapok szerint a konklávét két jelentős lobbicsoport uralja: az olaszok háttéralkukat kötöttek Scola megválasztására, míg az amerikai kontinens bíborosai is szervezkednek. Egy azonban biztos, a pápának a “Szentlélek” emberének kell lennie, akinek mély emberszeretetről kell példát mutatnia, és változást, reformokat várnak tőle.
Mészáros Márton
A tíz legesélyesebbnek vélt bíboros, aki elfoglalhatja Szent Péter trónusát (többek között Erdő Péter magyar, Gianfranco Ravasi olasz, Odilo Scherer brazil, Louis Tagle Fülöp-szigeteki, Angelo Scola olasz, Peter Turkson ghánai és Marc Ouellett kanadai bíboros)
Mészáros Márton blogja 
Hozzászólás