Dustin Hoffman közel hetven különböző filmszerep és két neki ítélt Oscar-díj után úgy döntött, félévszázados színészet és másfél évtizednyi producerkedés után beleveti magát a rendezésbe. Hetvenöt évesen egyáltalán nem érezte magát öregnek ahhoz, hogy belevágja a fejszéjét valami olyanba, amit korábban még sosem csinált. Filmje, a Kvartett – A nagy négyes (Quartet) éppen arról szól, hogy soha sem késő elkezdeni új dolgokat, és a „túl késő” kifejezés teljesen elhanyagolható.
Ronald Harwood kiöregedet operaénekesekről szóló azonos című színműve 1999 óta sikerrel fut több európai nagyvárosban, a londoni West Enden és a budapesti Belvárosi színházban is népszerűségnek örvend. Maga a darab nem igazán érdekes, egy művészotthonban élő nyugdíjas operaénekesekről szól, közülük hárman jó barátok, mert pályájuk során nem egy alkalommal léptek közösen a világot jelentő deszkákra. Reginald művelt, sokat olvasott, teljesen visszafogott ember, Wilfred éppen az ellenkező tulajdonságok birtokosa, vén kéjenc, aki hetven évesen is a szoknyák hoznak lázba. Cissy a nő közülük, aki mit sem szeret jobban, mint fülhallgatóval a fülében régi operáikat hallgatni, és közben hátradőlve átadni magát a zenének. Az ő karaktere az egyik legszerethetőbb, hiszen jóságos teremtmény, és szenilitása csak még inkább szerethetővé teszi. Az otthonban lakó művészekre hárul a feladat, hogy Verdi születésének évfordulóján koncertet adjanak a Beecham House fennmaradásáért.
Ekkor lép a történetbe Jean, mindnyájuk közül a legünnepeltebb operaénekesnő, aki önszántából költözik az otthonba. A történet előrehaladtával a néző is megtudhatja, hogy valamikor a ködös múltban egy rövid ideig házasságban élt Reg-dzsel, de a férfi kidobta, amikor Jean bevallotta neki, hogy megcsalta. Az érkezéstől kezdve folyik a rivalizálás, de a kérdés mindvégig ott van a levegőben: rátudják-e beszélni a büszke, méltósággal megöregedni akaró asszonyt, hogy Giuseppe Verdi három felvonásos operájának, a Rigolettónak a harmadik felvonásában újra énekeljen barátaival?
Tehát maga a történet nem egy világklasszis, de amiről beszél, és ahogyan – öregség, elmúlás, szeretet, kölcsönös tisztelet – az csodaszép. Bájos, egyszerű kis film, de nem hagyja nyugodni a nézőt, végig ott fognak cikázni a fejében a témához kapcsolódó gondolatok, érzések. A Kvartett négy főszereplői a brit színészmesterség nagyágyúi: Jane-t a kétszeres Oscar-díjas Maggie Smith alakítja, a hetvennyolc éves színésznőnél jobb választást el sem tudnék képzelni a csípőprotézisre szoruló öreg hölgynél. A szexéhes öregurat, Wilfet Billy Connelly játssza, aki humorista lévén rengeteg poént csempész a filmbe. Connelly makulátlan öltönyében és sétabotjával olyan elegáns, mint Tom Courtenay, bizony az a Tom Courtenay, aki a 60-as években megdobogtatta minden brit lány és asszony szívét. Courtenay (ő játssza Reginaldot), akit a királynő lovaggá ütött, már elmúlt hetvenöt éves, de szálfa egyenes termetét, férfias megjelenését öregkorára is megőrizte. A leépülőben lévő Cissy szerepében Pauline Collins látható, a brit színésznő arcán hitelesen jelenik meg a kedvesség és a jóság. A film optimálisan párosítja a négy különleges szereplőt, ami nagyon emberközelivé teszi mindnyájukat.
Michael Gambonnak is van egy apró szerepe a filmben az előadást rendező pöffeszkedő művészként, de egyrészt nagyon keveset van vásznon, másrészről valószínűleg ujjgyakorlat lehetett számára ez a nyúlfarknyi kis szerep. Véletlen lehet, hogy Sir Gambon tíz filmben játszott együtt eddig Maggie Smith-szel, csak hat Harry Potter-filmben szerepeltek együtt, amelyekben Gamon a Roxfort igazgatóját, Dumbeldore professzort keltette életre, Maggie Smith pedig Minerva McGalagony bőrébe bújt.
A film lassú, a maga megszokott medrét követi, de egyáltalán nem unalmas. Dustin Hoffman színészként és meglett korú emberként kézenfekvőbb témát nem is találhatott volna, mint a Kvartett. Szintén elismerésre méltó, hogy a filmbe valódi, öreg operaénekesek és tehetséges, idős zenészek (Vera Lynn, vagy akár Frank Sinatra közvetlen muzsikusa) is szerepet kaptak. Fájdalmas, elgondolkodtató film, de talán a végét hatásosabban is meg lehetett volna oldani.
Mészáros Márton
Kvartett – A nagy négyes (Quartet) című film magyar nyelvű plakátja
Mészáros Márton blogja 
2013. március 17. - 19:32 |
Köszi Marek! Ezt megnézem!
2013. március 17. - 20:21 |
Nem garantálom, hogy tetszeni fog, de mi négyen néztünk, és közülünk mindenkinek tetszett.