Április 11. a magyar költészet napja – ezen a napon született az egyik legnagyobb magyar poéta, József Attila, és hazánk másik nagy büszkesége, Márai Sándor is, bár alapvetően ő prózaíróként ismert, pedig írt verseket is. Az ünnepet 1964 óta tartják, ilyenkor rendszeresen szerveznek különböző irodalmi eseményeket, felolvasóesteket, költő-olvasó találkozókat, kötetbemutatókat. Idén a legjelentősebb rendezvény a Versmaraton – Az év versei 2013. nevet viselő ünnepség volt, amelyet a Thália Színház Mikroszínpadán, a korábbi Mikroszkóp Színpadon tartottak.
A Versmaraton délelőtt tizenegy órakor vette kezdetét és este tizenegy óráig tart. A második éve megrendezésre kerülő eseményen kilencven különböző költő, a nagyöregektől kezdve a kortárs költészet legifjabb képviselőiig olvas fel verseket, és beszélget a műsorvezetőkkel a magyar líráról, az általános költészetről, ars poeticájáról és versekről. Többek között Szentmártoni János, Lackfi János, Juhász Ferenc, Tornai József, Markó Béla, László Noémi, Döbrentei Kornél, Nádasdy Ádám, Tóth Krisztina, Vasadi Péter, Turczi István, Kovács András Ferenc, Szálinger Balázs tisztelte meg jelenlétével a hallgatóságot.
Az ünnepséget Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere nyitotta meg. A legtalálóbb kijelentés Tornai Szabolcs, Magyar Napló szerkesztője, a Versmaraton létrehozója száját hagyta el a költészet napjának alkalmából, ő a Versmaraton kapcsán úgy fogalmazott: “Magyarország költészeti nagyhatalom.” Egyúttal most próbálták ki az előző napon felavatott Látvány Stúdió elnevezésű új hangstúdiót, amely a Thália Színház és a Médiaszolgáltatás-támogató és Vagyonkezelő Alap (MTVA) együttműködésével jött létre.
Magát a rendezvényt nagyszerű ötletnek tartom, de a helyszínválasztás és a meghívott vendégek listája talán hagy némi kivetnivalót maga után. Számomra nehezen vizualizálható egy olyan versmaraton, ahol nem vesz részt Lator László, Kányádi Sándor, Varró Dániel és Parti-Nagy Lajos – eltekintve az utóbbi szerző megosztottságáról. De nem bántam volna, ha hallhatom a fiatalabb generációk közül Kemény Lili, Závada Péter verseit is, akik rendszeresen vesznek részt különböző irodalmi esteken. Az összeállításon tulajdonképpen nem is okoz olyan nagy gondot, mint amennyire elkeserít, hogy ilyen kevés ember jelenlétében tartották meg a rendezvényt. Szégyen a költőkre, irodalmárokra nézve, hogy alig harminc-negyven ember ül az amúgy is liliputi Mikroszkóp nézőterén. Ahogy József Attila írta az első sorral azonos című lételemző versében: „Talán eltűnök hirtelen/akár az erdőben a vadnyom”, úgy eltűnőben van a magyar költészet is. Ha némi túlzás azt állítani, hogy senki sem olvas verset, az általános iskolai és gimnáziumi tananyagon kívül kevés verset ismer a magyar és a kortárs irodalommal egyáltalán nincs is tisztában. Egy felmérés szerint, alig félezer ember vásárol rendszeresen könyveket mintegy 10 millió lakosú hazánkban.
És mi ennek az oka? Nos, én nem tudom megmondani. Kérdeztem egy ismerősömet, azt felelte, egyszerűen csak utálja a verseket. Utálja?! Azt hittem nem hallok jól…Egy osztálytársam ma, pont a költészet napján rákontrázott, ő azt mondta, hogy esze ágában sem volt kiválasztani egy kedvenc verset, amit behozhatott volna az iskolába, már csak az kéne’ még, hogy ezzel is elmenjen az ideje. Ez éppen azt mutatja, amit tapasztalok a 14-18 éves korosztály között: a diákok nagy többségét hidegen hagyja a költészet, unalmasnak találja a költők életét, verseik pedig még annyira sem érdeklik őket, hogy azokat elolvassák, a műelemzéstől pedig kiakadnak, mint a díványrugó. Ilyen körülmények és minimális érdeklődés hiány közepette minden elismerésem a vers szerelmeseinek, a költőknek, az olvasóknak és az irodalom tanároknak.
Mészáros Márton
Április 11. – A magyar költészet napja
Mészáros Márton blogja 
2013. április 29. - 14:37 |
Örvendetes, hogy nem jelentek meg a rendezvényen a hivatásos magyargyűlölők, és nem pottyantottak a magyar költészet szépen terített asztalára a bélsárjukból egy óriás adagot.