2013. április 30-án fia és kormánya jelenlétében lemondott a trónról Beatrix holland királynő és a lemondási nyilatkozat aláírása után elsőszülött gyermeke, Vilmos Sándor koronaherceg átvette a trónt. A beiktatási ünnepségre, amelyet koradélután tartottak, kétezer vendég volt hivatalos. Köztük a holland kormány, korábbi kormányfők, vezető európai politikusok és a nyugat-európai ország néhány kiemelkedő büszkesége mellett a világ királyi családjainak képviselői. Azonban a világ ügyeiben jártas szemlélőknek azonnal feltűnhetett valami: egyetlen koronás fő sem tisztelte meg a beiktatási ceremóniát jelenlétével.
Pontosabban, egy hivatalban lévő uralkodó vett részt az ünnepségen, II. Albert, Monaco uralkodó hercege, bár ha nagyon szőrszálhasogatók akarunk lenni, Monacóban nincsen koronázás és az uralkodó soha nem hord koronát. A kérdés azonban továbbra is nyitva áll, vajon miért kerülte el a trónfoglalást Hollandia közvetlen szomszédjának, Belgiumnak a királyi párja, a 78 éves II. Albert király és Paola királyné. Köztudott, hogy a lemondott Beatrix királynő jó kapcsolatot ápol V. Harald norvég királlyal és az inkább morózusnak nevezhető XVI. Károly Gusztáv svéd királlyal is, ezért különösen megmagyarázhatatlan, hogy az említett uralkodók miért nem tisztelték meg fiát jelenlétükkel. (A svéd király még Bécsbe is ellátogatott Habsburg Ottó főherceg, európai politikus temetésére, aki az utolsó osztrák-magyar trónörökös volt.) Talán csak János Károly spanyol király távolmaradása érthető meg, ugyanis a hetvenöt éves király kisebb egészségügyi panaszokkal küszködik sérült lába miatt és csak mankó segítségével tud közlekedni.
Beatrix lemondott holland királynő fia, Vilmos Sándor király beiktatási ünnepségén a kivetiton Amszterdam utcáin 2013. április 30-án
Viszont a királyok elküldték leendő utódaikat, így számos trónörökös vett részt a ceremónián. A spanyol, belga, dán, norvég, svéd, japán, luxemburgi, lichtensteini, katari koronahercegek, illetve hercegnők jelenléte, valamint a marokkói király feleségének jelenléte talán az új uralkodói generáció eljövetelét szimbolizálta, hiszen legtöbbjük tíz éven belül trónra kerül, mivel édesapjuk, vagy édesanyjuk legtöbbjüknek már hetvenéves. A távolmaradásuk másik oka az utódok „bevetése” mellett akár az is lehetett, amiért II. Erzsébet távol maradt a ceremóniától: királynak, vagy királynőnek lenni életre szóló kötelesség. Ennek fényében lehet, hogy negatívan ítélték meg Beatrix uralkodótársai (akikhez rokoni szálak is fűzik mellékesen) lemondását, mivel Európában csak Hollandia az a monarchia, ahol az uralkodók előszeretettel válnak meg a trónról. Vilmos Sándor király édesanyja, nagyanyja és dédanyja is önként távozott a trónból, viszont már országokban elképzelhetetlen, hogy egy uralkodó önkéntes lemondásával haladjon a korona előd és utód között. A tökéletes egészségnek örvendő 75 éves ex-királynő lemondása egyébként a holland monarchia megújulását jelképezi.
Vilmos Sándor holland király édesanyja, Beatrix királynő és felesége, Maxima királyné az amszterdami királyi palota erkélyén 2013. április 30-án
Habár úton-útfélen azt próbálják bizonyítani nekünk, hogy a császárok, királyok, hercegek és nemesek kora már leáldozott, a világ jelenlegi monarchiáiban tisztelik és szeretik az uralkodójukat, nélküle pedig elképzelni sem tudnák az országot. Egyébként, Magyarországon több ízben próbáltak népszavazást kezdeményezni annak érdekében, hogy Magyarország államformája ismét királyság lehessen, de ezek mindig elbuktak az Alkotmánnyal való ütközés miatt. Viszont rendre tartanak felméréseket, közvélemény kutatásokat, helyenként még népszavazásokat is, amelyek az adott ország uralkodójának népszerűségét vizsgálják, az eredmény a spanyol király kiemelkedően alacsony népszerűségi mutatóit leszámítva mindig a csúcson van. Amszterdamban a beiktatási ünnepség előtti napon televíziós beszédben köszönt el 17 millió alattvalójától a királynő, lemondása után pedig a nép „köszönjük Bea!” felkiáltással, könnyekbe törve búcsúztatta a királyi palota előtt.
És sajnos, habár nyolcszázezer ember ünnepelte nemzeti színekbe öltözve az új királyt, sokan aggodalmukat fejezték ki a monarchia jövőjét illetően. Ennek akár az is lehetett az oka, hogy az utolsó férfi uralkodó 124 éve, 1849-ben került trónra Hollandiában, a mostani király előtt pedig csak nőuralom volt a szociálpszichológusok által végzett felmérés szerint nőies jellemű társadalmú országban. A közvélemény támogatja a királyságot Hollandiában, de Vilmos Sándornak nem jósolnak olyan töretlen, generációkra kiterjedő népszerűséget, mint édesanyjának. Beatrix királynő 33 éves uralkodása Európa egyik legnépszerűbb uralkodójává vált. A királynő minden holland nagymamájának tekintett, védjegyévé vált makulátlan frizurája pedig a holland értelmező kéziszótárba is bekerült, mivel Beatrix hatvanas évekbeli, sajátos hajviseleti stílusa egyet jelentett a felismerhetőséggel, a szeretettel, a megbízhatósággal és egyfajta örök stabilitással. Az úgynevezett Het Beatrixkapselt-frizura nélkül soha nem láthattuk a királynőt, hajának berakása pedig államtitoknak minősül (naponta többször is jár nála a fodrász).
A fiatalos és kedves királynő mindenkinek nagyon fog hiányozni, de el nem fog tűnni, csak kevesebb eseményen fog megjelenni hivatalos minőségben. Néhány holland ismerősömmel a királyság jövőjéről és az Orániai-Nassau-házról beszélgettem, ők különös képet festettek a társadalom monarchiához történő viszonyulásáról. Abban mindnyájan egyetértettek, hogy nagyon szeretik és becsülik Beatrix királynőt, akit az ország jelképének tartanak. Egy hollandiai lány arról mesét nekem, hogy alapvetően a hollandokat nem érdekli, hogy ki ül a trónon, de élvezik a monarchiával járó események, ünnepségsorozatok előnyeit. A „királynéni” (Beatrixra gondolt) a lány iskolájába tett látogatásáról egyszerűen úgy írt, mintha nálunk a helyi polgármester látogatna a gimnáziumunkba, de kérdésemre azt hozzátette, hogy „imádnivalóan bájos” volt az idős uralkodó.
Hollandiában is akadnak köztársaságpártiak, de számuk teljességgel elenyésző, mégis úgy gondolja néhány csoport, hogy a királyság kora leáldozóban van, és Vilmos Sándor lehet az utolsó személy, aki elfoglalta a holland trónt. A 46 éves király egyébként az utóbbi években feljavította korábbi kedvezőtlen megítélését, modern és gondos családapának tartják, aki számos idegen nyelven beszél és aktív szerepet játszik a sportban; maga is sportolt egykoron, jelenleg pedig a holland és a Nemzetközi Olimpiai Bizottságban betöltött szerepe mellett aktív szurkoló. Feleségét, az argentin Maxima királynét a királyi családba való beházasodásakor kelletlenül fogadták, amiért édesapja földművelésügyi miniszterként szerepet játszott a 30 ezer emberi életet követelt argentint diktatúra rémuralmában. Vilmos Sándor közvetlenségét mutatja az alábbi két esemény is: amikor 1999-ben egy ünnepségen először találkozott feleségével, trónörökösként Alexként (magyarul a Sándor becézett alakja) mutatkozott be és csak három héttel később, azután árulta el valódi kilétét, hogy egymásba szerettek a csinos hölggyel. Az új uralkodó egy közelmúltban tett nyilatkozatában úgy fogalmazott, hogy nem bánja, ha nem hívják felségnek, ahogyan azt a protokoll megkövetelni, neki csak az számít, hogy a nép közvetlenül érezze magát a jelenlétében.
Mészáros Márton
Vilmos Sándor holland király beiktatási ünnepségén feleségével, Maxima királynéval az amszterdami Nieuwe Kerk székesegyházban 2013. április 30-án
Mészáros Márton blogja 
2013. május 1. - 12:26 |
Jó cikk, a hollandok miatt meg nem aggódom. Lazák, az uralkodójuk is az. Nem kell ezt olyan komolyan venni, majd ő is lesz nagypapa.