Addig vagy igazán boldog, míg minél kevesebbet tudsz a másikról. Ez persze bizonyos igaz éppúgy, mint az ellenkezője is. A Borat és a Brüno forgatókönyvírójának első komoly rendezése, Az a bizonyos első év (I Gave It a Year) éppen ezt a témát járja körben abszolút őszintén.
A történet kiindulópontja tipikus romantikus vígjátéki elemeket tartalmaz. A harmincas éveikben járó Nat és Josh első látásra egymásba szeretnek, amikor találkoznak egy partin, fél évvel később pedig összeházasodnak. Kapcsolatuk tökéletes, idilli boldogságuk útjába még a családtagok rosszindulatú megjegyzései sem állhatnak. Abban azonban igazuk volt a barátoknak, hogy az a bizonyos első év a legnehezebb a házasok számára.
Dan Mazer keze nyomát viseli a forgatókönyv és a rendezés is. A filmes már korábbi munkáival, amelyekben Sacha Baron Cohen játszotta a főszerepet (Ali Gi, Borat, Brüno) letett maradandó humort az asztalra, de minden pozitív vélemény ellenére, az említett alkotások valamelyest megosztóak voltak és provokatívnak minősültek. A legújabb filmjével, Az a bizonyos első évvel már úgy gondolta, hogy egy olyan tésztát gyúrt, amit saját maga készíthet el, így Mazer maga ült a rendezői székben, a végeredmény pedig meglepően jó lett egy elsőfilmes rendezőtől.
A vígjáték összes említésre méltó jó tulajdonsága közül a legfontosabb: az eredetiség. Mert Dan Mazer híres arról, hogy nem az ezerszer elcsépelt fanyar brit humort, vagy a gusztustalanság határát átlépő altáji poénokat nyújtja, hanem a maga eszes és értékes humorát, ami gyakran majdhogynem felér Woody Allen korai éveiben alkotott munkáival. Ilyen fegyvertény mellett minden más elhalványul. Például a negatívumokat sem tudjuk olyan szőrös szívűen nézni, pedig bizony akadnak azok is.
Kezdjük ott – bár ez nem negatívum kivételesen –, hogy a főszereplő párt játszó Rafe Spall és Rose Byrne egyáltalán nem összeillő páros, ezt sikerült eltalálniuk az alkotóknak. De az általuk játszott Johs és Nat karaktere annyira szerencsétlen, hogy azt már fáj nézni: a fickó a tipikus lusta, papucsférj, aki mindemellett még idegesítő a tucatszor elsütött viccei, ciki tánca és sikertelensége miatt, az asszony pedig túlságosan karót nyelt ahhoz, hogy belopja magát bárki szívébe is annak ellenére, hogy Rose Byrne igazán csinos pofival rendelkezik. Tehát a karrierista nő és kisfiús párjának kapcsolata halálra van ítélve, bár ezt kezdetben még ők sem tudják. De egy csúnyácska és jellegtelen ex-barátnő (Anna Faris játssza) és szöges ellentétje, egy gazdag és sármos amerikai üzletember (Simon Baker és megkapó mosolya kelti életre) segítségével Natnek és Joshnak rá kell eszmélnie, hogy a holtig tartó boldogság bizony nem fog többé tartani, nemhogy az idők végezetéig.
A film nagyszerűen ábrázolja a négy karakter valódiságát. Rose nagyvárosi életet élő, nyüzsgő, majdhogynem munkamániás nő, míg Chloe, a férj ex-barátnője semmit sem dolgozik, egy egyszerű kis lakásban él magányosan és minden szempontból átlagos. Johs elsőkönyves szerző, de igénytelen és gyerekes, napja a semmittevésből áll míg felesége dolgozik, ezért kettejük kapcsolata inkább hasonlít egy anya-fia kapcsolatra, mintsem házastársi együttélésre. Annál jobban nehezen különbözhetne két személy, mint amennyire különbözik Josh és az amcsi üzletember, Guy, aki eleganciájával, kiforrott humorérzékével, határozottságával és rátermettségével rádöbbenti Rose-t, hogy habár megpróbál hűséges maradni, rossz párt választott.
A történet alapszála, amelyet hasat fogó poénok és egymással csipkelődő szereplőkön (mint pl: egy magát viccesnek gondoló vőfély, egy morbid biztosító, egy idegbeteg pszichológus és az egymást gyűlölő házaspár) keresztül fűz az alkotó, arra épül, hogy a szereplők először felismerik hibás döntéseiket, majd miután megfontoltak minden lehetséges lehetőségét, végül döntenek. És ami ebből keletkezik, az semmiképpen sem távolodik el a megszokott vígjátéki formulától, de mégis eredeti marad, és nem teszi még a befejezést sem közhelyessé. Vajon gondolta volna valaki, hogy egy sikertelenség története is lehet ilyen humoros?
Mészáros Márton
Az a bizonyos első év (I Give It a Year) című film angol nyelvű plakátja
Mészáros Márton blogja 
Hozzászólás