Három évvel ezelőtt a Red című akcióvígjáték olyan nagyot szólt, hogy még akkor is elmennénk rá, hogyha tudnánk, hogy a második rész minden idők legpocsékabb folytatása. A Red 2 elkészült, megérkezett hozzánk is, de ahhoz túl ígéretes volt, hogy egyből lecsapjunk rá.
A Red 2 ugyanazon öregfiúk történetét meséli el, akik az előző részben szitává lőttek mindent és mindenkit, robbantottak és zúztak fiatalok módjára. Ezúttal az amerikaiak (CIA), a britek (MI6) titkosszolgálatán kívül az orosz hírszerzés is üldözői a „nyugalmazott, különösen veszélyes” (RED= Retired, Extremely Dangerous) nyugdíjasokat, akik egykoron mesterségük élvonalbeli képviselői voltak. A karakterek közül csak Morgan Freeman figurája tűnt el, de kárpótlásul Catherine Zeta-Jones és Anthony Hopkins, két szintén Oscar-díjas színész csatlakozott a stábhoz.
A film sikerének receptje a húzónevek. Bruce Willis a visszavonult profi CIA-ügynök, John Malkovich, a félcédulás fegyverőrült, Helen Mirren pedig az ultravagány, gyilkos díva, akik olyan párost hoznak, amelynél kételynek még csak helye sincs. Összeszokott, tapasztalt színészek, nagy adag profizmussal. Talán csak néha-néha Malkovich hajlik a ripacskodás felé, viszont Willis – akit egyébként nem igazán tartok sokra – elég jól megállja a helyét a barátnőjét alakító Mary-Louis Parkerrel az oldalán. Ha már az alkotók nem sokat változtattak a szereplőgárdán, gondolták, az elsőre sikeresnek bizonyuló történetbe se kell mélyen belenyúlni, ezért összeeszkábáltak egy hasonlóan izgalmas, mégis általánosnak mondható történetet. Amely, akárhonnan vizsgáljuk is, a sajátos humorával megteremti a maga szerethető hangulatát.
Idősödő bérgyilkosaink története az elejétől kiszámítható. Malkovich elhunyt karaktere minden kétséget kizárólag életben van, hiszen a sajátos problémakezelő technikáival az egyik központi szerepet játssza a cselekményben, a következő jelenetekben a Bruce Willis által játszott Frank Moses minden bizonnyal életben marad hasonló okok miatt, végül pedig habár rezegett a léc, tudjuk, hogy nem katasztrófával fog zárulni a film. A cselekmény ezúttal érdekes helyszíneken játszódik, Párizsban, Moszkvában és Londonban. Útközben a csapat harminckét éves fogságából kihozza Baileyt, a fizikust, aki páratlan robbanószerkezetet talált fel. Az őrült zsenit rendkívül hitelesen hozó Sir Hopkins mondhatni lejátssza társait abban a filmben, amelyben fikarcnyit sem számít, hogy ki milyent alakít, kivéve, ha megszégyenítően gyenge teljesítményt produkál valaki.
A karakter között elhalványul Catherine Zeta-Jones orosz kémje. Az Oscar-díjas walesi színésznő jelenléte fel sem tűnne a nézőnek, ha neve nem lenne kiírva a stáblistán: egykori szépségéből még őrizget egy kis szeletet, azonban semmiképpen nem egy negyvenes évei legelején járó hollywoodi szupernőre hasonlít, hanem egy mániás depressziós, többgyermekes, gyakran a pohár fenekére néző, plasztikabarát asszonyra. Az ő jelenléte annyira felesleges, hogyha a blődséget lehetne fokokba mérni, mindenképpen tízest kapna a tízig terjedő skálán. Vele ellentétben üdítően hatnak a fiatal dél-koreai színész, Byung-hun Lee élvezetes akciójelentei, valamint az időskorára is rohadtul elragadónak és fiatalosnak maradt Mirren feltűnése. Komolyan mondom, fegyverrel a kezében nem csak a cipőjét szaglászó orosz maffiózót (Brian Cox) veszi le a lábáról, hanem mindenkit.
Nem állítanám nyugodt szívvel, hogy a Red 2 jó film, de egy nyári mozizáshoz mindenesetre megfelelő. Kellemes, üde vígjáték egy gyermeteg történettel. Azt gondolom, a hozzávalók ismeretében komolyabbra lehetett volna fűzni a szálakat: az akciójelenetek némileg hitelesebben jobbak lennének, a humorra pedig csak egy kicsit kellett volna ráfeküdni jobban. Valahogy úgy lenne elvárható, mint ahogy a dagadt ember hasa ráfekszik a combjára ültében.
Mészáros Márton
A Red 2 című film szereplőgárdája
Mészáros Márton blogja 
Hozzászólás