Isaac Asimov (1920-1992), a világ valaha élt legnagyobbnak tartott sci-fi írója a New York Times hasábjain írt arról ötven évvel ezelőtt, 1964-ben, hogy milyennek képzeli az életet 2014-ben. Habár forradalmi víziói nem voltak, néhány elképzelése valóban bevált.
Az Alapítvány-trilógia szerzője úgy vélte, 2014-re az ember még jobban eltávolodik a természettől, és környezetét a neki legkomfortosabbá formálja. Szerinte már teljesen hétköznapi dolognak fog számítani az elektrolumineszcens panelek használata. Ma már ilyen paneleket alkalmaznak a plazmatévéknél, és a világítástechnikában is. Az orosz származású amerikai író azt hitte, a kommunikációs eszközök fejlődése lehetővé teszi, hogy ne csak halljuk, hanem lássuk is azt, akit felhívunk – ez szintén megvalósult a videóchat programok, videóhívások keretében (Skype). Továbbá úgy vélte, a képernyőn nem csak azt a személyt láthatjuk majd, akivel beszélünk, hanem ezen a felületen akár dokumentumokat is tanulmányozhatunk, fotókat nézegethetünk vagy könyvrészleteket olvasgathatunk. Tudjuk, ez már hosszú évekkel ezelőtt megvalósult.
A művész, aki számos művében írt a robotokról, nem gondolta úgy, hogy a robotok átveszik a világ uralmát, sőt még csak azt sem, hogy 2014-re valóban elterjednének magánhasználatra. Asimov jövőképéből viszont nem valósult meg az automata konyhai egység bevezetése, amely szükség esetén vizet forral, kávét készít, pirítóst, vagy rántottát alkot önállóan, emberi segítség nélkül – de a fagyasztott félkész ételekről írt sorai már évekkel ezelőtt bekövetkeztek. Egyúttal úgy képzelte, a magánházak belterében halványan világító falak színét érintésre meg lehet változtatni, de ezek még nem terjedtek el, viszont számos modern házban már mindent központi vezérlés irányít. Viszont azzal a tervével még legalább újabb ötven évet várni kell, amely szerint az emberek egyes része a tengerek mélyén, mások akár a Holdon építenek ki új kolóniákat.
Mészáros Márton
Vélemény, hozzászólás?