Pompeji, a Római Birodalom egyik leggazdagabb városa Kr. u. 79-ben. Az aranyváros és környéke a római előkelőségek egyik kedvelt üdülőparadicsoma volt, mindaddig még a Vezúv kitörése évszázadokra lakhatatlanná nem tette a vidéket. A vulkánkitörésről és egy gyermekként elhurcolt gladiátorról szól a Pompeji című történelmi kalandfilm. Kritika.
Nehezen képzelhető el izgalmas film egy két évezredes vulkánkitörésről, amely elpusztított egy egész virágzó várost és a környékét, még akkor is, ha történetesen az ókori világ egyik legismertebb természeti katasztrófájáról van szó. De a ló túloldalára se essünk át, ebből a történetből azért ki lehet hozni valamit. Hiszen a Római Birodalom már önmagában érdekes téma, de attól tartok, erre az alkotók nem jöttek rá. Paul W.S. Anderson Pompeji (Pompeii) című filmjének forgatókönyvét négyen írták, viszont egyikükben sem csapott bele a felismerés nyila, ők mind úgy gondolták, elég a sikerhez egy kreált sztori a természeti katasztrófához, méghozzá az olcsó, sablonos fajtából egy szegény, szerencsétlen, ám annál erősebb és férfiasabb gladiátorról és egy magasabb társadalmi osztályba tartozó, gazdag úrilányról, akiknek szerelme értelemszerűen csak beteljesületlen lehet. A Rómeó és Júlia történetet némi negatív főhőssel, a lányt akár erőszakkal is megszerezni kívánó szenátorral fűszerezték meg, aki meglepő módon az a személy, aki a harcos egész családját és népét leölte annak idején.
Ha naivan bárki abban a hitben lenne, hogy a klisékkel teli és rémunalmas történetért cserébe bármiféle pozitív értéket kapunk, azt sajnos ki kell, hogy ábrándítsam. Ez a gyermekmese nem vezet sehova, a történet csak elkezdődik, és egyszer csak véget ér, minden mélyebb értelem nélkül. A film legelejétől tudjuk és látjuk, hogy a Vezúv elkerülhetetlenül ki fog törni, csupán csak az a kérdés, hogy két főszereplőnk szerelme hogyan ér véget? Elmenekülnek a pusztítás elől, vagy ott lelik vesztüket, ahol több ezer társuk? Meglepő módon, az alkotókba szorult annyi realistás, hogy nem kínozzák a nézőt azzal az illúzióval, hogy Miló, a gladiátor és szerelme túlélik a csapást. De akit elkeserít ez a befejezés, megnyugodhat, szerelmeseinket együtt, egymás karjaiba éri utol a kőtörmelékek hada, az izzó láva és a vulkáni hamuból képződött sötét felhő. A Pompeji legizgalmasabb része talán a számítógépes technikával megalkotott, szándékosan látványosra tupírozott vulkánkitörés, a legízlésesebb pedig a természet csodája folytán megmaradt áldozatok maradványainak megmutatása, sajnos kevés ideig.
A filmet egyedül a harcjelenetek megkoreografáltsága és a katasztrófa utolsó percei teszik elfogadhatóvá, de minden más kész káosz. Az ember rá sem jön, hogy Kit Harington itt a főszereplő, ha nem lenne a szájbarágás a legelső jelenetekkel: a Trónok harca című sorozat Havas Johnja annyira érdektelen karakter, hogy izmos testét és csillagszemeit leszámítva az ember könnyen meg is feledkezik róla. És itt egy látszólagos ellentmondás, ha egy szándékosan ilyen jó adottságú főhőst választanak a készítők, azzal a női nézőket akarják becsalogatni a moziba, de a sok harcjelenettel pedig a férfinézők kedvébe kívánnak járni. Mindenesetre nem csak a főszereplő karaktere kidolgozatlan, szintúgy papírkarakter szerelme, a Sleeping Beauty-ból megismert Emily Browning, vagy éppen a villanásnyi jelenléthez jutott Jessica Lucas, vagy az antihős Kiefer Sutherland, akin már-már parodisztikus vonásokat vélünk felfedezni.
A Pompeji esetében talán az a legnagyobb baj, hogy a kitöréshez vezető út nincs előkészítve, így egy hosszúra nyújtott órán keresztül csak azt várjuk, hogy törjön már ki az átkozott vulkán és végre történjen valami. Hiú ábránd, így sem fog történni semmi.
Mészáros Márton
A Pompeji című film magyar nyelvű posztere
Mészáros Márton blogja 
Vélemény, hozzászólás?