Mészáros Márton blogja

Pedró Almodóvár Megtört ölelések című új filmjéről elég vegyes érzelmekkel írok. Almodóvártól csak jót várhatunk, az Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, a Mindent anyámról, a Beszélj hozzá! és a Volver című remekművei után, így a kicsit hosszúra sikeredett Megtört ölelésekre sincs panaszom.

A filmet idén a Cannesi Filmfesztiválon Arany Pálmára jelölték.

A történet szerint egy férfi, aki teljes sötétségben ír, és él 14 évvel ezelőtt egy brutális autóbaleset áldozata lett. A balesetben nem csak a szeme világát veszítette el, hanem élete szerelmét, Lenát is. A férfi két nevet használ: irodalmi álneve Harry Caine,  így írja alá irodalmi műveit, történeteit, forgatókönyveit. Valódi neve pedig Mateo Blanco. Ezen a néven éli életét, és rendez filmeket. Ha éppen nem rendez, csak azzal a gondolattal tudja túlélni sorsát, hogy Mateo Blanco meghalt a szigeten imádott Lenájával együtt.

Az alakítások terén a Lénát játszó Penelopé Cruz a legjobb, akinek ez a negyedik közös filmje a rendezővel. A további szereplők mind spanyol művészek, azonban még említésre méltó Lluís Homar is, aki a vak férfit játssza. Az Oscar-díjas Penelopé helyenként sokkal öregebbnek néz ki, mint ahány éves, de kiváló alakítása melett megtekinthetjük formás és fedetlen melleit is.  

A történet helyenként vontatott, a cím nem a legtalálóbb, az alakítások jók, a fényképezés pedig igazán szép. Ha százalékban kéne értékelnem a két órás filmet, 70 %-ot adnék neki, de mégis úgy érzem ennek a filmnek se eleje, se vége nem volt.

Ajánlom minden Almodóvár, Cruz és spanyol film rajongónak, valamint azoknak akik Penelopé Cruz meztelen testére kiváncsiak, azonban azoknak nem, akiknek ez az első Pedró Almodóvár filmjük.

This entry was posted on 2009. október 11. at 17:19 and is filed under Filmkritika. You can follow any responses to this entry through the RSS 2.0 feed. You can leave a response, or trackback from your own site.