Napjainkban sajnos egyre több ember lesz hajléktalan, és gyakran önhibájukon kívül kerülnek az utcára, ahol az ilyen hideg téli időkben az éh-, és fagyhalállal is meg kell küzdeniük. Ezért mindenkinek csak ajánlani tudom a Fedél Nélkül című kéthetente megjelenő újságot, mely a hajléktalanok lapja. A 16 éve alapított újságot otthontalan személyek írják, szerkesztik és terjesztik. A lapnak nincsen meghatározott ára, az összeg amiért megveszed adomány, mely a terjesztőé.
-
Követem
Követem
Already have a WordPress.com account? Log in now.
Mészáros Márton blogja 
2009. december 28. - 05:25 |
Egyszer odajött hozzám egy hajléktalan pasas az utcán, nem tudott beszélni, vagy nem akart, legalábbis nem szólt egy szót sem. Nem emlékszem már pontosan, akartam neki adni egy kis aprót, ami nálam volt, bár nyilván látszott rajtam, hogy hátizsákos iskolás vagyok és nem fogadta el. Csak mosolygott rám és a kezembe nyomta és mutogatta hogy olvassam el. Érdekes élmény volt.
A másik, ami eszembejutott erről a cikkről, hogy egyszer anyukám mesélte, hogy amikor még a 7.kerületben laktunk, kicsi voltam, együtt sétáltunk a Damjanich utcán és én kirakatokat nézegettem, anyuhoz pedig odament egy teljesen jólszituált, tiszta megjelenésű idősebb férfi, és kért tőle egy kis pénzt kávéra. Anyu meghívta és elkezdtek beszélgetni. A férfi elmondta hogy pár éve meghalt a felesége, és azok gyerekei egyszerűen kitúrták a végrendeletből, valahogyan elvettek, eladtak tőle mindent és utcára került, és nem talál munkát emiatt pedig bármit elvégezne akár egy tál ételért is.
Amíg élek, nem felejtem el ezt a történetet, pedig nem is emlékszem a férfire, de az ilyen emberek tényleg minden gúny nélkül sajnálni valóak.
Az ilyen embereken segíteni kell, én is amondó vagyok, de őszintén szólva nem vetek meg egy olyan embert sem, aki elhajt egy kolduló “csövest”.
Velem is és anyuval is előfordult már, hogy megtalált egy ilyen az utcán, és kérte a pénzt hogy ennivalót vegyen. én mondtam hogy pénz nálam ugyan nincsen (hisz középiskolás koromban még a buszra is bérletem volt) de megmaradt egy szendvicsem, azt szívesen odaadom. Odaadtam, erre káromkodva kidobta a kukába, hogy mit képzelek én magamról, neki pénz kell hogy megvehesse a rövidjét az italboltban. na, hát ilyennek nem szívesen segít az ember. különben is, az én pénzemet ne költse piára.
na, kicsit hosszú lettem, bocsi, de a lényeg, hogy nem hibáztatom azokat akik tartanak a hajléktalanoktól. mindemellett pedig becsülendőek azok az emberek, akik még ilyen rossz körülmények között is próbálnak valami “értelmeset” csinálni, nem csak pálinkára koldulni egész nap, hisz egy újság írása, szerkesztése, megjelentetése, feltételezi hogy intelligens emberekről van szó. ezért szerintem is vállalható néhanapján pár száz forint ezért az újságért például.